"Tehát mind mondám, csúnya világ volt idebenn egész 1825-ig.
Ekkor bátorkodtam én születni.
Nem február 19-ikén, mint biografusaim állítják, hanem 21-ikén.

[…]
Utoljára lép oda a városbiró, tekintetes Amtman József uram. […]
Az pedig előhúz a belső zsebéből egy nagy pecsétes levelet, s azt teszi le az uj honpolgár vánkosára.
'Én pedig ezt hoztam ajándékul a kis fiucskának.'
Az apám átvette. Kibontja, elolvassa. Az a helytartótanácsnak a decretuma de dato 1825. Vigesima prima Februarii ( az én születésem napja), a melyben megparancsoltatik a magyarhoni királyi városoknak, hogy a naptól kezdve minden intimatumaikat, számadásaikat magyar nyelven intézzék az ő felsőbbségeikhez.
Ez volt az első megvillámlása az ujralobbant nemzeti lángnak jó Magyarországon.
Az én jó apámnak a könny kicsordult a szeméből e drága okirat elolvasására.
Tehát szabad magyarnak lennünk!
Ez volt az a koralkotó fordulat, mely véletlenül a sors intézéséből épen összeesett az én keresztelőmmel.

Bizony mondom, hogy buzgó kereszténnyé a tisztes ősz pap keresztvízzel avatott fel: de hazafivá az apám örömkönnyei kereszteltek meg."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"Megjegyzem, hogy engem maga az anyám táplált, saját szíve vérével, nem fogadott dajka: az én ereimben hamisítatlan Jókay-Pulay-chylus folyik (II. Rákóczi Ferencz titkárjának, Pulaynak utódja.)"

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"Azt az ember-kandidátust, a kit a jó ropogós hóban megszállítottak négy utczán keresztül a templomig: ott addig dönnölték, ütögették, míg abbahagyta a sivalkodást a tiszteletes úr prédikációja alatt; akkor akarva nem akarva lehúzták a fejéről a gyöngyös sapakot s vizet öntöttek rá, aztán megint visszasétáltak az élet kútforrásához: hát az akkor nagyon jól érzi magát."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"S már most, ha én volnék Jókai Lajos, akkor már tavaly megtartottam volna az ötvenéves esperesi jubileumomat egy derék kálvinista nagyközségben, s most békét hagynék a közönségnek a munkáim összes kiadásával."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"Azt is el tudom képzelni, hogy abban a kis szobában számos vendég gyűlhetett össze a keresztelőt követő paszitára; mert később, kis fiú koromban valami hat asszonyságnak kellett kezet csókolnom, a kiket keresztmamának szólítottam;"

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"Az egyik keresztapám volt Konkoly-Thege László úr, tudós csillagász rokonom, Konkoly Mikós őse; a másik volt tekintetes Beöthy Gáspár úr, Beöthy Zsolt barátomnak a nagyapja: Zsigmondnak, a költőnek és kuriai birónak az apja."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/

"Az én apámnak is voltak ilyen versgyűjteményei. (Egyet ma is őrzök ereklyeképpen.) Csokonainak minden munkáját leírta maga; ez volt egész világi gyönyörűsége. De nemcsak hogy leírta, hanem még illusztrálta is."

/Hogy kezdődött ez a dolog?/