“ Vannak különféle babonák a népben :
Egyik azt hiszi, hogy azért van szárazság.
Mert a boszorkány mind eladta az esőt,
S az esőkulcsot ott hordja a fülében.

Másutt meg azt hiszik, vámpyrok járnak fel
Puszta temetőből ; megrontják a felhőt;
Azoknak egyenkint fejket elvágják,
A míg csak közülök egy a földre feljön.

Van, a ki azt hiszi, hogy faültetéssel
Lehetne segitni ezen a nagy bajon ;
Más meg, hogy mióta Tiszát szabályoznak,
Azóta nem terem kákát és sást Bajom.

No én a babonát mindenkép tisztelem ;
Hanem én nekem is meg van a babonám:
Én tudom legjobban, mi rontja vetésem
S mióta szárad ki tőbül a gabonám?

Ez a sok esernyő! ménykü . . . majd mit mondok,
Ettül nem eshetik, pedig lóg már sokszor ;
De hogyha meglát egy paruplit a felhő,
Azt hiszi, hogy ide talált jönni rosszkor.

Az ég nekünk szánta az Isten áldását,
S ezek nemhogy húznák az égből lefelé,
De még visszatartják ! óh hogy – majd megmondtam,
Hogy mik és hányrétben csapkodjanak belé! ”

/Mi okozza a szárazságot ?/