"Látod, leánykám. Te kiszemeled a legszebb lepkéket, elfogdosod, s aztán kegyelem nélkül keresztülszúrod őket. Nem kérdezed, hogy fáj-e az nekik? Neked gyönyörűséget okoz. — Hanem azt a fakót, az egyszerűt, el hagytad repülni. — Látod: a leányokkal is így bánnak. Jaj annak, aki szép!"

/A Kráó/

"Gróf úr, van nekem egy ismerős patikárusom Párizsban, aki a hírhedett 'fogszivarkákat' feltalálta, melynek hirdetményével minden hírlapban találkozunk. Egyszer azt kérdeztem tőle: 'Ugyan kedves barátom, használnak a fogaknak azok a te hírhedett szivarkáid?' Az én emberem egyet mosolygott: 'Az én fogaimnak használnak!' "

/A Kráó/

"Reggel fél ötkor vizes lepedő, pokróccal, abban izzadni fél 6 óráig, akkor bele egy tizenkétfokú vízzel telt fürdőmedencébe, lubickolni három percig, akkor durva vászonnal letörültetni, a derekára négy singnyi felében nedves, jól kifacsart kendőt körülcsavartatni, az öltönyt felkapni, s aztán mezítláb futni a harmatos fűben. […] Útközben meginni két pohár forrásvizet, azaz, hogy két kürtre valót. A hegytetőn megfúni a kürtöt, s aztán csendesen lejönni a lejtőn, leülni a reggelihez, mely áll egy köcsög aludttejből, teleaprítva fekete kenyérrel. Akkor egyet pihenni, újságot olvasni. Semmi szivar! Az is méreg. Délben két pohár víz, rá egy nagy darab félig sült borjúhús kenyér nélkül, utána megint víz. Akkor szieszta tizenöt perc. Megújított vizes burkolat. Ismét szaladás a szabadban. Ozsonnára írós vaj, aludttej mézesaláccsal. Csendes séta. Estére hideg lábvíz, lépes méz, bodzalekvár, pohár tej. Kilenc órakor lefekvés. Semmi vánkos a fej alatt."

/A Kráó/

"Többé nem vásárolt abból az árucikkből, ami a világon a legdrágább: az asszonyi mosolyból. (Ami különben akkor a legdrágább, amikor ingyen adják.)"

/A Kráó/

"Nincs olyan nő a világon, aki magát rútnak lássa, ha a tükörbe néz. Az a csodálatos, isteni jótétemény, hogy senki sem hiszi el magáról azt, hogy rút. Mindenki talál az arcán valami szépet, amihez ragaszkodva, fenn tudja magában tartani az önszeretetet. S ez az érzés nem vénül meg, nem múlik el soha. És ha akkor, amikor már halva vagyunk, még bele nézhetnénk a tükörbe, bizonyosan azt mondanók:
'Mégis csak szép halott vagyok én!' "

/A Kráó/

"Vagy, élesítsük még a kérdést: van a világon egyáltalában valami rút, amit a természet alkotott?"

/A Kráó/