"Van valami bűverő Magyarország földében, ezekben a növényekben, mik a szabadság vértanuinak poraiban gyökereznek, a férfiak bűvös kézszorításában, a hölgyek igéző tekintetében, a lélekkel tele levegőben, a szabad pusztában, a multak általános fájdalmában s a nem csüggedés férfi erélyében, a dalban és szerelemben, melytől az idegen, kinek kedélye nemes, rövid időn a leglángolóbb hazafivá alakul át. S ez nem hízelgés se magyarnak, se idegennek. Ez való. Ez statistica."
/Párbaj Istennel/
"Az Isten nem emberi alak, ki idegekkel érez, haragot félretesz, boszut áll, megtorol, büszkeségének áldozatot követel. Ilyen Istent mi nem hiszünk. De az az Isten, a kit mi hiszünk, az az örök rend! A ki az ellen fellázad, a természet atomjait, a világalkotó elemeket hívja fel küzdelemre. Az csatára hívja föl a telet és nyarat, a vér melegét és a számok csalhatatlanságát, a vegytan alkotó hatalmát, a közvéleményt, a historiát, a logicát, az egész emberiséget és mindent, a mi legyőzhetetlen; a miben istenerő lakik!"
/Párbaj Istennel/
"A háború vadállattá teszi az embert. Elárulja, hogy mi lakik benne? Milyen jól esik neki ledobni magáról terhes szerepét s bevallhatni egész gyönyörrel: medve vagyok!"
/Párbaj Istennel/
"Undorít már a hősköltemény. Egy múzsa, istenarczczal és sáros lábbal!"
/Párbaj Istennel/
"Van egy kegyetlen istenség : Mexicóban Vitzliputzlinak hítták, Európában tisztelt publicumnak; a ki szomjazza a véráldozatot és boszuban telhetetlen"
/Párbaj Istennel/
"hisz ez nem kenyér, hanem korpapikhercs! záklyás vakarcs! czudar katakönyöke!"
/Párbaj Istennel/
[katakönyöke: disznó vastagbelének hajló része]
"Az a mesebeli pánczélos rovar, melynek hártyaszárnyaira zsidó betűkkel, vagy chaldaeaiakal (a kik értik, jobban tudják) ez van írva: küldtek, jöttem; elátkozott föld porából lettem."
/Párbaj Istennel/
(Biblia)