"De már azt, hogy Deák Ferencz ezt a czukorból csinált jeget szopogassa, ugyan el nem hiteted velem."

/Jocus és Momus/

"csak azért lakik itt Pesten, mert itt jobb port lehet nyelni, mint falun."

/Jocus és Momus/

"Mire a nyomozásra megindult igazgató valamelyik Bacchus-templomban ráakadhatott, már akkor India tollatlan kétlábú magzatának csak a csontváza volt feltalálható, otyan szépen letisztogatva, mintha valami múzeum számára lett volna praeparálva."

/Jocus és Momus/

" Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz felruházni. Könnyű keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szíjmadzag: húzzad!" Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga idejéhez képest. De hát micsináljon a szegény ember, mikor odahaza azt mondja a sok gyerek: „apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!" Akkor találkozik az ember Bözsi bával a vásáron. Van az embernek a tarsolyában éppeg huszonöt piczula, aztán az ember számlálgassa, hogyan lehetne ebből egy uj zekét, egy süldő malaczot, egy pár csizmát, meg egy vaskondért venni rézbül ? "

/Jocus és Momus/

" Az öreg ur séta közben a fiatal emberhez fordul s tréfásan kérdi, hogy tősgyökeres magyar ember létére mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.
— Hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját; s azt gondoltam, hogy ha egyet elveszek belőle: azzal is kevesebb lesz a német. "
[Deák Ferencz-adoma]

/Jocus és Momus/

"— A lány is csak olyan portéka, mint más portéka: akkor veszik, ha látják. Hozd fel őket a farsangra Pestre.
— No már azt nem teszem. Először is sokba kerül, másodszor meg az az elvem, hogy a jó bor czégér nélkül is elkel.
— El ám, ha megkóstolhatják, — felelt az öregur nagy komolyan. "

/Jocus és Momus/

"A gazda-ember mint időrendező.

— Oh, uram Isten, de nagy ez a szárazság, csak már jönne egykis jó eső, hogy szántani lehetne.

(Jön egy hetes nagy eső.)

— Jaj, uram Isten, csak már megállna ez az eső, hogy vetni lehetne.

(Megáll az eső, jön helyette nagy szél.)

— Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad avetés, csak már megállna ez a szél.

(Megáll a szél, lesz utána dér.)

— Már megint minden kifagy, a mi kikelt? Csak már bemelegednék újra.

(Dühös melegség támad.)

— Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jóvolna egy kis friss zivatar.

(Jön zivatar záporral, mennykőhullással.)

— Végünk van, mind megdűl a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már.

(Megállapodik az idő.)

— Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a búzaszeme.

(Végre eljön az aratás, szerencsés bő esztendő van, gazda-emberszomorúan vakarja a fejét a telt hombárok előtt, mikor kiszámítja, hogy máskorfelényi termésért több pénzt igért Mózes, mint most öszszesen a két annyiért.)

— Óh uram Isten, ha már adtál sok búzát: adj még hozzá egykis tisztességes háborút is, hogy ára legyen!"

/Jocus és Momus/

" Vajjon tettek-e be a nádor hálószobájába olyan bizonyos edényt, a miről Csokonay azt állítja a Békaegér-harczban, hogy a magyar embernek olyan nincs ? "

/Jocus és Momus/

"az általunk igen tisztelt Metternich, a kit a bécsiek elkereszteltek Franzel'sein Minimax-nak; ezen szellemdusnak távolról sem mondható elnevezést a Práterben előadni szokott hydrostaticai játékokból merítvén."

/Jocus és Momus/