"– Csitt! Nem te gúnyolod nemünket?
Ránk fogva minden rút, gonosz hibát.
– Hibák volnának, hogyha férfi tenné.
Nőknél erény az mind, és úgy helyes.
– Magad vagy a megtestesült satyra.
– Tán csak satyr? – satyra nőnemű."
/A hivatalviselő hölgyek/
(Vígjáték a jövő századból)
“A színpadon mind angyal és néma ;
No de ott künn, ott van aztán théma!
Benn lábával beszél csak mímelve,
De künn ugyan fel van vágva nyelve,
(S vannak sokan, kiknek a szép nemnél
Szép láb jobban tetszik a gyors nyelvnél).”
/Kitört a véres forradalom/
“Hát hiszen, melyik asszonyt nem verték meg soha? Nálunk ez a szokás. A lengyel paraszt addig le sem hagyja ülni a feleségét a háznál esküvő után, a míg meg nem verte. Nem is hiszi el az asszony, hogy szereti az ura igazán, ha meg nem verte. A szegény ember megveri a feleségét ostornyéllel vagy somfa-bottal, a mit kap; a gróf pedig aranygombos czukornáddal. No hát kivánhat valaki czukornádnál valami jobbat.
– Az igaz, hogy ha kávéfával, vagy teafával verné meg, az még rosszabb volna, mert az tüskés.”
/Az ehető drágakő/
“Mert hát, uram, onnan ered minden baj a világon, hogy nem jó az asszonynak mindent tudni. Voltaképen semmit se kellene az asszonyoknak tudni; se írni, se olvasni. A parasztnak úgy sem használ az semmit, az úri nő meg tartson magának diákot, a ki felolvasson neki olyan könyvekből, a miket a gyóntatója helybenhagyott; annak diktálhat is levelet, ha szükség van rá, s ha azt a gyóntatója elolvasta és helyesnek találta, el is küldheti.
Az asszonynak csak annyit kellene tudni, hogy a férjének engedelmeskedjék, hogy szépen fel tudjon öltözni, hogy a háznál minden rendben legyen, hogy az ebéd idején elkészüljön, a leves meg ne kozmásodjék. Tudjon egy kicsit hárfázni is, ha uriasszony, vagy cziterálni, ha szegény; hímet varrni, ha dáma; zsákot foltozni, ha menyecske; járjon a templomba szorgalmasan, tudja könyv nélkül a miatyánkot, a hiszekegyet, meg az üdvözletet. Értsen a természettudományból annyit, a mennyi a csirkeköltetéshez szükséges és a chemiából, a mennyi a május hurka elkészítéséhez kívánatos; legyen annyi algebrája, hogy a rovást össze tudja számítani; tudjon annyi geográfiát, hogy betaláljon a városba hetivásárra; kedvelje az archaeologiát úgy, hogy az ős anyja ruháit megbecsülje s a divaton ne kapjon; a mechanikai gépek közül alaposan tanulja ki a kerekes guzsalyt, meg a motollát; ha a botanika kell neki ott a virágos kert, meg a káposztás kert; az orvosi tudományhoz, a míg fiatal, úgy sincs semmi köze. Fiatal asszonynak nem szabad betegnek lenni, vagy ha beteg, nem illik róla panaszkodni; mert mindjárt mást gondolnak; ha pedig megvénül, úgy is tudja magától a kuruzsolást, kancsérolást. A titkos tudományokból bírja az arkánumokat, hogy mit kell a hizó disznónak adni, mikor nem akar enni s mitől lesz a ludnak kövér mája; mit kell a földi bodzával mívelni, hogy a férgek kihulljanak a házi állatokból? s a meteorologiából tanuljon meg annyit, hogy mikor a pókok hálót fonnak a szabadban, akkor hozzá lehet fogni a nagy szapuláshoz, mert tartós jó idő lesz.
A mi pedig a magas politikát, a férfiak dolgát illeti, ott «a te neved: halgass!» ”
/Az ehető drágakő/
"Neje volt egy előkelő megyei nemes úrnak, ki nagy birtokú földesúr volt és igen okos ember; de ki a mellett azt a hibát követte el, hogy nem huszonöt éves korában, hanem ötven éves korában házasodott s akkor nem egy negyven éves, hanem egy húsz éves hölgyet vett feleségül."
/Az angyal arczú daemon/
“Az erénynek a legerősebb védbástyája a női büszkeség.”
/A kengyelfutó/
“Egyetlen garde des dames van a világon, a kire a hajadon leányt rá lehet bízni: a saját erénye.”
/A gardedám/
“ Ön a fejnek kopaszra borotválását érti, úgy-e? No ez múlhatatlan: a többnejűség miatt van, hogy a sok feleség ki ne téphesse a gazdának a haját.”
/A tudtánkívül békeangyal/
“Fecsegni csak nők tudnak, csak nekik van gyors szellemi fölfogásuk, hogy egyszerre tudjanak látni, hallani, beszélni. ”
/Melyik a férfi?/
"A parasztleánynak nem szabad ríva fakadni, ha durván enyelegnek vele, hanem vissza kell tromfolni az ostoba tréfálkozót, s jót kell húzni a kezére, ha a keze is jár hozzá. Ez nálunk a virtus. - A ríva fakadó leány megsértené a mi paraszt együgyűségünket; de ha pofont ád, azt mondjuk: derék leány! Inkább hirtelenkezű legyen, mint hirtelensíró 'mécses cserép'. "
/Fekete gyémántok/
"Hisz a szegény ember leánya is felgyürkőzik, mikor dologban van, mikor a pataknál mos; de az akkor dolgozik. Ki néz oda? Ki gondol rá?
Nem a lovagrend jelszava, hanem a szűrös embereké igazán a honny soit, qui mal y pense.*"
/Fekete gyémántok/
*Rossz az, aki rosszra gondol.
"Az asszonynak, a leánynak, kit a férje vagy a vőlegénye megvert, kötelessége elhazudni, hogy megverték."
/Fekete gyémántok/
"az a kis cendrillon abban a piros rokolyában nem volna rossz bronzfigura!"
/Fekete gyémántok/
"Asszonyszíveken különösen nincs Bramah-závár."
/Fekete gyémántok/
"Mert jegyezze meg magának minden leány, hogy az első nyíl hegyét, amit első tekintetével a férfi szívében hagyott, ha visszanéz rá, ismét kivonja abból. A férfi azt fogja rá mondani: Közönséges nő! - s elvesz a varázslat."
/Fekete gyémántok/
"Öregúr vett szép fiatal feleséget. A menyecske kikapó lett, az öregúr eléggé megtudta, de bölcs ember volt, és nem törődött vele. Egyszer találkozik valami ismerősével, s az kötekedni kezd vele.
– Azt hallom, hogy mások szeretgetik a feleségedet.
Az öregúr mulatságos büszkeséggel felelt.
– Parasztember dolga a földét magának szántani."
/Az öregember büszkesége, A magyar nép élce/
"A palóc legény kimegy az erdőre hétfőn, kihajtja a csürhét. Szombaton estére elfogy a kenyere, szalonnája, akkor meg visszahajtja a csürhét.
A faluvégen kinn áll a keresztanyja a kapuban, s rákiált már messziről:
– Te Ferkó! Tán még nem is tudsz semmi újságot?
– Már honnan tudnék.
– Látod: meghót anyádasszony.
– Hát mér nem mondta?
– De nem addig van ám. Apád meg asszonyt hozott a házhoz.
– Bezon bánom is én.
– De neked hozta ám, nem magának.
A legénynek eláll szeme-szája.
– Hát tán még nem is tudtad, hogy megházasodtál?
– Most hallom kendtül. Hát már kit vettem el?
– Szilvásról a Ferde Pannit.
– Bárcsak legalább ismertem volna valaha.
Otthon aztán, mire hazaér a vőlegény, kijön eleibe az apja furkósbottal, módot talál valahogy beleköthetni a fiába, ez meglevén, végigveri istenesen, s akkor aztán magára hagyja látatlan feleségivel a fiát, ki is menten azzal helyezi be magát férji jogaiba, hogy a Panna lelkemet eldöngeti emberül, s ezzel konszummálva van a házasság.
Másnap megesküsznek, s harmadnap a templomban dicsekedve mondja el Panna a többi menyecskének, hogy az ura úgy megszerette, hogy már meg is verte jól.
Ferkó pedig ríva panaszkodik a pajtásainak, hogy míg ő az erdőre járt, itthon megházasodtak neki."
/Palóc házasság, A magyar nép élce/
"Vala a jó öreg úrnak szép fiatal felesége; de amilyen szép és fiatal, épp olyan hamis volt a menyecske. Az öreg úr kezdé észrevenni, hogy jurátusa olyan kötelességekbe is avatkozik, mikkel nem tartozik a principálisának.
– Audiat! – szól neki – egy kétes jogkérdésben szeretném, ha tanácsot tudna adni.
Nekem van egy malmom, meg egy kedves kutyám. Egy idő óta kezdem észrevenni, hogy a kutyám lopva a malomba jár, s megeszi a lisztet; már most adjon választ, hogy mitevő legyek? A malmomtól váljak-e meg, vagy a kutyámat lőjem agyon?
Antal fráter elneveté magát nagy vidoran.
– Hát sem a malomtól ne váljon meg, sem a kutyáját ne lője agyon, hanem a molnárra csapasson huszonötöt, miért nem viseli gondját a malomnak?
Az öreg úr érzé, hogy meg van neki felelve, s megnyugodott a világ folyásán."
/A jurátus és a principális, A magyar nép élce/
"Borcsa húgom körül is jártak már a legények, amidőn estenden kiült a hijú (házeresz) alá, guzsalyát csípejére támasztva, s szorgalmasan pörgetve a gyalogorsót ujjai közt, s olyankor mindig elmondá a kötekedőknek, hogy mindennap, akármennyi házi dolga van is, lefon egy báb (kendercsomag) szöszt a guzsalyáról.
Tamás volt benne (annyit tesz mint „hitetlenkedett”) a legénység, s egy vasárnap összebeszélve, ellopták a leány ládakulcsát, és belecsavargatták a szösz-bábba, mely éppen guzsalyára volt kötve.
Másnap követelte rajtuk a leány a kulcsot, azok csak biztatták, hogy majd előkerül az, ha ma nem, holnap. De másnap, de harmadnap sem lelte a leány a kulcsot; elmúlt az egész hét, mégsem került elő a kulcs.
– De húgom, nem mégy te férjhez – mondá végre a legénység –, mert egy hét alatt sem fontad le a guzsalyról a szöszt!
Így sült ki a gonosz restség."
/A furfangos székely legények, A magyar nép élce/
"márpedig selypítő leányokat senki sem vesz férjhez, mert azokról azt hiszik, hogy nem lesznek jó gazdasszonyok."
/A három selyp leány, Népmesék/
"Csókkal, szép szóval és pénzzel sokra rá lehet venni a lányokat."
/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/
"Az asszonyok sohasem vének: csak hosszan tartó ifjak."
/Trenk Frigyes/
"castis sunt omnia casta, a tisztáknak minden tiszta, s aki már tudja, hogy miért kell elpirulni, azon úgysincs mit elrontani többé. "
/Egy magyar nábob/
"Tisztességes viszonynak nevezik a finom társaságok nyelvén azt, mikor egy hölgynek van egy bevallott szeretője és több nincs, s ez aztán életszükségeiről illően gondoskodik."
/Egy magyar nábob/
"Ablakán besütött a hold, az ábrándozók csillaga, a vidék csendes volt, a lég lanyha; olyan éj, melyben a lidérkék előjönnek berkeikből, s kereket hánynak a harmatos fűben; mikor a tündérek szedik a csillagok hamvát, s az a vénember ott a holdban pengeti az ezüstsugárokat; mikor ezüstfelhők alakjában jár a bűv csillagról csillagra, jár a gyermekrém a fekete éji pillangón repkedve; … mikor a fiatal leányok nem tudnak aludni, és álmodnak ébren."
/Egy magyar nábob/
"Angyalt, ördögöt megismerni könnyű; embert, férfit, nőt, nehéz; ifjú leányt lehetetlen."
/Egy magyar nábob/
"Barátom, a rossz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó férfiak, kell, hogy legyenek kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket."
/Egy magyar nábob/
"Ős időktől kezdve, mióta az aranyat és a szerelmet ismerik, a szerelem volt az istenség jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka eset-e, hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz."
/Egy magyar nábob/
"Csak szerep a férfiküzdelem a nőnek, nem élethivatás. "
/Az istenhegyi székely leány /
"a legvénebb asszony is volt valaha tizenöt esztendős, s tizenöt éves korában minden leány szép; - te is az vagy; és mind szeleburdi: - te is; s mindeniknek megjön az esze, ha megvénül: - neked is. "
/A libapásztor /