"A székely nép áhitattal emelé kezeit az égi segítők után s a mint végig rohant a fényes tábor az égen, bámulva szemlélték, hogy egész hosszában, a merre elhaladt, egy fényes út támadt az ég kárpitján, melyet szikrázó patkóik tapostak ottan!
Ezért hívják hadak útjának maig is székely földön a tejutat."
/Holtak harcza/
"ha valamire azt akarták mondani, hogy sohasem történik az meg, a gunyolók azt mondták helyette:
'Akkor lesz meg, mikor Csaba vezér eljön.' "
/Holtak harcza/
"— Meddig a tűz hideg nem lesz, meddig a folyó le nem foly, meddig a télre tavasz derül, meddig égből jön az áldás, addig jó népem itt székelj.
És lett e nép neve Székely."
/Holtak harcza/
"Hét napig utaztak a rengeteg között a fehér sas röpte után. A hetedik napon leszállt a szent turul egy magas hegy ormán, s a hun maradvány is leszállt ott lováról, mert az a hegy volt Rikának a sírja, és az a hely az örök haza, melyen erős jóslat után világ végéig kell tartani Attila népének."
/Holtak harcza/
"Megindultak egymás ellen a seregek, pedig semmi jó jel sem mutatkozott a harczra. A míg veszteg állottak szemben, sánta vaddisznó jött elő az erdőből, kilencz kocával, s nagy röfögve, sántikálva végig baktattak a két sereg között. Ez nem jó jel! dörmögék a harczi jósok."
/Holtak harcza/
"Attila ... Márczius tizenötödikén halt meg, Julius Cesar halála napján és a három száz Fabius halála napján, saját születése napján."
/Holtak harcza/
"Mindenik fiú más-más anyától származott. ... A legfiatalabb király anyját hítták Rikának. Ez nem volt sem alán, sem semmiféle nemzethez nem tartozott, hanem tündér volt. Azon alirumnák ivadéka volt ő, kiket a szittya királyok varázslataikért kiűztek a puszta erdőbe, s kik ott a vad tündérekkel és varázslattevő alakokkal megismerkedve, eltanulták a négy elem titkait, emberek javára és romlására."
/Holtak harcza/
"Három fia maradt az Isten ostorának, ... a legnagyobbikat Elmanzárnak, a középsőt Uzindurnak a legkisebbet Csabának."
/Holtak harcza/
"Hadd mondhassák: miként az ezernyolcszáz ötvennyolczadik esztendőben élt egy bohó poéta, a ki azt kívánta az emberektől, hogy ... ismét hallgassanak meséket, mikben aranyhaju tündérek szórják az aranypénzt, szellő paipákon repkednek a hősök, holtig szeretnek a szeretők,s még haláluk után és még a fekete sirban is érzik a bús sirbólkeltő honfájdalmat azok, a kik száz meg száz esztendő előtt el tudtak hullani érette, - s más efféle bohó agyrémeket. "
/Holtak harcza/