"Az volt az országos fölpezsdülés!
Mikor a 'véd-egylet' megszületett.
Végig hangzott az országon a jelszó: 'nem használunk semmi külföldit, csak a honit.'
'Honi!' Ez volt a neve mindennek, a mi vevőre akart találni. A hölgyek kékre festett posztóban jártak, mi férfiak pukovai kék posztóban, vagy olajzöld gyöngyösi privilégiumban; a havannát száműztük, szivtuk helyette a selmeci pipából a jó vékit, kospallagit. Becsületszavunkat kötöttük le, hogy nem iszunk francia pezsgőt, hanem seidlitzporral meg czukorral vegyítjük a jó neszmélyit s az még jobban habzott, mint a Cliquot. Kávé helyett használtuk a czikóriát, s czukor helyett a mézet. Saját takácsaink megszőtték az asszonyaink által fonott lent, s azt viseltük fehérneműnek; selyembogarakat tenyésztettünk s Pesten selyemgyárat építettünk, mely azt a selymet földolgozza, a mit mi előállítunk."

/A magyar thea/