"Jókai Mór szellemisége átjárja az Erzsébet körút 44. számú házat. A második emelet 15. és 17/a ajtaja előtt is márványtábla emlékezteti a betérőket, hogy itt élt és hunyt el az írólegenda. Jókai Mór 1899-ben, hetvenöt éves korában költözött az akkor vadonatúj bérpalota második emeleti laká­sába, második felesége, az alig húszéves Nagy Bella családjához.

A körúti házban a sarokban volt a szalon, innen a Dob utca felé nyílt az író hálószobája.

Jókaiék lakása akkoriban csaknem egy teljes emeletet foglalt el. Az ötvenes években azonban feldarabolták és több kisebb ingatlanra osztották fel. A mai középső lakásban halt meg és ravatalozták fel Jókait. Sokáig egy idős hölgy élt benne szegény körülmények között, akinek halála után most egy szájsebész vásárolta meg a lakást."

Forrás: BorsOnline

Jókai műveinek nemzeti díszkiadása - mely a korszakot tekintve nemzetközi viszonylatban is páratlan vállalkozás - több szempontból is az első igazi hazai könyvsiker és kiadói bravúr volt. A sorozat a maga 100 kötetével és 6000-et is meghaladó eladott sorozatszámával a könyvpiacon soha addig nem látott méretet öltő vállalkozás volt, melynek létrejötte több hazai könyvkiadó együttes munkájának köszönhető.

A díszkiadás megjelentetésének gondolata a huszadik század talán legnagyobb formátumú könyvkiadójától, Révai Mór Jánostól származott.

A rendhagyó ötlet okozta dilemmára így emlékszik vissza Révai: "Magyar kiadónál minden terv alphája, hogy leül az íróasztalhoz és megcsinálja a kalkulust, aztán minden terv omegája, hogy szépen elteszi a tervét - jobb időkre. Ez az omega ölte volna meg a Jókai összkiadás szép tervét is, mert a számok óriási magasságra nőttek, minél többet számoltam, és lehetetlennek látszott hazánkban ily vállalatot megindítani. Szinte sajnáltam, hogy Jókai oly sokat írt, hogy önmaga tette lehetetlenné műveinek összkiadását. Azonban a terv nem engedett nyugodni, elfogott az a bizonyos láz, amely a tervelőt nem engedi pihenni, és attól tartottam, hogy valaki megelőz avval az ideával, mely voltaképpen oly kézenfekvő volt."  A díszkiadás elindításához - Révai számításai szerint - minimum 1000 előfizetőre volt szükség, hogy a kiadó ne károsuljon, amellett, hogy a sorozat árának felét, de minimálisan 100 000 forint a Jókai-ünnepen átadathassék a szerzőnek.

Leginkább maga Jókai kételkedett a terv kivitelezhetőségében. Révai már említett emlékirataiban a következőképpen beszéli el az író szkepszisét: "Előadtam neki az egész tervemet, a keresztülvitel módozatait lehető részletesen - ő nyugodtan meghallgatott, néha elmosolyodott, mikor pedig befejeztem, azzal a lakonikus kérdéssel főzött le:

- Hát meg van maga bolondulva öcsém? Hiszen az én munkáim több kiadó kezébe örökre le vannak kötve, azok meg nem fognak lemondani jogaikról, azután meg hol vesz maga ezer embert Magyarországon, aki annyi pénzt ad munkáimért, mikor úgy is sok példányban vannak elterjedve."
Jókai a magas szerzői honorárium miatt is kételkedett abban, hogy az előfizetők száma elérheti az ezret. Épp ezért az előkészületi tárgyalások alatt folyamatosan licitálta lefelé saját honoráriumát előbb felére, majd harmadára, sőt - mivel a terv megvalósítása egyre inkább szívügyévé vált - végül arról lemondani szándékozott. Révai azonban mindvégig hitt az első számítások szerinti terv megvalósíthatóságában, s nem fogadta el Jókai ajánlatát.

A Jókai szerint is súlyosabbnak ítélt akadály - a kiadási jogok összekuszáltsága - azonban valóban majdnem meghiúsította a kiadás létrejöttét, ugyanis a Jókai-művek kiadói jogával nem egy, hanem több könyvkiadó rendelkezett. A legnagyobb ellenállást a legtöbb, illetve a legkevesebb kötet első kiadási jogát birtokoló vállalatok, a Franklin Társulat és a Légrády támasztották.

Jókai, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a lapok híradásait, 800 előfizető körül járván tréfásan jegyezte meg Révainak: "Nagyon sok aláírónak kell még beérkeznie, mert az eddigiek többnyire ismeretlenek előttem."

A díszkiadás első előfizetője József főherceg volt, aki három példányban rendelte meg a sorozatot; az ezredik előfizető 1894. január elsején jelentkezett. A kiadáshoz szükséges 1000 aláírás fele alig három hét alatt gyűlt össze, s miután a számos olvasói kérésnek engedve lehetővé vált a részletfizetés lehetősége, a január hatodikai ünnepre az 1800-at is meghaladta a megrendelői névsor. Ezer megrendelésre volt szükség, hogy egyrészt a nemzeti díszkiadás terve megvalósítható legyen, másrészt a jubiláris költő százezer forint honoráriumot kaphasson.

Az eredeti terveknek megfelelően háromféle sorozat készült el, amely szedését tekintve semennyiben, csupán papírminőségében és kötésében, illetve részben formátumában különbözött. A sorozatok köteteinek mindegyike 20 ívnyi terjedelmű volt, ívenként 3700 betűvel, amelyeket garamondból szedtek.  Az ún. jubileumi díszkiadásból - mely könyvárusi forgalomba nem került - összességében 1950 darabot nyomtattak ki, hisz a jubileumi ünnepségig ennyi aláírás gyűlt össze. A jobb minőségű, vastagabb papíron közzétett kötetek mindegyikének elején Jókai arcképe található, s a szerző egyenként dedikálta őket.

Ugyanebből a jubileumi díszkiadásból 20 sorozat japán papírra nyomattatot ki, s ebből az ún. amateur kiadásból rendelt például Ferenc József, Erzsébet királyné, gr. Eszterházy Miklós, Eötvös Lóránd és Révai Mór János is. További 4050 sorozatot tett ki összességében a nemzeti kiadásként elhíresült, ám a korai szerződési szövegeken és nyomdai mintanyomatokon népies kiadásként nevezett változat, mely nem nagy, hanem kis nyolcadrét alakú volt, s valamivel gyengébb minőségű papírral került könyvárusi forgalomba.

A teljes nyomdai munkálatokat a Franklin Társulat mint a legnagyobb nyomdával rendelkező könyvkiadó vállalta magára. Megfelelő méretű kapacitással, betűvel azonban ők sem rendelkeztek, így új betűöntő gépeket kellett felállítaniuk. A kiadás és a nyomtatott munka tipográfiai szépségét az is biztosította, hogy minden betűt csak egyszer használtak fel.

A teljes sorozat öt év alatt került az olvasók kezébe úgy, hogy az előfizetők félévenként 10 kötetet kaptak. Ez volt ugyanis az a kapacitás, amelyet a kiadó, a nyomda, valamint Jókai is teljesíteni tudott. Jókai ugyanis vállalta, sőt ragaszkodott is hozzá, hogy a szövegeket maga válogathassa össze, s a szöveggondozást is maga végezhesse el. Eötvös Lórándhoz címzett levelében, a munka végeztével írja:
"...ilyen nagy halmaz munkában a hiba is sok. Azt senkinek nincs joga kiigazítani: egyedül magának a szerzőnek. Én magam helyreigazíthatom a nagyobb hibákat, tévedéseket, kirostálhatom a vadócot: a mit kívülem más nem tehetne, az irodalmi egyéniség meghamisítása nélkül."

A századik Jókai kötet a jubileum napjának ötödik évfordulójára jelent meg pontosan, ahogy a kiadó ígérte.

A jubileum alkalmából született sorozat nagy sikert aratott az 1900-as párizsi világkiállításon: a Grand Prix-t, a kiállítás nagydíját nyerte el.  Jókait a díj alkalmából a francia köztársasági elnök, Émile Loubet is fogadta, díszlakomát szervezve tiszteletére.

Forrás: Rózsafalvi Zsuzsanna - Ötvenéves aranylakodalom a múzsával

Jókainak a legeslegutolsó írása A férj kabátja című elbeszélése a Vasárnapi Újságban jelent meg, a költő halála után, 1904. május 29-én.

Üstökös című lapjába Jókai képregényeket is írt, melyek címe: Magyar Miska és Német Miska kalandjai.

Forrás: Népszabadság cikk

A filmcímre kattintva a port.hu oldalán olvasható a filmek szereposztása és egyéb információk.

Színházi előadások: port.hu

Anno Jókairól készült hangfelvétel fonográfra, egy dalt énekelt fel. Az 1896-os milleneumi ünnepség telefonhírmondó pavilonjában pedig  hallható volt Jókai hangja, a Szegény gazdagokból olvasott fel egy részletet. Jókai ezt írta: 
"A Telefonhírmondó korunknak legelmésebb találmánya. Egy élő hírlap, mely minden nyomtatott hírt megelőz, a nap eseményeit odahozza helyünkbe: nappal értesít, tudósít, este pedig a színházi élvezeteket osztja szét otthon ezereknek. Fő- és székvárosunknak ez az egyik legérdekesebb speczialitása."

Nagy kár, hogy ez nem maradt fent. Pedig jó lenne hallani a hangját, mint Kossuth-ét.

Jókai Mór a Kerepesi temetőben nyugszik, ravatalát Lechner Ödön tervezte, koporsójánál Somló Sándor búcsúztatta. Jókai kívánsága szerint a sírja fölött nincs sírkő és az első fejfa a saját háza kapujának a fájából készült.
A sírt később elhanyagolták, a főváros évente kétszer megkoszorúzta. 1919-ben a komáromi Jókai Egyesület hozta rendbe a sírt. Végül 1928-ra elkészült a kör alakú Jókai-síremlék (Kismarty-Lechner Jenő és Füredi Richárd műve).
Sírfelirata: "Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." (És mégis mozog a föld)

A családja is a Kerepesi temetőben nyugszik. Laborfalvi Róza (Jókai Mórné) és Jókai Róza (Feszty Árpádné), valamint Feszty Mária (Masa) sírja:

A szalon leggyakoribb vendégei voltak a politikusok közül Trefort Ágoston, Szilágyi Dezső, Apponyi Albert; a tudósokat Hunfalvy Pál, Herman Ottó, Fraknói Vilmos, Szilágyi Sándor, Thallóczy Lajos, Marczali Henrik képviselte; az írók közül Gyulai Pál és Toldy Ferenc volt rendszeres látogató, a művészi körökből gyakran eljött Liszt Ferenc, ha éppen Magyarországon tartózkodott, valamint Székely Bertalan és Than Mór.

Nem tartozott a múzeum gyakori vendégei közé, de néhányszor tiszteletét tette Pulszkynál Jókai Mór is, aki közismerten nem szívesen járt szalontársaságba. Az egyik alkalommal Pulszky külön meg is hívta őt - az eseményeket így idézi fel visszaemlékezéseiben Váli Mari, Jókai Mór egyik unokahúga:
"Pulszky Ferenc felkereste Jókaiékat leányával a bájos Polixenával, hogy gratuláljon a Holt költő szerelméhez, egyszersmind meghívták Móric bátyámat következő szombaton tartandó estélyükre. Polixena nyájas kedveskedéssel cirógatta meg Jókai kezét, miközben az apja meghívását maga részéről ismételte.
Róza néni a párbaj emlékének hatása alatt ellenezte ura elmenetelét, mikor a szombati estély ideje elérkezett.
- Nem tehetem magamat olyan nevetségessé - mondta Móric bátyám -, hogy feltűzve tartsam az orromat egy lovagiasság szabályai szerint elintézett ügy miatt! S nem fogadott szót a feleségének, elment Pulszkyék estélyére."
Azon a szombaton Jókai balladájának, a Holt költő szerelmé-nek német nyelvű paródiáját adták elő a Pulszky-szalonban, parodisztikus zenei kísérettel. A Fővárosi Lapok beszámolója szerint Jókai élvezettel hallgatta a paródiát, ám Váli Mari szerint hazatérve így értékelte az estét:
"Magam nem tettem magamat nevetségessé, de szeretetre méltó házigazdáim annál jobban azzá óhajtottak volna tenni, fabrikálván egy olyan gyarló paródiáját a Holt költő szerelmének, amely által maguk lettek valósággal nevetségesek, mikor a műhöz méltó zenekíséret mellett vendégeiknek előadták."

Teljes cikk: A Pulszky-Szalon

[1869-ben történt, hogy Pulszky párbajra hívta Jókait egy sértőnek érzett cikk miatt, amelyet ugyan nem Jókai írt, de lapjában, a Hon-ban jelent meg. Jókai kész volt ellennyilatkozatot kiadni a lapban, így párbajra nem került sor.
A Holt költő szerelme Jókai 1874-ben írt balladája, amelyhez Liszt Ferenc komponált kíséretet.]

A Cigánybáró keletkezéséről és fogadtatásáról. Részlet Hanák Péter: A bécsi és a budapesti operett kultúrtörténeti helye című írásából.

Az 1885 októberében bemutatott Cigánybáróban a romantikus operett minden kelléke együtt van. Száműzött magyar nemes, akinek a jó uralkodó, Mária Terézia megkegyelmez, és birtokait visszaadja; felkapaszkodott disznókereskedő, aki lányát csak báróhoz adná hozzá; csupa szív cigányok és a szépséges cigánylány, Saffi, akiről a végén kiderül, hogy hercegnő, az utolsó temesvári pasa lánya. Van rejtett és rejtelmes, a szerelmesek által megtalált kincs. Van kifigurázott osztrák bürokrácia, s vele szembeállítva tündöklő magyar szabadságszeretet és vitézség, amely megvédi a Monarchiát és az ifjú királynőt - a spanyolok ellen. És persze zene, nemcsak elbűvölő dallamok, hanem megkomponált, megszerkesztett zenemű, a Monarchia szinte valamennyi népének kincsesházából. Az első négy taktussal felcsendülnek a magyar világ akkordjai, „megszólal a cimbalom, viharzik a rapszodikus zene, amelyhez ellenpontként a bécsiesség járul.” Hallhatunk verbunkost, csárdást, cigányzenét, polkát és a mindent beboltozó keringőt. A második felvonás végén játszott verbunkost egy cigány muzsikus szerezte, 1848-ban. A 25. előadás rendkívüli meglepetést hozott: ekkor hangzott el, először Bécs színpadán, az addig tiltott Rákóczi-induló, Berlioz és Liszt után ezúttal Strauss feldolgozásában.

A darab kalandos sorsához hozzátartozik, hogy a történetet nem a mitológiából és nem a pikáns francia komédiából merítették, hanem valóságos eseményekből. Nem mesemotívum a kincs sem, hiszen egy meggazdagodott szerb kereskedőcsalád birtokán találták meg a híres nagyszentmiklósi aranyleletet, amelyet az okos Alexander Nakó Ferenc császárnak ajánlott fel. A viszonzásul kapott grófi rang volt e meseszerű történet első sikere, amelyet aztán Jókai novellája országossá, A cigánybáró pedig világsikerré növesztett. A darab a század végéig Bécsben 300, Budapesten több mint 100 előadást ért meg, és színre került New Yorktól Szentpétervárig minden valamirevaló nagyvárosban.

Elég cirkadalmas  a kézírása, de azért ki lehet olvasni. :)

Jókai aláírása a 12 pont alatt és további híres aláírások az autogram.blog.hu-n.

A serlegről ellentmondásos adatok találhatók az interneten.

1. verzió: Jókai az írói munkásságának 50 éves jubileumára kapta a Jókai-serleget az Újságírók egyesületétől 1894. január 6-án. A serleget az Iparművészeti múzeumban tárolták.

2.verzió: A Jókai-serleget 1900-ban alapította meg az Újságírók egyesülete hálája és szeretete jeléül. Elsőként Jókai ivott belőle, majd abban az évben magyarországi látogatásakor Mark Twain is ivott belőle egy lakomán.
Ezután az egyesület elnöke minden év március 15-én a Jókai-serleggel köszöntötte az ünnepen résztvevőket - 1942-ig.

Az első verzió azért tűnik valószínűbbnek, mert egy 1898-ban megjelent újság már ír a serlegről.

Az aranyozott ezüst serleg gazdagon díszített gyöngyökkel, rubinnal, smaragddal. A fedelén egy csuklóin széttépett láncokat viselő, fáklyát hordó szárnyas női alak látható: a felszabadított sajtó jelképe. Kupáján növényi minták között koszorúban egyik oldalon Jókai Mór mellképét, másik oldalon a március 15-iki jelenetet ábrázolták.

Források: Magyar Iparművészet (1898. május), MUOSZ cikk

Írtam a múzeumnak és a Muosznak, hátha kiderül az igazság. :)

A Jókai-lepel az író temetésére (1904) készült, fekete tüllel bevont nemzeti színű selyem lepel.

Később nagy írók, újságírók temetését tisztelték meg azzal, hogy sírjukra a Jókai-leplet borították és nevüket arannyal ráhímezték a lepelre. 
1927 és 1938 között 84 írót, újságírót takart, többek között: Tóth Árpád (1928), Osvát Ernő (1929), Szini Gyula (1932), Krúdy Gyula (1933), Kosztolányi Dezső (1936).

A lepel jelenleg a Petőfi Irodalmi Múzeumban található.

Forrás: A Jókai-lepel története

1825. Révkomárom, Vármegyeház utca

A szomszédok által néma háznak nevezett épületnek csak befelé, az akácos, gyümölcsös udvarra nyílt ablaka. Ezt bérelte apja, Jókay József.

1826. Révkomárom, Szombati és Nagy Mihály utca sarka

1600 forintért vette a család Sárközy Józseftől és Domonkos Lídiától. A rozoga ház helyére újat építettek.

1835-37. Pozsony, Szél u.

A Zsigmondy féle házban lakott cseregyerekként. Zsigmondy Sámuel evangélikus líceumi tanárnál lakott. Schröer Tobiás godofréd volt a tanára, aki szigorúan óvta az ifjakat a magyar beszédtől és irodalomtól; a német nyelven kívül jól megtanult latinul és a görögbe is belekezdett; kitűnő tanuló volt.

1841-42. Pápa, Jókai utca 13.

Klára Sándornál fogadott Jókainak szállást a bátyja az akkori Hosszú utcában a Klára házban. Itt ismerkedik meg Petőfivel.

1843. Kecskemét

Gyenes Mihály városi inzsellérnál fogadott szállást. Jogot tanult.

1844. Révkomárom

Asztalos István fiskálisnál segédként dolgozott.

1845. Budapest

Molnár József és Wrhovszky Sándor jurátusa, leteszi az ügyvédi vizsgát.

1847-48. Budapest, Dohány u. 373.

A Schiller ház első emeletén laktak együtt Petőfivel és annak feleségével, az Aranysasból hozatták az ebédet. Itt született meg a Nemzeti dal.

1849. Debrecen, Miklós u. 9

A forradalom alatt lt itt feleségével. (Csapó utca?)

1849. Tardona

A háború után bújdosott Tardonán az erdős hegység elrejtett völgyi falujában. Csányi Béni földbirtokosnál húzta meg magát és itt élt, leginkább festéssel foglalkozva fél évig.

Budapest, Zugliget

Az Adlicser vendéglőben fogadott szobát és Sajó álnéven írta a Bújdosó naplóját.

Budapest, Múzeum körút

Akkoriban Országház út. A Magyar utcára vezető átjáróházban lakott feleségével és két cseléddel. Itt íródott az Erdély aranykora, a Törökvilág Magyarországon, A janicsárok végnapjai, az Egy magyar nábob és a Kárpáthy Zoltán. Itt szerkesztette a Vasárnapi Újságot Pákh Albert álnéven.

1853. Budapest, Svábhegy

Svábhegyen épített villája az egyik legszebb nyaraló volt a hegyen. Itt nyaralt az ötvenesévek végéig, amikor kocsma nyílt a villa közvetlen közelében, aminek zajától nem bírt aludni.  A ház egyszerű volt. A város felé néző oldala volt az egyetlen ékessége a vadszőlővel befuttatott verandával; ebből nyílt az örökzölddel benőtt dolgozószoba, benne széles asztal, mellette fonott szalmaágy. Ilyen szalmaágya volt kint a kertben is, kedvenc rózsái között. Jókai sokat kertészkedett.

1857-60. Budapest, Magyar utca 21.

Megvette a házat az anyai örökségből 18000 forintért. Az ablakok a Károlyi kertre nyíltak. A házban lakott Szigligeti Ede és Szerdahelyi Kálmán is.

1860. Budapest, Schmidt-Unger ház

1868-82. Budapest, Baross u. 98

Akkor Külsőstáció u 80. Jókai 12000 forintért vette a házat. Ez volt a híres sárga ház, egyszerű, igénytelen, földszintes ház volt. Egyetlen dísze szép udvara volt, befásítva, mint a falusi kúriák. 14 szoba volt egymás mellett, ezek között a legalkalmatlanabb volt Jókaié. Itt született A kőszívű ember fiai (1869), a Fekete gyémántok (1870), az Eppur si mouve (1872), az Aranyember (1873), A névtelen vár (1876), a Rab Ráby (1879).

1873. Balatonfüred

Villát építtetett Huray István fürdőorvos háza mellé.

1882. Budapest, Rákóczi út

Akkor Kerepesi út. Ma az Uránia mozi áll az akkori ház helyén. Itt halt meg Jókainé Laborfalvi Róza .

Budapest, Főherceg Sándor u 6 vagy 36.

1892-99. Budapest, Bajza u 21

Ez Jókai vejének, Feszty Árpádnak aháza. Pajkos, víg élet folyt itt; bohém emberek gondtalan, derűs boldogsága.  Szép, szellős egyemeletes villapalota bájos kerttel. A földszinten Fesztyék laktak. Itt volt a műterem is, míg az emeleten egyedül Jókai lakott. Csinos ebédlőben pompás faragású velencei bútordarabok, nagy dolgozószobájában a híres könyvszekrények és a kagylógyűjtemény. Vendégek egész sora látogatja meg itt. Kedvencei a tarok-partie: Tisza Kálmán, Nedeczky István, Gajári Ödön stb. Kedvenc ételeit főzik, kedvenc dalait éneklik előtte, ellesik legtitkosabb vágyait is. Itt érte meg 70-ik születésnapját.

1899-1904. Budapest, Erzsébet körút 44. II. emelet 15-17

Itt élt utolsó éveiben második feleségével, Nagy Bellával a Berger Leó házban a körút és a Dob utca sarkán.

Forrás:

Ahol 70 millió betű született
Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái

Újabb hat magyar felfedezésű kisbolygó nevét fogadta el a Nemzetközi Csillagászati Unió 2010 januárjában.

(90370) Jókaimór = 2003 NY5

Sárneczky Krisztián és Sipőcz Brigitta észlelte elsőként 2003. július 7-én hajnalban direkt kisbolygókeresés közben. A 20,5 magnitúdós kisbolygót három további éjszaka, majd augusztus és szeptember hónapokban is sikerült megfigyelniük, így viszonylag hamar eldőlt, hogy magyar felfedezésű lesz. Mivel hamarosan három korábbi, 1998 és 2002 közötti szembenállásról is előkerültek felvételek, a 2004-es oppozíció után megkapta sorszámát. A magyar romantika legjelesebb írójáról elnevezett kisbolygó 5,54 év alatt kerüli meg a Napot, átlagos naptávolsága 3,129 CsE, átmérője pedig 4-5 km lehet. Talán kevesen tudják, de Jókainak volt egy 8 cm-es távcsöve, mellyel rendszeresen kémlelte a csillagokat.

Forrás: Magyar Csillagászati Egyesület

Kisbolygóóó, belédszerettem.. :)

További fordítások : demeter.oszk.hu

Még várat magára: http://mno.hu/portal/699219

Nagy valószínűséggel Korponayné Géczy Julianna, vagyis a lőcsei fehér asszony földi maradványait találták meg a rimaszombati járásbeli Osgyán község római katolikus templomának kriptájában 2009 nyarán.

www.hirado.hu/Hirek

www.rtlklub.hu

Magyarul:

HATVAN PERC!

A nagytiszteletű úr éppen közepén volt a tósztnak... A pezsgőspohár nektárhabja végigcsorgott kövér ujjain. A megkezdett frázis kifogott a tüdő hatásképességén, s a nyakizmok minden tehetségét megpróbálta. A nemes buzgalom egészen arcába kergette a vért. A díszes vendégkoszorú minden tagja készen tartá kezét a poharak karcsú fogantyúján, dicsszomjan lesve a megkezdett tószt véghetetlen rakétájának végelpattanását; a hajdúsereg sietett a félig ürített poharakat színültig tölteni... A háttérbe állított egyiptomi zenekar vezetőjének nyirettyűje a levegőbe volt emelve, hogy amint a tósztnak vége szakad, friss lelkesüléssel rándítsa rá a pohárzaj-elnémító tust, midőn a család háziorvosa nesztelen léptekkel bejött a terembe, s az asztalfőn elnöklő asszonyságnak csak pár szót súgott fülébe, minek következtében az hirtelen elhagyta helyét, s alig mutatva arccal, hogy a mellette ülőktől engedelmet kér, eltávozott a teremből.

A tószt azonban, mint a kilőtt gránát, nem hagyta magát ez incidens által reptében megzavartatni, hanem sietett végelpattanása felé.

"...e dicső férfiút, országunk terhét vállán emelő Átlászunkat az igaz hazafiúságnak örök időkre emlegetendő példányát, a mi győzelemre siető elvbaráti táborunknak fő-fő és legfőbb vezérét, gyámolunkat, oszlopunkat és világító phárószunkat, ki bár jelenleg nincs is jelen, az Isten számos és számtalan évekig éltesse!"

A végszavak elmerültek a pohárcsörgés, éljenriadal és zenehang orkánjában. A hátrarúgott székek, a lelkesülés tanújeléül falhoz vágott poharak villámot és mennydörgést képeztek az összeölelkező elvbarátok könnyzáporához.

"Éljen! Ezer esztendeig éljen!"

"Nagyságos és tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő Baradlay Kazimir úr, örökös és valóságos aranykulcsos és sarkantyús úr; ura nagy földeknek, falvaknak és városoknak, szíveknek és véleményeknek; vezére és hét-választófejedelme a leghatalmasabbak szövetségének... a valódi Dalai Láma."

Azok a tisztelendő és nagytiszteletű, tekintetes és nemzetes uraságok, kik a hosszú címerterem hármas asztalát körülülik, mind az ő napfényében ragyogó aranyos kétröpűek, kik a mai ünnepélyes napra messze vármegyékből jöttek össze közös találkára, megállapítandók a bölcsen megvitatott értekezlet folytán az arany tisztaságú programot, melynek írott betűi nyomán századokrul századokra el legyen látva a világok és nemzetek sorsa és az ivadékok teendője.

E szerencsésen kivívott értekezlet zárjelenete a jelen díszlakoma, melyet Baradlay úr fényes kastélyterme szolgáltat a vezérkapacitások nagyszerű tömegének. Kár, hogy az ünnep hőse nem lehet rajta jelen.

Angolul:

SIXTY MINUTES.

The post-prandial orator was in the midst of his toast, the champagne-foam ran over the edge of his glass and trickled down his fat fingers, his lungs were expanded and his vocal chords strained to the utmost in the delivery of the well-rounded period upon which he was launched, and the blood was rushing to his head in the generous enthusiasm of the moment. In that brilliant circle of guests every man held his hand in readiness on the slender stem of his glass and waited, all attention, for the toast to come to an end in a final dazzling display of oratorical pyrotechnics. The attendants hastened to fill the half-empty glasses, and the leader of the gypsy orchestra, which was stationed at the farther end of the hall, held his violin-bow in the air, ready to fall in at the right moment with a burst of melody that should drown the clinking of glasses at the close of the toast.

At this point the family physician entered noise- lessly and whispered a few .words in the ear of the hostess, who was presiding at the banquet, and who immediately rose and, with a mute gesture of apology to those of the guests who sat near her, withdrew from the room. Meanwhile the orator continued:
" May that honoured man who, like a second Atlas, bears the burden of our country on his shoulders, whom all future ages will reverence as the type of true patriotism, who is the leader of our party's forces in their march to victory, and whom we all regard as our light-giving pharos, a tower of strength to our side and the bulwark of our cause, though at present he is unfortunately unable to be with us in person, — may he, I say, live to enjoy renewed health and strength and to bear forward the banner of his party for many, many years to come ! "

The final words of this peroration were drowned in a storm of cheers, an outburst of music, and the con- fused din caused by the pushing back of chairs and the dashing of wine-glasses against the wall, while the guests fell into one another's arms in an ecstasy of enthusiasm. " Long life to him ! ' they cried ; " may he live a thousand years ! " He to whom the assembled company wished so long a life was the renowned and honoured Baron Casimir Baradlay, lord lieutenant of his county, the owner of large estates, and the leader of a powerful party.

Vietnámi nyelven:

Rovásírással:

"Írt, mert szerette Jókai regényeit olvasni nyáron, az iglófüredi szálloda dohos, tengeri fűvel bélelt, lyukas huzatú díványán elheverve, s mindig elcipelt vándorútjaira az olcsó Magyar Könyvtárban megjelent Jókai-regényekből néhány füzetet, legfőként Az aranyembert és A kőszívű ember fiait, mert azt tartotta, hogy Shakespeare, Dickens és Turgenyev mellett Jókai az egyetlen író, akinek műveiért érdemes pénzt adni. Írt, mintha sürgős dolga lenne, mert néven kell nevezni, meg kell szólaltatni a magyar nyár minden alakját és tüneményét, melyek valahogyan kimaradtak Jókai műveiből; úgy gondolt Jókai műveire Szindbád, mint egyfajta bűvös lexikonra, melyben minden benne van, ami a magyar élet értelme."

/Márai Sándor/

A Merkúr bolygón Jókai Mórról, Bartók Béláról és Liszt Ferencről is neveztek el krátert.

Mercur: Jokai crater (72,4° N, 135,3° W)

Megjelent Császtvay Tünde: Éjjeli lepkevadászat - Bordélyvilág a történeti Magyarországon című könyve, melyben a századforduló íróinak erotikus műveit mutatja be, köztük Jókai Adj egy csókot ... című versét.
Részlet:

"Czombod tövét megcsókolom,
Kondor fanod felborzolom.
Szétnyílik a pinád partja,
Piros száját kimutatja
Hadd nyaljam meg a kis száját.
Azt a duzzadó csiklóját."

Cikk a könyvről
bookline.hu

Nemcsak Jókai volt Mór, hanem Mór a Ferenc is.

Egyszer Jókaiék a jelmezbálban olasz köszönéseknek öltöztek, és mindenki azon gondolkozott, hogy az arrivedercsi a Mór-e.

Mikor Jókaihoz felesége hozzávágott egy tányért, az volt a Mór-tál kombat.

/Forrás: szovicc.blog.hu/

Több, mint 20 Jókai írásból készült film...
Megnézném az 1918-as némafilmet Az aranyemberből, Korda Sándor rendezésében (fotó). Megnézném Jávor Pált és Csortos Gyulát az Új földesúrban. Vagy Jávort Berend Ivánként. Vagy Koncz Gábort Vavel grófként. És Für Anikót az Új földesúr újabb változatában.

És idén még nem is láttam a Szaffit. :)

Ami viszont nem tetszett: A lőcsei fehér asszonyban Törőcsik Mari. (Pedig Cannes-ban megkapta érte a legjobb női alakítás díját.) Nekem nem volt hiteles 42 évesen az ő karakterével Juliánna, a hódító, gyönyörű, szenvedélyes fiatal nő. A történetet is nagyon átírták, a hangulata sincs meg..
A lőcsei fehér asszony az MTV videótárában.

A bolondok grófja
A kőszívű ember fiai
A lõcsei fehér asszony
A nagyenyedi két fûzfa
A névtelen vár
A szerelem bolondjai
Az aranyember 1962-ben / 1936-ban / 1918-ban
Az egyhuszasos leány
Az utolsó budai basa
Az új földesúr 1988-ban / 1935-ben
Egy magyar nábob
Erdély aranykora
És mégis mozog a föld
Fekete gyémántok 1976-ban / 1938-ban
Gazdag szegények
Melyiket a kilenc közül?
Mire megvénülünk 19?? / 1916-ban
Kárpáthy Zoltán
Rab Ráby
Sárga rózsa
Szaffi (Cigánybáró)
Szegény gazdagok 1959-ben / 1938-ban

Jókai műveit a következő nyelvekre fordították le: angol, bolgár, cseh, észt, finn, francia, grúz, héber, holland, horvát, kínai, lengyel, litván, német, olasz, orosz, román, spanyol, szerb, szlovák, szlovén, tadzsik, török, türkmén, ukrán.

Fordítások listája

"A várúrnő kalandja
Minden poklon keresztül című regényét rajzokkal akarták tarkíttatni. Minthogy a szöveg még nem volt készen, Jókai magára vállalta, hogy a piktornak megmagyarázza az első folytatás részére szánt címképnek a témáját. - Rajzoljon kedves öcsém egy várurat, aki elbúcsuzik a feleségétől. A rajz szépen elkészült, róla a klisé is, míg a kézirat úgyszólván az utolsó percben jött, s akkor kiderült, hogy nem használható. Mert a várúron és hitvesén kívül még egy dada és néhány gyerek is volt, akik a várúrnő szoknyájába kapaszkodtak. - De kérem - mondta Jókai -, a várúr épp azért megy szentföldre, hogy áldást eszközöljön ki virágtalan családfája részére. - De már nincs idő új kép rajzolására. - szólt Révay. - A regényt megillusztrálva ígértük. - A szövegen se lehet változtatni, mert ez az epizód a meginduló regény alapeszméjét jelenti. Végre mégiscsak Jókai oldotta meg a problémát; avval, hogy a következő sorokat írta bele a manuscriptumba:

Pedig a várúrnő oly végtelenül szerette a gyermekeket, hogy összeszedte a béreseket, gazdatisztek porontyait és reggeltől estig játszott velük, becézgette és a karján hordozta őket. "

Jókai a Svábhegyen siller (kastélyos) bort termesztett.

Sillerbor
(kastélyos bor), szinére nézve a vörös bor és fehér bor között áll. Ha a kadarka nem volt eléggé érett, vagy ha a cefre nem állt elég ideig a törkölyön, vagy végül, ha a fehér szőllővel együttesen dolgozzák fel: világosabb vörös szinü bort kapunk, mely azonban csak belföldi fogyasztásra való s külföldön nem értékesíthető.

/Pallas Nagy Lexikona/

Ősei

A Jókay név a XVI-ik században bukkan fel, legelőször Bars megyében. Egyszerû kurtanemesek, molnármesterek viselik, kik a kanyargó Zsitván őrölgetnek vagy kis kúriájukból csekély birtokukat és a Jókahegyen fekvő szőlőiket mûvelik.

Jókay Sámuel

I. Leopold király alatt Esztergom várában zászlótartó, a vár vivásánál fölfedezvén, hogy a tüzérek meg vannak vesztegetve, maga irányzott egy ágyút, és oly jól, hogy a vár alatt táborozó törökök közül egy basának a karját sodrá el a golyó, érdemeiért 1668. február 5-én czímeres nemeslevelet nyert. Felesége Gazdag Sára, hat gyermekük született, de csak kettő élte túl őt: Mihály és Sámuel II.

Jókay Sámuel II.

Nagy szerző embernek emlegetik a hagyományok. Kétszer nősült, mindig jó házból, mutatós ábrázatú ember lévén. Második felesége Sándor Judit. Jelentős vagyont hagyhatott fiára, III. Sámuelre.

Konkoly-Thege Zsófia

Nagyszülei

Apai ágon:

Ásvay Jókay Sámuel (III.)

"Szimplex ember, nem szereti se az írást, se az olvasást, otthon csibukozik, legfeljebb néha ballag ki puskájával és agarával a határba, nagyobb utat csak akkor tesz, ha meghallja, hogy valahol valami jósnő van. Az öregúrnak ez az egy szenvedélye volt." Négy gyermekük volt, a legidősebb József.

Veres Kata

Anyai ágon:

Pulay Dávid

banai földbirtokos

Szülei

Jókay (Ásvay) József

1781-ben született Ó-Gyallán (Komárom megye). Előbb megyei ügyész, majd városi árvagyám (árvák-atyja) volt; mint insurgens hadnagy, részt vett az 1809. győri ütközetben. Barátja volt az irodalomnak (a mint maga írja: «tisztelettel, még pedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétai lélekkel ékeskedő fiai eránt»); maga is csinált időtöltésből verseket, összeirogatott más szerzőktől érdekes dolgokat; ügyes rajzoló s festő is volt és jegyzeteit találóan illusztrálta. Mint a magyar szinészetnek nagy pártolója, a komáromi színi előadásokról érdekes levelet küldött be a Tudományos Gyûjteménybe, melyet mint akkor, a rövid, száraz színi tudósítások mellett, nagy ritkaságot közöltek. Meghalt 1837-ben Komáromban.

Pulay Mária

"Amit a magyar 'kardos menyecské'-nek nevez, ebben az asszonyban hatványozottan van meg. Környezetében 'vicispán'-nak, 'Jókayné uram'-nak nevezik ellentmondást nem tûrő erélye miatt."

Testvérei

Jókai Károly

1814. május 3-án született Rév-Komáromban. Pápán jogot végzett, ügyvédi diplomát nyert Pesten, városi árvagyám volt Komáromban. Felesége Csontos Klára, leányaik: Jolán (Hegedûs Sándorné) és Etelka (Ihász Lajosné), fiuk: Géza, ifj. Jókai Mór. Roppant emlékező tehetsége a multak krónikájává teszi, kitől Jókai Mór sok adatot kapott munkáihoz.

Jókai Eszter

1816. február 15-én született Rév-Komáromban. 1839-ben ment férjhez Váli Ferencz tanárhoz. 1882. december. 13-án halt meg Pápán. Czikkei, rajzai, humorisztikus elbeszélései s visszaemlékezései jelentek meg

• az Üstökösben
  • Özvegy férfiak (1864)
  • A férj, ki férjhez adja nejét (1864)
  • A szalmaözvegy férfi (1864)
  • Vén ifjú legény Adonisz (1865)
  • Asszonykortes, a régi nemesi világból (1876)
  • A vén ifjú legény (1877)
• a Hazánk s a Külföldben
  • Az a ház Komáromban, melyben az én Móricz öcsén született (1865)
• az Igazmondóban
  • Húsvét ünnepe Komáromban 1849-ben (1867)
  • Komáromi emlékek: A szeptember 17. tûzvész 1848-ban (1868)
  • Komárom ostroma napjaiból (1868)
  • A cernirozás (1868)
  • A bombázás kezdete (1868)
  • A bombázás alatt (1868)
  • Komárom ostroma napjaiból (1868)
  • Czigánymező (1868)
  • Az 1849. aug. hó Komáromban (1868)
  • Az ostromlott város (1868)
  • Legkeserûbb napjai Komáromnak (1868)
• a Magyar Népvilágban
  • Az egyetlen egy leány (1879)

Jókai Lajos

1818. február 20-án született, azonban 1820-ban meghalt.

Jókai Lajos

1822. április 6-án született, csupán 1 évet élt.

Feleségei

Laborfalvi Róza

1817. április 8-án született Benke Judit néven, apja Benke József volt. A család nemesi előnevét használta mûvésznévnek. Első fellépése 1833. október 27-én volt Náni szobalány szerepében (Cuno: Benjámin Lengyelországból) a budai Várszínházban. 1837-ben átszerződött a Nemzeti Színházba, ahol tragikai szerepeket játszott, Kántorné Engelhardt Anna kezéből véve át a stafétabotot. Sokat dicsérték mélyzengésû hangját, szavalótehetségét, alakját és kifejező tekintetét. 1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának az előadásán találkozott a tőle 8 évvel fiatalabb Jókai Mórral, egy kokárdát tûzve a férfi kabátjának hajtókájára. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai (például Petőfi Sándor) is nehezen törődött bele a kapcsolatba, különösen, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza. Övé volt a legmagasabb színész fizetés - évi 2200 forint - 1859-1860-ban. Utolsó fellépése 1869. március 7. (Predszláva, Szigligeti Ede: A trónkereső) volt. Nyugdíjba vonulása után gyakran vendégszerepelt vidéken. 1886. november 20-án halt meg.
Fontosabb szerepei:
- Gertrudis (Bánk bán)
- Volumina (Shakespeare: Coriolanus)
- Stuart Mária (Schiller)
- Lady Macbeth (Shakespeare: Macbeth)
- Goneril (Shakespeare: Lear király)
- Orsina (Lessing: Emília Galotti)
- Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem)
- Predszlava (Szigligeti: A trónkereső)
- Cleopatra (Shakespeare)
- Margit (Shakespeare: III. Richárd)
- Thisbe (Hugo: Angelo)
- Lenke (Vörösmarty: Vérnász)
- Zrínyi Ilona (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága)
- Dalma (Jókai)
- Csáky Lóra (Jókai: Dózsa György)
- Adrienne Lecouvreur (Scribe: Legouvé)
- Malborough hercegnő (Scribe: Egy pohár víz)
- Rózsa (Szigligeti Ede)

Nagy Bella

1879. július 4-én született Jákón, apja Grósz Mór gépész, anyja Flamm Éva. Óbudán végzett kereskedelmi iskolát, de színésznő lett, a SzAk, majd Rákosi Szidi növendéke volt. Az óbudai Kisfaludy Színházban lépett fel először 19 évesen, Sudermann: Otthon címû drámájának Magda-szerepében. A Budai Nyári Színkörben Jókai: Dalma címû drámájának címszerepét alakította nagy sikerrel, majd ugyanott a Petőfi halálának 50 éves évfordulóján rendezett díszelőadáson Jókai: Apotheosis címû drámai költeményében a Nemtő szerepét játszotta. Következő évben a Vígszínház szerződtette, de esküvője után visszavonult. (1899. szeptember 16-án házasodtak össze a gyár-utcai anyakönyvvezetô-hivatalban.) Feltûnő drámai erejû hangja és alkata nagy pályát jósolt neki. Londonban halt meg 1947. január 30-án.

Fogadott gyermekei

Benke Róza II.

1836-ban született. Róza törvénytelen lánya, apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton. Állítólag nagyon ledér életet élt. Törvénytelen leányának, Róza III-nak valódi apja a későbbi miniszterelnök, id. Andrássy Gyula gróf volt. Alig 24 évesen, 1860-ban halt meg.

Róza III.

1859. február 20-án született. Jókai hivatalosan 1886-ban adoptálta. Budapesten Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult festeni, majd a müncheni festőak.-n Liezen-Mayer Sándor tanítványa. Kiállításokon gyakran szerepeltek arcképeket és alakos intérieuröket ábrázoló festményei. Öregkorában két memoár jellegû könyvben: Akik elmentek… (1923), A tegnap (1924) írta meg Jókai környezetében, az író- és mûvészvilágban szerzett élményeit. 1888-ban férjhez ment Feszty Árpád festőmûvészhez. 1936. január 28-án halt meg.

Unokái

Feszty Masa, Mária

1895. január 31-én született. Feszty Árpád és Jókay Róza leánya. Édesanyjától, majd az Iparmûvészeti Főiskolán Szablya-Frischauf Ferenc mellett szerzett mûvészeti ismereteket. Tudását Münchenben és Firenzében tökéletesítette. Első kiállítását 1922-ben az Ernst Múzeumban rendezték meg. Elsősorban oltárképeket, portrékat és tájképeket festett. Mûvészetére az olasz cinquecento rajzos, színes zeneisége hatott. Vásznain a biztos rajzosság ünnepélyes színvilággal, dekoratív festői hatással jelent meg. Kompozíciói harmonikusak, tájképei bensőségesek. Anyjáról és Kallós Ede szobrászról készített portréi az MNG-ben láthatók. 1979. március 1-én halt meg.

ELSŐ KÖTET

I. Szózatok.

Liszt Ferenczhez, 1859
A tudománynak nincs háza, 1859
Magyar divat, 1859
A Petőfi keresők, 1861
Kazinczy szelleméhez. 1862
A nemtő szózata, 1862
Megyeri szobrának leleplezésekor, 1864
A nemzet gazdasszonyaihoz, 1865
De én azért még mostan is szeretlek, 1865
Resurrexit, 1867
Garibaldi, 1867
Az aradi vértanuk emlékszobrának leleplezésénél, 1874
Zenta - Mohács, 1877
Petőfi ébresztő, 1877
A plevnai hősök 1877
Apotheosis, 1877
Szeged feltámadása, 1881
Első Lendvay Márton emlékére, 1881
Ischia, 1883
Király himnus, 1891
Korvin Mátyás, 1889
Fiume, 1893

II. Hazafias költemények.

Jaj be olcsó itt minálunk a föld, 1859
A magyar nyelv ismét itthon, 1859
De profundis . . 1859
Az áldomás, 1859
Egy akol, egy pásztor, 1859
Oh nem mindegy a halál, 1860
Széchenyi halálán, 1860
Széchenyi galambjai, 1860
Nyolcz Széchenyi, 1860
Széchenyi Requieme, 1860
Viszhang, 1860
Magyar madarak Párizsban
Ki a vivát
Az 1848-iki kokárda
Biztosított határok
Utcza szögletén ül a csonka hős
Ne csüggedj
Palóczy
Montenegrói dal, 1861
A pontuszparti hamvak
A február
Az országos összeveszés
Nagyok, nagyobbak, legnagyobbak
Báró Eötvös József halála napján
Csokonai
A korona gyémántjai
Metempsychosis
A két nagy D
A nagyszavu hazafiak, 1878

III. Politikai költemények.

Hetesével jár a rossz, 1859
Csak egy kis fegyverszünetet, 1859
Az uj aranykor, 1859
Egy beteg kollégához, 1859
Auspicinm, 1859
Mit hozott a Mikulás, 1859
Adjon Isten, fogadj Isten, 1860
A tékozló fiú és a kegyes apa, 1860
Neutralitas, 1860
Profeczia, 1860
Legyen úgy, mint régen volt, 1860
Miről beszéltek hát, 1860
Közvélemény, 1860
Széchén, 1860
Szekéren ment, gyalog jött, 1860
Egy bomlott fali óráról
Iskolába járj, kis fiam, 1860
Dionysius Siculus
Induló, 1860
Bucsuszó
Jóslat
Mind hiába
A chinai mandarinok
A Karácsonyfa
Ima 1861 kezdetén
Nagy a hideg
Pro és contra
A monacói herezeg
Magyar flegma
Számtani rejtvény
Honvéd jelszók
Ibis, redibis
Schuselkához
Mi tűrés, tagadás
A muszka csak muszka
Kutya baj már
A sziv politikája
A legionarius dala
Ellenkezőleg
Apostolok oszlásának napján
Nincsen tehát sehol boldog ország
Szmolkához
Ahoz a két Herculeshez
Fohász 1861. szüretkor
A kanczellár nótája
Megint fütünk hát
Pörölj magad magadnak
Kriminális vallatás
Kénytelen kelletlen ujévi köszöntő
Szövetkezzünk, 1862
A huszonhárom dalidó városához, 1862
Nagy hullás van Chinában
A kifáradt ember
Nem soká tart már
Tavaly ilyenkor
John Bull galantéria és vegyes kereskedése
Nix über die Commodiat
A csendes hét
A beteg ember
én nem szeretem a tavaszt
Mi hát az igaz barátság
A diplomatia dolga
A négy elem képviselői
Egy urficska, a kinek nem akar lenni apuska
Egy szabad helvéta emlékkönyvébe
Panduren wirtschaft és civilisatió
Május 1. 1861
Lám megmondtam Angyal Bandi
Kölcsönös nyájaskodások
Mikor lesz hát
A két hemisphaerium
Ki megy Bécsbe
Szüreti dal
Non possumus
Szegény olasz lába
A szerény magyar ember és jó barátja
Vigasztalás
Ama stereotyp "egy halott" bucsúztatója
Igy is baj, ugy is baj
Inkább lennék
Jóslatok
Szüreti dal
A Mencsikoff paletója
Vigasztalás az inségben
Az egyik fujja már a trombitát
Muszka szerelmi vallomás
Minek kellene neki lenni
Különböző nemei a segítségnek
Európa dajkája..
Semper idem
Hé Lambert
John Bull
Prosit
A szibériai karbunkulusok
áldozó csütörtök
Csak Monaco nem hódol meg
Anglia janklija
Vigjáték lesz-e vagy tragoedia ?
Karácsony éjjel
A gonosz szivű magyarok
Nagy szilárdság
A kunok zászlója
Thurn és Taxis herczeg
Carmen miserabile
Mező Kövesdnek
Tavaly és most
Még is jobb igy
Haragusznak
Az országgyűlési tánczmester
Legyen úgy, mint még nem volt
A tavasz első fecskéi
A felső ház és alsó ház
Beül-e már
Siralmas sillogismus catenatus
A mama
Jönnek már
A király árnyéka
Az európai karácsonyfa
A koronázási domb
A koronázási fény
Az ülésszak bevégeztén
Baiátim, jertek haza
Ahhoz, a kinél "a császárság a béke."
Vigasztalás
Emlékversek
A kibékülés utolsó hetében
1868
Hivatalos rovat versekben
Kakas Márton lemondása
A szózat
A chemiából
A király és helytartója
A hajdani és a régi, 1867
1871
Mi lesz a bukott miniszterekből
Az augsburgi allgemeine Zeitunghoz
A kemény fogások
Hogy elhallgat minden
Szegény szász
Fény és rongy
A gyapjukérdés
Csak a skartot
Servianus! Serviamus?
Milyen fából faragják a bibornokot?
Keleti szomszédunkhoz
Várnánál
Nincsenek osztrákok

IV. Elbeszélő és leíró költemények.

Románcz
A czethal csárda, 1858
A detonátai óriások, 1859
A király jobbkeze
Diogenes és a szobrok, 1860
A hóemlék, 1860
A bán futárja, 1860
Boscó, 1860
Két kakas, 1860
A hol a czitromfa virít, 1860
Abd el Káder, 1860
A gazdálkodó vezér, 1860
Uram, engedelmeskedem, 1860
A lengyelek fehér asszonya, 1861
Legenda, 1861
Babel, 1862
A tiboldi vár, 1862
A három hadzsi, 1862
A szibériai fekete halál
Grófné és parasztleány
A fehér holló, 1864
A nagylaki iskolás fiúk
Dzsemila szultána, 1864
Dagmár, 1864
Sánta hős és sánta tánczos
Ezer év, 1867
A hős pásztor
Garibaldi ebédje
A mármarosi vig asszonyok
Bitó Mihály
Péter és Pál
Aben-Chamot és Yota
Holt költő szerelme, 1874
Hypparata
A király és bolondja, 1877
Művész életpálya, 1877
A tüzes vaspróba, 1877
A ki sír és a ki nevet, 1877
A vásárfia, 1877
A czár érdemrendei, 1877
Mátyás király és a szegény varga, 1880
II. Mátyás megkoronázása, 1886
Imetullah, 1893
Puskás Kalári, 1882
Oroszlánhűség
A koldusok királya, 1883
Mátyás diák és Bente úr
A czinkotai kántor

V. Hangulatok.

Minek jön az vissza a kit eltemettek
Milyen szerények a halottak, 1859
Szilveszter éjén, 1859
Arany emlékkönyvébe, 1860
A lengyel kardja
Circus és szinház, 1864
Az uj kenyér
Azért az üstököst még is csak meg irom, 1864
Az árva
óh Petőti, ha most élnél
Az utolsó eszménykép, 1876
Nincsen farsang, 1877
Nincs az idén nagybőjt
Az igazi Jó sziv, 1888

VI. Alkalmi költemények.

Búcsúztató, 1859
Prolog a budai szinház megnyitásakor
Magyarország primása
Boldog uj évet kivánunk
Búcsúztató
Fáy András halálára
Prolog a debreczeni szinház megnyitására
Uj évkor
Prolog a székesfehérvári szinház megnyitására
Az ezredik szám, 1877
Tisza Kálmánnak, 1877
A bölcső, 1879
Eötvös József, 1879
Az utolsó prolog, 1881
üdv Fiuménak, 1881
II. Rákóczi Ferencz emléke, 1882
Prolog a temesvári szinház megnyitására, 1885
Lidérczfények, 1886
Prolog az erdélyi magyar szinészet 100 éves jubileumára, 1892
MáSODIK KöTET.

VII. Satirák.

Szaladj, szaladj jön a billog
Brahma és Bajadére, 1858
Farsangi nóta, 1859
Magyar filister dal
Okos emberek nótája, 1859
Szép vigasztalás, 1859
Oh mi szép szultánnak lenni, 1859
Börzefájdalmak, 1860
Ganzhicher Ausverkauf, 1860
A király pohara, 1860
A Montemolinok, 1860
Szikár úr
Lassan járj, tovább érsz
Az anya és gyermeke
A bécsi doctorum collegium consultatiója
Mit csinál most a magyar ember?
Muzulmán fohász
A hős fiak anyja
Ingady lovag
Mi van eladó ?
Kukaczok versenye
A ló tragoediája
Két lengyel menekült
Meghalt az ördög
Az örökösödési per
A hóhér fia, 1864
Mit hozasz atyácskám ?
Bolond Miska kollegához
A Concordia bá1 után
Jaj be szép ez a Pest, Istenem be szép
A pesti állatkertben
Csak dinnyét termeszszetek
Mártzius 15-dikén ...
Kozakoff orosz commissarius tudósítása a magyarországi állapotokról
A dualisticus lud
A nagy veszedelem
Miniszteri számadás
A zendülés a clubban
Döbrögi (a bankkérdésről)
Az asszonyi hatalom
Az elkésett nadrág
A vörös herczeg
Ki legyen a kávés?
A siámi ikrek
Paradicsomi bajok
Férges almák

VIII. Humoros költemények, furcsaságok, tréfák, ötletek.

Zewrdewgh Gyewrgyh epigrammái
életphilosophia
Pirongatorium
Prolog, 1858
A baraczkkérdés (szindarab)
Az egyetlen ápoló, 1858
árva fiú keservei, 1858
Russico és Turcalotte, 1859
Diadal, 1859
Iskolai bizonyítvány, 1859
Elegia az ágyúhoz, 1859
Hamvazó szerdán, 1859
Valjon lesz-e liáborn? 1859
A la Bosco, 1859
Graefenbergi viszhang, 1859
Rabbi Daenemark, 1859
A dinnyeverseny, 1859
A pesti zsinagóga, 1859
Signor Horazió, 1859
Tél közepén, 1860
őseinkhez, 1860
Megintés, 1860
Reményihez, 1860
Köszöntő versezet, 1860
Instantia a naphoz, 1860
A 4-ik §. 1860
A új bor, 1860
A német kérdés, 1860
Signore Calatafimo
Mese a czigányról, 1860
Természet-historia, 1860
Igen sok magyar úr emlékkönyvébe, 1860
Török marsch
Könnyű nekik
A fertálybankó
A két hizó
A politikus czizmadia mint táblabiró
Alázatos folyamodás tek. Nyáry Pál urhoz, 1861
Bizonyos nagyhirű Hashoz
árpád ujra ébredése, 1859
Attila az araeopág előtt, 1859
Bécsi Pandurenwirthschaft
Uj esztendei köszöirtők, 1861
Szerelem őrülésig, 1861
Az egész világ egy kadencziára megy
Chinai románczok, 1858
Olyan bordal féle, 1861
Mit csinálnék én, ha király volnék
Ahoz a másik üstököshöz odafenn
Epistola Tallérosy Zebulontól Mindenváró ádámhoz
Az angyal kétféle imádság közt
A ritterek Nagy Károlynál
óda a Rajxráthoz, 1861
Nemes vetély, 1861
Ki volt bátrabb
OhNadajdat
Arthur és Chlorinda
Tüzes szerelmi vallomás
Névtelen ábránd
Fapapucs
Spanyol románczok
Varsói vezérczikk
Csendháborító vers
Oda Slidell és Mason urakhoz
Tóth Kálmán barátomnak
Nélkülözések
Haladunk
Mégis bunda a bunda
Gaudium
A három Bakacs
A Süsser Ungar
Egy egy éves kis fiú születésnapjára
Unokámhoz
A nemzeti szinház igazgatója
Találós mesék
Egy levél sorsa
Mennyivel loyalisabb emberek vagyunk mi, mint a bécsiek
Concurrentia az Elysiumban
Hessencasseli történet
Csahosi úr
Haragszom rád
önbirálat
Toborzó pápai znávoknak
Epilog a nemzeti szinház 25 éves örömünnepének estéjén
Késő tanács
Ki mit álmodik?
Az a szegény frakk
Actió, reactió
A csendes éj
Az utolsó bolond
Mitől hízunk
Vae vae care pater, nunqnam jam carmina dicam
Fővárosi mulatságok
Jaj, tisztelt publicum
Az első hó
Köszönet az év végén tagjaimhoz
Nincsen nemes
Eques romanticus
Hamvazó szerdán
Kozák nóta
A rabló
Az elkárhozott
Négyen vagyunk
Négy mozsdó tál
Első május
Hogy beszélnek a Nemzeti szinházban?
Bucsuzó az én jó porkolábomtól
Vita a magasabb régiókban
Mi okozza a szárazságot
üdvözlő versezet
Ki tartozik hát hazafi lenni
Mi a különbség a magyar és a zsidó között ?
Bécs csak megél
A sáska és collegái
Ebben a nagy melegben
Hol legjobb most?
A szamár büszkesége
A krumpli megdicsőülése
Szalmavers
Egy anonym maradni kivánó statusférfi Raisonnementje
Felelet a büszke krumplinak a még büszkébb kukoriczától
De már aligha nem lesz háború
Nyelvtani gyakorlatok
Varula Jakab
Szomorú halotti búcsúztatója
A hivatalviselő hölgyek
Vajjon micsoda uj esztendei beköszöntőt fog mondani ő ?
A váczi argonauták
Farsangi buzdító
Időjóslatok
Váltó az Isten nevére
Disznóság
A hazakerült medve
A régi fáraók és a mostaniak
Mi lehet egy csepp tintából ?
A szegény ujságirók
Ez is csendes hét
Kedves édes fiam uram
Május elseje
A teremtés hét napja
Oh szép május
Mikoira szekér elakad
Országunk czímere utáni keserv
Fuss vagy fizess
A fegyverszünet
önkénytelen satyrák
A kijavított Shakespeare
A ki prókátor akarsz lenni, siess
Hasonszenvi közlönyök
A tudósok mindent tudnak
Servus humillimus és no mi baj
Az uj trójai háború
Minden ember prolongál
A Presse levelezője Szliácson
A pattagoniai király, 1864
Az igazi világnyelv
A hegedü párbaj
Az 1864-i lóverseny a pesti gyepen
Mexikói verbungos
A vén asszonyok nyara
Valjon ki lesz az első, a ki
Mikor volt a jó világ ?
A megdicsőitett frakk
Napoleon császárhoz
Gyémánt eső
Nehéz jelei az időnek
Az oláhországi lázadás
Az ország háza
Fordít a köpönyegen
Beamter dal
Tallérossy Z. a választáshoz
Egy holta után szavazott
A szónokok gyertyája
Az irói karzatról
Jó, hogy nincs pénz
A muszka kém
A fél proczent
Bécsi dal
Kitört a véres forradalom
Szegény hajótörést szenvedettek dala
A négy "nem"-es
Kiadta a rendeletet
Egy szerkesztőhöz, a ki pénzt küld a publicumnak
A falusi kis delegátus Bécsben
Bécsi induló
A hölgyek lovagjai
Táblabiró király
A pulyka-kakas-viadal
Tallérossy Z. ujévi köszöntője
A záklyás fene
Induló
Egy álom
A pestmegyei jobboldal megalakulása
A pénzemberek
Elegia Tóth Kálmán barátomhoz
Szűsz Oppenheim
Excelsior
A béka
Bernát Gazsi a mennyországban
Hány láb?
A nemes lelkü szabadító
Hajdár effendi
Gömböcz és Csukli
á Kaczér testvérek
Uraság és kocsis
Az ujságirók védszentje
Phantasmagoria
Gondolatok az o iv vigin, az uj kezdetin
A zólyomiak
Hipparata
A zsidó fiú

• Jókainak is köszönhetjük a Feszty-körképet
  Ugyanis ő bíztatta vejét, Feszty Árpádot, hogy nekivágjon a nagy vállalkozásnak.
  Rá is festette Jókait a Körképre, a bejövő magyarok közé (Árpád arcképe pedig önmaga).
• Örökbefogadott lányának (Rózának) valódi apja a későbbi miniszterelnök, id. Andrássy Gyula gróf volt.
• 74 évesen vette feleségül 20 éves szerelmét, Nagy Bellát a mai Jókai téren álló anyakönyvi hivatalban.
• Csak olyan cselédet alkalmazott, aki szépen tudott dalolni.
• Dédunokája, Feszty Masa festő (1895 - 1979)
• Csodagyereknek számított, akinek tíz évesen már verse jelent meg.
• Azért tanult meg angolul, hogy eredetiben olvashassa Cooper és Dickens műveit.
• A fafaragásai (pipák) és rajzai is igen tetszetősek.
• 3 hét alatt írta meg a Mégis mozog a föld című regényét.
• Sajó, Kakas Márton, Tallérosy Zebulon, Kis Endymion álneveken írt.
• A Szent-István-rend lovagja volt.
• Gyerekként rettegett a nagyszakállú zsidóktól, a kutyáktól és különösen attól, hogy élve eltemetik.
• Beszélt franciául, angolul, olaszul.
• A világosi fegyverletétel után öngyilkos akart lenni.
• Anyjának menyasszony korában ezt jósolta egy cigányasszony: "A te vőlegényed mostan vitézkedik, de nem hal meg, hazakerül, hanem azért ez a könyv is (Mária a kertben épp könyvet olvasott) megszáll téged: akárhová eldugod, kinő a földből, nagy fa lesz belőle, akinek minden ágán csupa könyv terem majd, mint vadkörtefán a vackor."
• A fészekfentő szép magyar szó, az utolsó gyermeket jelenti, aki után nem születik több.
• Apja kedvenc hőse, Gróf Benyovszky Móric tiszteletére keresztelték Móricnak.
• Pesten van eltemetve, csontjai mégis komáromi földben porladoznak. Ugyanis a komáromi küldöttség, mely 1904. május 9-én részt vett a temetésen, Jókai szülőházának földjét vitte magával, és elsőnek azt szórták a koporsóra.
• Jókai címer: A pajzs alját sátorok alatt tanyázó török tábor foglalja el, középen a basa sátorával. A tábor fölött feljebb várbástya nyúlik el, melynek tetején egy magyar vitéz, baljában zászlót tartva, egy ágyút süt el. A pajzs fölötti sisak koronáján férfikar könyököl kivont kardot villogtatva; kétfelől zászló lengedez. A pajzsot szokásos foszladék veszi körül.
  Kép
• Annyira hiú volt, hogy egyszer egy lemondott estjére az ólomból készült mellszobrát küldte el.
• Maga mondta, hogy úgy úszik, "mint az öreg fejsze".
• Elvállalta egy szabadságharcos honvédezredes két leányának gyámságát, azonban az egyik fiatal leány, Ottilia irányában kialakuló bensőséges kapcsolat lassan szerelemmé mélyült. A pletykák miatt Arácson vett neki házat, ahol ő maga is gyakori vendég volt.
• Jókai volt Jókay Jolán írónő nagybátyja, Paulay Erzsi színésznő keresztapja, Váli Ferenc pedagógus sógora, Gózon Antal színész unokatestvére.
• Sírfelirata: "Ami bennem lélek, veletek megy. Ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik, s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." (És mégis mozog a föld / Alkonysugarak)
• A Tímea Jókai Mór által alkotott női név. 
  Először Az arany ember című regényében tűnt fel, vélhetően a görög Euthümia névből alkotta. ( Az eredeti jelentése: jó és tisztelet.)
• Mindig ostáblát (backgammon) játszottak odahaza.
• Csak úgy ette meg a ribizlidzsemet, ha a ribizlit kimagozták.
• Sok éven át vívott, járt vívómesterhez.
• A 'Vak apád' rendes szavajárása volt Jókainak, ha nem tetszett neki valami.
• Kedvenc ételei: a paprikás csirke, túrós csusza, szalonnába göngyölt veréb, bab (görögolvasó aranybakanccsal), mokka kávé édesen, sűrű tejszínnel (csak Róza készíthette). Tavasszal a kőttes(komáromi étel): csíráztatott búza összetörve, annak a leve liszttel összekavarva és megsütve. ősszel a kék bodros káposzta füstölt disznóorrjával, mézzel, mazsolával és sült gesztenyével.
• Ha valami bántotta, mindig Napoleon-pasziánszt vetett.
• Legkedvesebb zsoltára a XLII-ik volt.
• A Petőfi-szobor javára rendezett ünnepélyre írta a "Holt költő szerelmé"-t, melyet Liszt zenésített meg.
• Róza elbeszélése alapján (és Rózának) írta Vörösmarty 'Az árvizi hajós' című költeményét. (őket is Wesselényi mentette ki az árból.)
• Mikor Laborfalvi Rózának (törvénytelen) gyermeke született Lendvai Mártontól, a szinész felesége, Hivatal Anikó (a kor híres naivája) mindenben segítette őket, nagyon szerette Rózát.
• Cigánybáró című műve alapján készült a Szaffi című rajzfilm. A Cigánybárót Johann Strauss zenésítette meg 1885-ben.
• A Svábhegyen siller (kastélyos) bort termesztett.
• Baba-nyelv szótárat is írt.
• Az első regény, amit olvasott Walter Scott: Ivanhoe volt.
• Hangját megörökítették fonogrammon.
• Egyes források szerint utolsó éveiben felesége és annak családja megkeserítette az életét (bezárták, éheztették, bántalmazták).
• Síremlékének tervezésekor figyelembe vették a kívánságát, hogy sírhantja felett ne legyen kő.
• Levente című drámájában Jahel szerepét Bellának írta.