"Kilencedik voltam én, azt találtam mondani, hogy akkor halok meg mikor képtelen vagyok tovább dolgozni. (Kisült hát, hogy féltemben írok annyit nyakrafőre.) "

/Szilveszter éjszakák /

"omlott a zápor pihenés nélkül, s ez az ostoba föld a sok mosdástól egyre piszkosabb lett. "

/Szilveszter éjszakák /

"A csillagocskák odafönn integettek egymásnak, suttogva sugárbeszéddel: ma született új csillaga a földnek, aki ragyogni fog egykor, hogy egész nemzete melegszik sugárinál, s még a távol népek is meglátják, és magasztalni fogják tündöklését..."

/Szilveszter éjszakák /

"Oh be együgyü ember lehetett, aki azt legelőször kitalálta, hogy valahányszor egy csillag aláfut, annyiszor meghal egy ember. Mintha megfordítva nem sokkal szebb volna; valahányszor hullócsillag esik: egy ember születik; az a hulló tűz az égből szálló lélek; égből esett csillag minden ember lelke.
Némelyik meg aztán vissza is megy az égbe."

/Szilveszter éjszakák /

"áldott esztendő lesz: jó tél, jó nyár"

/Szilveszter éjszakák /

"Különös tréfás öreg úr az a Szilveszter... egyik kezével sírt ás, a másikkal bölcsőt ringat; - odaült a határdombra, mely a jövőt és a multat elválasztja, ott hízelkedik a közeledőnek, s gorombáskodik a tovább menővel; - a ma születőnek beszél vidám farsangról, virágos tavaszról, gazdag aratásról; a haldoklónak szemére hányja hosszú böjtjét, száraz nyarát, hiú reményeit.

Még alakját is annyit változtatja: majd mint tisztes öreg ember kocogtat be hozzánk, fehér, zuzmarás szakállal, nagy szemöldökei csillognak a dértől, fázó gyermekek csakúgy bújnak előle édes anyjuk ölébe; - majd meg könnyű tavaszruhát vesz magára; nekivetkőzik nyalkára; zöld levelet, másod-ibolyát tűz gomblyukába, s pirosítja magát tavaszfelhő carminnal, mint valami kacér vén gavallér, - másszor megint, mint valami szeles vad cimbora nyakába keríti a bőjti szelek köpönyegét, úgy nyargal éjszaka az utcákon, mikor minden tisztességes ember alszik, bedörömböl ajtón és ablakon, leénekel a kéményen s cserepekkel hajigálózik a házfedelekről; - ha pedig olykor eszébe jut a multak bánata, rákezdi a sírást, ontja a záport reggeltől késő estig; hiába kérlelik, hiába vigasztalják: ne sírjon, elég már!"

/Szilveszter éjszakák /