“Kedves drága barátom Reményi,
Kinek bár elismervék erényi,
Még is meghiusultak reményi,
Mivel a tens közönség merényi
Miatt megromlának nyereményi;
Mert azt sok ember fel nem éri,
Hogy a tapson kívül kell kenyér is.
Alólírt mindazonáltal reményli,
Ujra fölléptét ismét megérni,
S aztán még sokáig: «remain-y! » “

/Reményihez/

Reményi = Reményi Ede hegedűművész
remain-y = maradj itt (angol)

"Mindig az a melankolikus parasztnóta járt a fülében, amit az este hallott. A németek úgy hívják az ilyen fülből kimenni nem akaró vendéget, hogy „singedl”; mi nevezzük „dudolkának”.

Beköszönt az a legpedánsabb tudósnál is. Meghall egy nótát, s egész nap ki nem megy a füléből, ott hangzik minden tanulmányán keresztül, vele alszik el, vele ébred; s azon veszi észre magát, hogy minden szillogizmusát annak a dallamára fogalmazza. Szeretne tőle menekülni, de nem lehet. Ahhoz veri az ütenyt a percinga, azt fújja az alkohollámpa, azt fütyöli a gőzgép szellentyűje, arra megy ki minden sor, amit olvas."

/Fekete gyémántok/

" A tárogató szólt a lakomáknál, rikoltozó hangja kaczagva, vihogva vegyült a vig zajba; - az sírt a gyásztorban, a halottkiséret halk zokogásához vegyitve siralmas, méla dallamait; az rivallt harsogó, buzdító szavakkal harczi riadót a csaták kezdetén, s voltak hangjai, a mik úgy-úgy illettek a kardcsattogáshoz!... az ébreszté édes csalogányhangokkal az alvó menyasszonyt, midőn ablakára szállt a hajnalsugár... Kár, hogy úgy elveszett, hogy nem is ismerjük."

/Petki Farkas leányai/

" azóta árvaságra jutott a magyar zene, csak a czigány tudja még azt, a legelhagyottabb vendége a magyar földnek."

/Petki Farkas leányai/

"Mikor az énekhős pályáját elkezdi, mikor még nem énekhős, hanem csak énekújonc, akkor azt mondja, hogy ő a hazájáé. […]
mikor azután az énekhős világhírűvé lett, akkor azt mondja, hogy köszöni lássan a szállást, már most ő világpolgár lesz, mert a művész szülője az egész világ."

/Apró Coriolánocskák/

"Nincs mulatság, bál, közlakoma cigányzene nélkül. Egy prímhegedűs, két kontrás, egy brúgós, egy klarinétos meg egy cimbalmos – s teljes a banda. Trombita, fagót, fuvola, dob, pengető szerszámok hiányoznak belőle. S ezek a cigánybandák nemcsak a fővárosban, de a vidéki városokban is az értelmi képzettség azon magaslatán állnak, amelyen zenészek szoktak állani. Ismerik a hangjegyeket, de legtöbbnyire finom hallás után játszanak és hangjegyek nélkül úgy, hogy az ilyen cigánybanda egy hallásra eljátssza az új melódiát. Fejükben hordják az egész repertoirt; százait a nemzeti népdaloknak, a hallgató nótákat, a régi magyarokat; amellett többféle királyhymnust, osztrákot, angolt, oroszt, németet, majd a Rákóczy-indulót és a Marseillaise-t; a legrégibb és a legújabb keringőket, egész operarészeket, s azokat a prímások egy intésére rögtön eljátsszák a legcorrectebben. Bámulatos az emlékezetük és a zeneérzékűk. Ha az ivótársaságba, a vendéglőbe egy jól ismert pártfogó belép véletlenül: rögtön rákezdik neki „az én nótámat” (t. i. a patrónusét). Maga a prímásuk kitűnő hegedűvirtuóz, aki bátran versenyezhetne sok híres koncertistával. Amellett jó cimbora. Csak úgy poharazik, mint a házigazda; de soha le nem issza magát. Részeg cigányt ritkán látott a világ. Mikor kitalálta a hallgatója kedvenc nótáját, a fülébe húzza, s maga is osztozik annak elragadtatásában. S van a művészetben valami elbűvölő varázs, mely az idegent is magával ragadja."

/Közlakomák, mulatságok/

"Ezalatt fenn a havasi hegytetőn megszólal a méla pásztorkürt elragadó hangja, a lélek gyönyörtől áradoz e fájdalmas édes zenétől, melynek ugyanoly csodás hatása van, mint a harangszónak; míg ez istent imádni hív, amaz hazát imádni készt, hogy arccal borulsz a földre, és sírsz és nem bírsz megválni attól."

/Úti levelek/

"Csupán ősi nyelvünk lelke él még
S vérünk lángja, a magyar zene :
Az a dal, mely szivből jött és szivbe
Visszatér; mely együtt sír velünk,
Mely beszél, mit el nem mondhat a száj,
Mit belül csak némán érezünk;"

/Liszt Ferenczhez/

"Harmadik osztály végre a mougiquouchoké, ezek azok, kikről Liszt Ferencz barátom par excellence megírta, hogy ők fournirozzák a magyarok számára a nótákat, a mi ezekre nézve épen oly fogyasztási czikk, mint másutt a dohány."

/Dumas Sándor papa levelei/

"Rövid idő mulva rettenetes nagy devernyázás vette fel a házat. Bordal, szerelmes dal, barcarola, hymnus! Egyik a másik után. Először daloltam én, azután dalolt a vendégem, utóljára daloltuk együtt. Cselédek, napszámosok, vinczellér, majorosné mind összeszaladt a csodájára: 'mi lelte a gazdánkat, hogy ilyen széles kedve szottyant – ebéd előtt! Ez lehet csak a vig czimbora, a ki most idejött!'

Hát az volt a nemzeti szinháznak a karmestere;"

/Levél a 'PESTI HIRLAP' szerkesztõjéhez/

"Délfelé aztán előjön nyolc gyalog trombitás, s vidám allegrettót harsogtatva összegyűjti s hazaviszi az egész dandárt. Jó, hogy az olaszokkal barátságban vagyunk; mert ha ellenségeik volnánk, ettől a tábori muzsikától csakugyan elszaladnánk."

/Utazás egy sirdomb körül/