"Van itt a Szepességben egy város: Bártfa. Ott az a rend van behozva, hogyha esteli harangszó után egy legény megszólít egy leányzót az utczán, vagy ha rajta kapják, hogy egy lánynyal a kapuban szót vált, azt a leskelődő fogdmegek rögtön nyakon csipik, viszik a városházára s másnap minden szokásos teketóriák nélkül megesküdtetik egymással: s csak mint férj és feleség mehetnek ki a városházból. A kit Bártfán össze nem esketnek, mondja magát szerencsegyermeknek s a bártfai házasság érvényes az egész országban."

/Szép Mikhál/

"A konyhasót nem kell előhagyni, mert attól az egerek nagyon elszaporodnak. Galenus speficumához, mely a vért meleggé teszi, végy praeparált veres klárist, balzsamot, paradicsomfát, szerecsendió virágot, aranyfüstöt, pézsmát, bensoét, manus christit, dyagridat, fahéjfa olajat, és alkermes lekvárt. Tarestinus szerint az eperfába ojtott körtének piros húsa lesz. Verulami baco szerint a Borometz fa élő állat, mely legel. Ha a fazékban fővő káposztára bort loccsantanak, soha nem fő meg puhára. Mikor egy asszony elveszti a beszélési tehetségét, a békakorsócska levelét kell mártani az italába, mivelhogy a béka a vizi állatok között az egyedüli, a melyiknek szava van. Arnoldus de Villa Nova szerint, a ki a napraforgó virágának harmatával él, soha se hal meg, a míg abba nem hagyja. (Neki megy egy útba eső fának abban megüti a homlokát.) Praestantissime! Erről jut eszembe, ha a homlokodat megütötted s kék folt támadt rajta, végy corporis Christi napján hajnalban balkézzel, a napnak hátat fordítva, kitépett buzavirág nedvét, vegyítsd össze szarvaskönynyekkel és szűzraj mézével, azzal kedn be. A holdbeli embereknek csak egy lábuk van, ellenben három kezük és előlhátul ábrázatjuk. Ha a majmok borotválkoznának, emberek volnának. Hermes Trismegistos palaczkba zárta az ördögöt s minden évben megduplázva a váltság díját, ha még egy évig élt volna, 262144 aranyat kapott volna."

/Szép Mikhál/