"Rövid idő mulva rettenetes nagy devernyázás vette fel a házat. Bordal, szerelmes dal, barcarola, hymnus! Egyik a másik után. Először daloltam én, azután dalolt a vendégem, utóljára daloltuk együtt. Cselédek, napszámosok, vinczellér, majorosné mind összeszaladt a csodájára: 'mi lelte a gazdánkat, hogy ilyen széles kedve szottyant – ebéd előtt! Ez lehet csak a vig czimbora, a ki most idejött!'

Hát az volt a nemzeti szinháznak a karmestere;"

/Levél a 'PESTI HIRLAP' szerkesztõjéhez/