"Nagyon jó, hogy a tél-idő
Csupán ideiglenes,
Mert ha definitív volna,
Az nem lenne kellemes."

/Nem soká tart már!/

“ Vannak különféle babonák a népben :
Egyik azt hiszi, hogy azért van szárazság.
Mert a boszorkány mind eladta az esőt,
S az esőkulcsot ott hordja a fülében.

Másutt meg azt hiszik, vámpyrok járnak fel
Puszta temetőből ; megrontják a felhőt;
Azoknak egyenkint fejket elvágják,
A míg csak közülök egy a földre feljön.

Van, a ki azt hiszi, hogy faültetéssel
Lehetne segitni ezen a nagy bajon ;
Más meg, hogy mióta Tiszát szabályoznak,
Azóta nem terem kákát és sást Bajom.

No én a babonát mindenkép tisztelem ;
Hanem én nekem is meg van a babonám:
Én tudom legjobban, mi rontja vetésem
S mióta szárad ki tőbül a gabonám?

Ez a sok esernyő! ménykü . . . majd mit mondok,
Ettül nem eshetik, pedig lóg már sokszor ;
De hogyha meglát egy paruplit a felhő,
Azt hiszi, hogy ide talált jönni rosszkor.

Az ég nekünk szánta az Isten áldását,
S ezek nemhogy húznák az égből lefelé,
De még visszatartják ! óh hogy – majd megmondtam,
Hogy mik és hányrétben csapkodjanak belé! ”

/Mi okozza a szárazságot ?/

"Hajdan tarfejeket szeldeltek apáink,
Most mink dinnyéket kaszabolni ragadjuk a – bicskát.
Vágni ez is jó tán? vérbéle van ennek is egyszer!
És a pusztítás ebben háromszoros édes!

Boldog a hon, melynek dinnyéje van ennyi halommal;
Cantaloup és ananász, görög és más nemzeti dinnyék.
Magjaikat külföld termé, de gyümölcse magyar lett.
És magyar ínyeknek szolgál kedves csemegéül.

Üdv neked óh dinnyész! föld első vegytani bölcse,
A ki a zord trágyát finom illatszerre varázsolod.
Őrizzen meg az ég a ragyától és a vakandtól,
Nyári esőzéstől, zivatartól, földi kukacztól;
S szent Lőrincz védnök legyen hozzád hosszú kegyelmü."

/A dinnyeverseny/

“A teremtő a gömbölyűség architecturáját alkalmazta rajta.”

/A szegénység útja/

“Szerelem nélkül csak ketten tudnak teremteni: isten és az ázalag. A mindenség és a semmiség urai.”

/A csigák regénye/

„Ki a tenger alatti költő?
Azt a szárazföldi költők maguk megmondják, a midőn egymás munkáit – és néha a saját magukét is – gyöngyöknek nevezik.
A ki az igazi gyöngyöket készíti, az az igazi költő; és annak a neve Meleagrina margaritifera; gyöngytermő gyöngyér.”

/A csigák regénye/

„A meduza phosphorescens világa oly erős, hogy ha darabokba tépik s a tengerbe hajítják, egyes darabjai mint hulló tűzsziporkák szállnak a mélybe alá, s ha vizet öntenek a kifogott meduzára, annak a cseppjei, mint gyémántdarabok sziporkáznak szerte szét róla; s a ki abba a vízbe dugja a kezét, melyben sokáig álltak, a keze, mintha ezüsttel volna bevonva, úgy világít.

Ezek a tenger lámpásai.”

/A csigák regénye/

“Testvéreik a kalappuhányok, a vízben libegő minden színű harangok, diadémok, koronák, miknek lecsüngő lánczai mintha virágfüzérek, gabonakalászok volnának, pedig fogócsápok.”

/A csigák regénye/

“Hogy a samaritánus betük ott vannak az irástudó czövek csigaházán; arról mindenki szemeivel meggyőződhetik a legelső természettani muzeumban; hanem a csigát hegyével lefelé kell fordítani, minthogy tudvalevő dolog, hogy a csigák mind balról jobbra csavarodnak kifelé (egy pár hitszegő fajt kivéve), s így az irást jobbról balra kell nézni, mivel hogy az keleti nyelv.”

/A csigák regénye/

“De nem csak több ezeréves halottaik, hanem több ezer éves élőik is vannak a csigáknak.

Négy év előtt, mikor Északamerikában az Erie szabályozásánál egy árkot ástak, Utica város alatt a munkások 49 lábnyi mélységben a holt földek alatt egy egész réteg csigacsoportot találtak, az «unio purpurea» fajából, mely még élt, a vízben kinyitotta csészéit és mozgott. A munkások többet megsütöttek belőle és megették. Jó lehetett. Az özönvízből fennmaradt csemege! ”

/A csigák regénye/

“Ki a legrégibb úr a földön?

A csiga.

Ő élt, mikor még senki sem élt a földön. Rettenetes nagy joga van ehhez a földhöz.”

/A csigák regénye/

“Csak egy van ilyen a földön: a só.
Legdrágább köve az élő világnak.
Ha cserélnünk kellene, s azt mondanák, vagy ezt, vagy a többit! vissza hajigálnók a földüreg sötétségeibe a gyémántot, a korund minden faját s megtartanók a sót.
A só nélkül nincsen élet.
Ez a szép hölgy arczán a pír, ez a férfi izmaiban az erő. A só nélkül nincs szerelem, nincs küzdelem. A só az a mi a napsugár.
Ha a só elveszne a földről, kihalna utána az emberiség sóéhhalálban.”

/Az ehető drágakő/

korund = a gyémánt után a legbecsesebb drágakő, mely rubin és zafir néven is szerepel

“Lichaven-nak hivják az északi népek az olyan kőemléket, mely három egymásnak döntött sziklaoszlopból áll. Hintakő az olyan hosszú sziklalap, mely akként van fektetve egy kőczölöpre, hogy a kézérintéstől hintázni kezd, s hun-ágy a neve a lapos négyszögű sziklának, mely négy más szirtdarabon nyugszik.”

/A Bravallamező hölgyei/

„Kertészeknek és apáknak megvan az a babonájuk, s azt el lehet nézni nekik, hogyha egy fát valamely gyermekük nevére elültetnek, arról azt hiszik, hogy a fa és a gyermek élete egymáshoz van kötve: addig él az egyik, a meddig a másik.”

/Ne nyulj hozzám/

„A sík láthatáron karcsú tornyok emelkednek, azok között még Árpádkori ősszittya építészetű műremekek, öthegyű tornyok és tarkázott téglából épült templomok. Ez a darab föld itt az egyedüli soha meg nem hódított része Magyarországnak, a hová idegen be nem fészkelhette magát se erővel, se praktikával. Területét védi a víz, a föld, a lég és az emberi meleg vér. Még az ős vezérek egyike, a ki a földvárat építé, találta ki azt a nagyszerű védelmi módot, hogy a Szamost gáttal elrekesztve, mocsárt teremtsen maga körül.

Ez a víz védelme.

Földe gazdag; ha ma elpusztítják, letarolja az ellenség, egy jó évben helyrepótol mindent.

Ez a föld védelme.

S aztán nem marad itt meg más ország lakója; mert ehhez a levegőhöz, a minek alkatrésze szunyog, tőzegfüst, mocsárgáz, áztatott kenderbűz, ember kell, a kiben úgy helyén van a lélek, mint az itt lakó tősgyökeres fajban; a kinek olyan meleg a vére, hogy nem fog azon se hideglelés, se a félelem. Más elpusztul abban, ez pedig olyan egészséges benne, hogy meg nem él közte a patikárus, és minden legénye beválik katonának, s ott is két ember számot tesz. Ez a levegő és a tűzvér védelme.”

/Ne nyulj hozzám/

„Alszik minden. Napsütötte éj van. Csak a tücskök billiói, ezek a természet nihilistái, hirdetik a végtelent ellepő egyhangú szavukkal, hogy minden semmiből lett és ismét semmivé lesz. Segítnek hozzá.”

/Ne nyulj hozzám/

“Az igaz, hogy komisz egy gyümölcs termett rajta, a mit úgy hínak, hogy totya-körte. Olyan az, mint a vaczkor. Őszszel úgy verik le a póznával a fáról: akkor feltöltik a padlásra, mikor aztán jól megfagyott, fekete lett, akkor ehetővé lesz. Megveszik a gyerekek, meg a napszámosok.

… melynek első csemetéjét Uszubu ősapánk hozta magával a Körtvély-tó mellől.”

/A háromszínű kandúr/

"Maga a rózsa is feltűnő volt: lángpiros, nem egészen teljes, a közepén egy csomó aranyszín himszál vált ki a kelyhéből; a szaga kábítóan édes. Az embernek e rózsa láttára az a gondolata támadt, hogy ez a virág beszélni tud.

Ez a hirhedett Gül Hanem, a rózsák királynéja, a kazánliki rózsa. Ebből készítik a törökök a nagybecsű rózsaolajat."

/Az erényt mindig szeretni kell/

"És mostan, legvégül, hadd szóljak rólatok, leghívebb munkatársaim, segítőim, gyámolítóm: édes szép zöld fáim! akiket ültettem, magjáról neveltem, ójtva idomítottam: égnek emelkedő földi társak. Ti tudjátok, mennyit suttogtatok nekem? mennyi gondolatot hullattatok alá virágaitokkal? hányszor kerestem nálatok eszmét, felüdülést? mennyi álmot, ábrándot árnyékoltatok be? egész világ üldözése ellen hogy rejtettetek el? szívnek nehéz háborgásait hogy csendesítettétek el ? Ha egyszer valaki idejön, azt kérdeni, miért tudtam többet dolgozni nyáron, mint télen, mondjátok el neki, hogy ti is ott voltatok akkor.

A szabad természet volt az én sokatírásomnak legfőbb, legmélyebb titka!"

/Negyven év viszhangja/

"A pliocén nagy alakító rombolása után a legelső lakható földnek a pólus alatt kellett lenni: az hűlt ki legelébb, s mikor még Európa helyén a vulkán küzdött a tengerrel, mikor még Helvécia sziget volt, az egész orosz róna tengerfenék. Olaszország Afrikának egy része, akkor a pólus alatt volt a mérsékelt égöv.
És mikor azt a dögletes mocsárt, melyből a görögök és asszírok országa felmerült, még az a nap szikkasztá, mely most Dél-Amerika szavannáit teszi lakhatlanokká, akkor számítgathatták az éjsarkvilág tudósai, miként a mieink most, hogy mi lesz az ő világukból, ha évezredre így hűl ki a föld; a telek mindig hosszabbak, a nyarak rövidebbek lesznek, a fa, a tüzelőanyag elfogy. "

/Fekete gyémántok/

"A földnek van saját hatalma, mit nem kér sem a naptól, sem a firmamentumtól kölcsön: a delej, a villany.
Az az ő tulajdona. A többi bolygóknak is van. A Jupiternek, a Vénusznak ön-delejfényét távcsöveink rég hírül hozták, a polaroszkóp kétségtelenné tette."

/Fekete gyémántok/

"A nap itt csak egy izzó égi csoda, egy tünemény, miként a hold; de nem teremtő lelke a világnak, nem éltető lelke a földnek. Itt a föld maga az úr!"

/Fekete gyémántok/

"Csak a kaukázi fajnak adatott meg, hogy el tudjon pirulni, s ennek saját magyarázata van a sejtszövet alakulásában."

/Fekete gyémántok/

"A te dolgod pedig semmi egyéb, mint a kék érből felszivattyúzni a carbonicumot, átkergetni a tüdőre, a tejmirigyből átszívni a chilust, vért alkotni belőle, az artériákat ébren tartani, a vénák zsilipjeit kinyitni! Bajodat atrofiának, hipertrofiának hívják, de úr nem vagy itt! Mert az úr az akarat!"

/Fekete gyémántok/

"És az is megtörténhetnék vele, hogy a holdunkkal találkoznék össze. A Holdnak pedig nincs gőzköre, mely őt feltartóztassa, forgása is igen lassú. Az tehát megtörténhetnék, hogy a Holdat és az üstököst láthatnók az égen összeütődni. És annak az lenne a következése, hogy az üstökös a holdunkat vagy odább vinné tőlünk még néhány ezer mérfölddel, vagy egészen közel hozná hozzánk, hanem a Hold viszont az egész üstököst megtartaná magának, s körülvenné vele magát, mint új atmoszférával. És akkor a Hold is megelevenülne, lennének folyói, tengerei, növényzete, állatvilága, s látnók még a mi szemeinkkel tengereit kékleni, rónáit kizöldülni, s tán gyorsabb forgást is kapna e találkozástól, s túlsó oldalát is kezdené a Föld felé fordítani, és újra föléledne benne a kihalt tűz."

/Fekete gyémántok/

"1846-ban a Biela üstökösét a Mars a csillagászok szeme láttára osztotta kétfelé, s csinált belőle kettőt."

/Fekete gyémántok/

"1842-ben két napig benne volt a Föld egy üstökös lángsörényében, anélkül, hogy abból valamit érzettünk volna."

/Fekete gyémántok/

"Ez a bolygód-rendszer magyarázata.
Egy mély és széles üvegedény közepén van egy pörgettyű, melynek tengelye egy sárgás színű gömböt fúrt keresztül. Ez a gömb szappan-, olaj- és alkoholvegyítékből készült. Az olaj és alkohol könnyebb, a szappan nehezebb a víznél; a három egymással örömest egyesül, s ha helyes arányokban összevegyíttetett, lesz belőlük egy lágy gyurma, mely éppenoly súllyal bír, mint a víz, s így ott áll meg a vízben, ahová helyezik. Az egész lágyan marad, s a vízben fel nem olvad.
Iván a pörgettyűvel elkezdi e lágy gömböt forgatni a vízben, mire annak két vége a tengelyeknél lassan behorpad, s oldalai kidudorodnak. Ezek a pólusok és az egyenlítő.
Amint még erősebben pörgeti a gömböt, az egyenlítő annál jobban kidudorodik, utóbb lencseélt kap; egyszer a lencseél elszakad a gömbtől, s ottmarad gyűrűalakban a gömb körül. A gömb ismét narancs alakú lesz. Ilyen a Szaturnusz gyűrűje.
A pörgettyű tovább forgatja a gömböt, a róla levált gyűrű ugyanazon sebességgel forog vele együtt.
Egyszer a gyűrű szétpattan, s egyes részecskéi, nagyságuk, súlyuk szerint, kisebb-nagyobb távolba ellöketve, rögtön apró gömbökké idomulnak, s mindenik apró gömb folytatja körútját az anyagömb körül a vízben, s egyúttal forog saját maga körül.
Íme a Nap és bolygódjai!"

/Fekete gyémántok/

"A gyémánt sem egyéb, mint égeny, jegec alakú szénanyag; a kőszén is az, csakhogy az átlátszó, emez fekete.
És mégis amaz a démon, emez az angyal.
Több mint angyal - demiurgusz! Az a közvetítő szellem, akire az úr rábízta, hogy hajtsa végre a teremtés nagy gondolatait."

/Fekete gyémántok/