"Aztán az ég nem a csillagoknál kezdődik, hanem a fűszálak hegyénél;
a fejünk mindenütt az égben jár…"

/A kőszívű ember fiai/

"Szerelem a szivé, de észé a tanács."

/A szív politikája/

"Arannyá csak a vas válik
S a földmüves verejtéke."

/Iskolába járj kis fiam/

"Maradt még ki segít rajtad,
Ki soha meg nem tagad:
Két igazi hű pártfogód
... A jó Isten – s jó magad."

/Ne csüggedj/

"Boldog idők évei sem érik fel
A dicsőségnek egyetlen egy perczét."

/Utcza szegletén ül a csonka hős/

“A mely nemzetnek szabadsága van,
Mindannyi közt az a leggazdagabb.”

/Phantasmagoria/

“Bár az irott tudományban
Semmi segedelem nincsen:
Legjobb gazda a jó idő,
Legfőbb tudós – az Úr Isten.”

/A tudósok mindent tudnak/

“Az erénynek a legerősebb védbástyája a női büszkeség.”

/A kengyelfutó/

“Egyetlen garde des dames van a világon, a kire a hajadon leányt rá lehet bízni: a saját erénye.”

/A gardedám/

"nem eszünk annak a kutyának a fogtából, akit bottal kell hajtani a nyúl után"

/A háromszínű kandúr/

"Külellenséggel még lehet őszinte békét kötni; de ki békítheti ki valaha a belső ellenséget, a kielégítetlen nagyravágyást, mely örökké harcol a fennálló ellen, s fegyver szünetet nem köt soha, s ha győzött, nem pihen meg, csak tábort cserél?"

/A látható Isten/

"Mi a nemzetek története? – Küzdelem az istenerő és az emberakarat között.
Néha együtt halad mind a kettő; az a nemzet nagy lesz.
Néha győz az „akarat” az istenerő fölött, hanem az ember, a nemzet elvész.
Néha egy erős csapása a világteremtő kéznek megtöri az akaratot; csapásnak látszik, de mentő intés volt az. "

/A látható isten/

"Minden nemzet addig él, amíg misszióját betölti; ha azon túlmegy, elmúlik, s ha új missziót talál, új alakban támad fel."

/A látható isten/

"S a nép, melynek apraja-nagyja dolgozik, dolgozik szükségből, dolgozik mulatságból, mely megszokja a munkát, mint élvezetet, s nem mint sanyarú izzadást, az a nép megnemesül."

/Fekete gyémántok/

"Még ha étel, ital nem esik jól, ha az álom nem kell, ha a szép nő szava nem melegít: hagyján; de mikor már a munka nem ízlik, az már nagy nyavalya. "

/Fekete gyémántok/

"Ha az ég melankolikus, az ember is az."

/Fekete gyémántok/

"Miért lopna valaki? Miért ártana másnak? Mindenkinek annyit ad a föld, amennyi kell neki. Minden ember dolgozik s megél utána."

/Fekete gyémántok/

"Csak a meglepett ember s az elejtett szó mutat igazat."

/Fekete gyémántok/

"Ember és ember között nagy a különbség. Ez azon árucikk, amelyben a legnagyobbszerű csalódások lehetők."

/Fekete gyémántok/

"Szegény ember szándokát boldog Isten bírja."

/Fekete gyémántok/

"Hanem hát jó mondás az, hogy: Ha kell, tedd magad; ha nem kell, bízd másra!"

/Fekete gyémántok/

"Csókkal, szép szóval és pénzzel sokra rá lehet venni a lányokat."

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

"Vagy ne mondjunk ilyen ostobaságokat: bűn és erény!, hisz ez a megkülönböztetés már maga idealizmus. Nevezzük idealizmusnak és realizmusnak."

/Trenk Frigyes/

"castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell elpirulni, azon úgysincs mit elrontani többé. "

/Egy magyar nábob/

"Álmodjatok! Az álom jó tanácsot ad. "

/Egy magyar nábob/

"Angyalt, ördögöt megismerni könnyű; embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen."

/Egy magyar nábob/

"a tudomány oly méreg, amiből a sok meggyógyít, a kevés megöl."

/Egy magyar nábob/

"Ha mi azt mondjuk, hogy akarunk élni, akarjuk ősi nemzeti sajátságainkból mindazt megtartva, örökítve megőrizni, ami azokban nemes, életrevaló és szép; akarunk ki-ki saját tehetségei szerint, a választott pályán becsületesen megállani, akarjuk szeretni magunkat, megbecsülni azt, ami a mienk, akarjuk mindazon előnyt felkeresni, kimívelni, ami fajunkat emeli; és viszont nem akarunk hiú majmolói lenni annak, ami idegen, hanem, ha átvettünk valamit tőle, az, mint a tüdő leheletétől a fehér chylus, piros vérré válik bennünk; ha eljárunk a külföldre azért, hogy hazánknak bölcsességünkkel, nem pedig, hogy a külföldnek ostobaságainkkal legyünk hasznára, akkor nincs oly természeti vagy morális erő, mely bennünket elolvasszon. Elolvad a jég, de a kristály azt mondja: „Én nem olvadok!”, és szikrát vet a napban. A népek át fogják látni, hogy életrevalók vagyunk, és tisztelni fogják törekvéseinket; mezőinken új élet fog virulni, szárazi és vízi utainkon megélénkül a kereskedés, a magyar nyelv felhat szalonjainkba, és divattá válik, nagyobb városainkban megszületik a nemzeti szellem, az ország fővárosában, Pesten összpontosulni fog a nemzet fénye, ereje, szelleme; lesz akadémiánk, írói egyleteink, nemzeti színházunk. És mindezt csak akarnunk kell."

/Egy magyar nábob/

"Szegény embernek nagy munka száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység másik milliomot szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti."

/Egy magyar nábob/

"Csak szerep a férfiküzdelem a nőnek, nem élethivatás. "

/Az istenhegyi székely leány /