“háta mögött mindenki Spongya Marczinak nevezte; levén az a viszony közötte és a bor között, a mi a szivacs és a víz között szokott lenni.”
/A szegénység útja/
“háta mögött mindenki Spongya Marczinak nevezte; levén az a viszony közötte és a bor között, a mi a szivacs és a víz között szokott lenni.”
/A szegénység útja/
„Egy hosszú görbe asztalra fel volt téve egy nagy korsó, mellette egy darab kréta, s a krétával az asztalra különféle figurák pingálva, mint pl. +, X, ʘ, o, mindenik ábra alatt kisebb, nagyobb számú verticális huzás, mint pl. ||| etcetera.
A gulyás cicerone aztán megmagyarázta, hogy a gugyori korcsmáros most nincs idekinn, esett bőrt szállított, meg faggyut a magazinba; hanem még ma kijön. Addig itt a bor a korsóban; gulyások emberségére bízva; kiki iszik belőle, a mennyi kell, és a hányszor iszik, annyi huzást tesz a neve alá; mert azok a figurák megannyi érdemes pásztoremberek subscriptumai. Az urak is ihatnak belőle, hanem fizesssenek egy piczulát készpénzben; kaputos vendégeknek nincs kredit.”
/Egy marhavész-inspectio/
"Parasztember nem iszik evés alatt."
/Fekete gyémántok/
"Azon kérdésre: melyik lenne a legjobb víz? egy valaki így felelt meg: Az esővíz, mely a nap által szőlővesszőn át desztilláltatik."
/Melyik a legjobb víz?, A magyar nép élce/
"– Ugyan értsen meg kegyelmed: ha az egész világon nem volna semmi víz, mivel keresztelné a szülötteket?
– Megkeresztelném őket borral.
– És hát ha bor sem volna?
A pap szemébe nézett az esperesnek.
– De uram, ha bor nem volna, nem is lennék én akkor csegei pap."
/A captiosus kérdés, A magyar nép élce/
"Aki legény, annak az asztal mellett a helye – vagy az asztal alatt!"
/Trenk Frigyes/
"Az orosz lakomákat befejező spiritiszta charadák is az admirális herceg szerzőségével dicsekednek.
Spirituszról lévén szó, disztingválni kell azon spirituszok között, amelyeket a lélekidézők, és azok között, amelyeket a dugóhúzók idéznek elő rejtekeikből. Ez utóbbi spiriruszokból telt ki a charáda, olyanformán, hogy egy hosszú nyakú, át nem látszó pohárba többféle likőröket töltöttek gondos lassúsággal, hogy össze ne keveredjenek. Azokat aztán a kihörpintőnek ki kellett találni az ízük, zamatjuk, aromájuk után, hogy melyik micsoda? S végül a kitalált neveknek az előbetűiből összekerült egy szót készen perdülő nyelvvel kimondani. [...]
együtt 'Chragamabár' "
/Trenk Frigyes/
[charada (francia) : verses szótagrejtvény. Egy szót, melynek szótagjai maguk is önálló szavak, szótagokra bontanak, s szellemes körülírással felsorjáztatják azok jelentését úgy, hogy az egész szót ki lehessen találni.]
"Mikor neszmélyire jár az örök pohár, akkor a közönség lármás, beszédes lesz, egyik pajkos anekdota a másikat éri, s kacagnak rajta eleget; akik kidűlnek, alusznak csendesen horkolva, s ki utol marad, sorba csókolja jókedvében az őt vezető hajdúkat. De mikor villányira megy a verseny, akkor már a tizedik fordulónál hajba kapott a közönség, mérges, haragos mindenki, törököt akar ölni, s egymást nézi annak; a földön heverők ordítanak és nyögnek, az utolsó hős birkózásnak ered a háziúr fogdmegeivel, s úgy kell lekötözni az ágyba."
/Egy magyar nábob/
"A bankár előtt kis kínai porcelánasztalon ezüst teakészület állt s egy félig tölt laposdad csésze, melyből koronként valami hígságot szörpölgetett, hihetőleg tojással kevert teát, amelyet bizonyos tejből kristályosult cukorral édesíte, ami akkor legújabb találmány volt, mint mondák, igen jó a mellfájás ellen, de rendkívül drága, melynél fogva igen sok nagyúr divatnak tartá mellfájásban szenvedni, hogy vele élhessen."
/Egy magyar nábob/
"nekem is megvan a magam tékozlása. Az én lukszusom abból áll, hogy az ivóvizet a Svábhegyről hordatom, minden reggel frissen; a tejes asszonyom lát el vele. Ez én nálam olyan finnyásság, mint mikor az urak undorodnak az itthoni pezsgőtől s válogatnak a francia sampányikban. "
/Az asztalos családja/
"Hanem előbb köpjünk be egy pohár somlyait. [Petőfi mondása volt.] "
/Hányan vagyunk még?/
"– Vagyon egy főváros, melynek neve Buda, Buda mellett egy víz, melynek neve Duna, a Dunában egy hal, melynek neve harcsa; – vicispányunk, vicispánynénk az Úristen tartsa!
Volt, aki vissza tudott rá kontrázni, a vicefiskális.
– Adjon Isten minden jót, bort, pecsenyét, olcsó sót; a lengyelnek sok borsót, ellenségnek koporsót. "
/A barátfalvi lévita/
"egy ezüstkancsóból töltve tele az ezüstpoharát. (Arra jó ez az ezüst ivószer, hogy az ember nem tudja előre, mit fog inni.) "
/A barátfalvi lévita/
"Szinház után elmentünk vacsorálni a Sperlbe (ott volt a váczi-utczán egy kurta kocsma); oda járt Petőfi rendesen. Télen szerette a csigát, nem a tésztát, hanem a valóságos csigabigát, (helix hortensis), eczettel, tormával, a mitől én irtóztam, és hozzá karlóczai ürmöst ivott (egy pisztolyt esténkint = 2 deci). "
/A ki holta után áll boszut/
"Akkor nem oly homeopathicus adagokban itták a bort, mint most, meszelykével, vizecskével, hanem veder számra, s azért, ha itt-ott jó kedve lett is az embernek, de még sem volt részeg. "
/Koronát szerelemért/
"tudvalevő dolog, hogy a bor minden nyelvre megtanít "
/A két szász/
"Hát a pálinkához a magátul lehullott szilvát használják. A szilvórium az elárhozott rhynchitesek lelkeivel van tele. Ezért olyan jó. "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"A summa summarum pedig az, hogy énnekem tizenhárom év óta, hogy a filoxéra a szőlőim kétharmadát elpusztította, a pinczémet folyvást sikerül régi állapotban föntartanom, s az én asztalomra csak olyan bor kerül, a miről bizonyos vagyok, hogy nincs benne szőlőczukor, se spiritusz, se idegen borkő, se kénsav, se tannin, se fukszin, se gliczerin; a mely nem ismer se gallizirozást, se petiotirozást, még vizahólyagot sem; az én boromban nincs más, mint a szőlőfürt nedve. S ez nagy uraság! "
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Jaquez (ez is direkt-termő, de csak mégis jobb beojtani, ámbár a bora tintának igen jó, nem is nagyon poloska zamatu)"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Szárazon nem lelkesedik a magyar."
/Világszép leányok/
"3? - Sohse egyél olyan kenyeret, a mely nem három napos. […]
6? - Sohse igyál olyan bort, a mely nem legalább hat esztendős. […]
Végre a 9?
Ennek a megoldása pedig az, hogy csak minden kilenczedik nap nézz a te asszonyodnak a szemébe. Így élsz száz esztendőket."
/3, 6, 9./
"A pálinka ugyan meg van tiltva a szultán és a próféta által; de hisz éppen azért árulják pénzért, mert tilos; különben ingyen adnák."
/Aki a szívét a homlokán hordja/
"Az volt az országos fölpezsdülés!
Mikor a 'véd-egylet' megszületett.
Végig hangzott az országon a jelszó: 'nem használunk semmi külföldit, csak a honit.'
'Honi!' Ez volt a neve mindennek, a mi vevőre akart találni. A hölgyek kékre festett posztóban jártak, mi férfiak pukovai kék posztóban, vagy olajzöld gyöngyösi privilégiumban; a havannát száműztük, szivtuk helyette a selmeci pipából a jó vékit, kospallagit. Becsületszavunkat kötöttük le, hogy nem iszunk francia pezsgőt, hanem seidlitzporral meg czukorral vegyítjük a jó neszmélyit s az még jobban habzott, mint a Cliquot. Kávé helyett használtuk a czikóriát, s czukor helyett a mézet. Saját takácsaink megszőtték az asszonyaink által fonott lent, s azt viseltük fehérneműnek; selyembogarakat tenyésztettünk s Pesten selyemgyárat építettünk, mely azt a selymet földolgozza, a mit mi előállítunk."
/A magyar thea/
"Kaptunk ahelyett jó „írót”. Így híják a magyarok – nem a poétákat, – hanem azt a jó savanyú italt, mely a vajtól a köpülés után elválik. Valószínű, hogy honfoglaló őseinknek is ez volt az itala, amikor Magyarországra bejöttek. Bor még akkor nem volt a hazában. És ha mi egész híven akarnók megünnepelni a milléniumot, nekünk is íróval kellene a magnum áldomást innunk a nagy országos lakomán."
/A béka/
"A múlt évben igen jó szüretünk volt: pompás borom lett, és sok. (Ezt sem azért mondom, mintha vásárt akarnék vele csapni, nem. Magam iszom meg a jó barátaimmal: ezután arra adom a fejem. 'Igyunk, Nagyúr! Nem boldog a magyar!' – Ez ugyan nem igaz; mert a magyar relatíve más földlakóhoz mérten elég boldog; hanem azért igyunk: ez már igaz!)"
/Utazás egy sirdomb körül/
"Aki leves után vizet iszik, attól nem lehet tanácsot kérni. De aki leves után 40 csepp bort iszik, az ha 70 évig naponta gyakorolja, öreg lesz."
/Jókai Mór/