"A kard neve lesz ezután
Kövön csörömpölő joujou.
A bombát nevezik ekép:
Nyakban nem hordható bijou.
A szurony felebarátot haladásra intő műszer.
A puskapor álmatlanság ellen radikális fűszer."

/Az új aranykor !/

[joujou (francia) = játék]

“És mindezek után épen hat első és tizenhat másodperczzel előbb érkezett meg a váczi kikötő dobogójára, mint Argo, a gőzös.”

/A legelső gőzhajó Magyarországon/

"A kalendáriumban világosan ki volt téve, hogy a hold megújul naplemente után 7 óra 11 elsőperc 22 másodperckor."

/Aki a szívét a homlokán hordja/

“No, Gyuri öcsém, hát hogy ütött be a tarokk?

– Megint elvertek, mint a kétfenekű dobot. Jégeső volt földindulással vegyest. Hallott valaha bátyám ilyeneket a tarokkozás világtörténetében? Kapok tíz tarokkot a kezembe, kilencz primőrrel. Solot még sem mondhatok, mert két fekete fináncz vulpes van mellette. Különben is két összekötött ultimo van a táblán, azt begombolni opportunusabb. Kérem a talont. Az elsőben van két dáma, a pirosából. Azokat hagyom a szent eklézsiának; a másodikban felfordúl két király: egy piros, meg egy fekete. – Éljen a köztársaság! – Pagátot vadászok! Ha csak magában lesz is. – A harmadikban van egy király, meg egy spahi. Mind a kettő a tökök familiájából. Négyet láttam belőle. Ez braziliai király. Kénytelen voltam visszamenni az ötödikre. Hát tudhattam én, hogy mind a két király influenzás? Kimondom a dráj madadúrt, pagát-fogást. Ha kihívó vagyok, még a volátot is. Megkontrázzák a játékomat is, a tuleroát is, a pagát-fogást is: egyik jobbrul, másik balrul ráhínak a kompromittált királyaimra, s két ütéssel bikává tesznek a volát-kártyám mellett. Fizetek százhuszonnyolcz blokkot háromfelé.   …

– De ez mind semmi ahhoz, hogy az ellenfeleim meg micsoda rinoczerosz-szerencsével játszanak ellenem. Itt van a Muki: megtartja a talont, vesz ötödikre: nem rebeg semmi tarokkot, hanem kimondja a trullt az ultimóval. Én hinterhandban odavágok neki egy kontrát tizenegy tarokkal, játéknak, ultimónak, pagátfogással vegyest. Hát nem megcsinálta az ultimót a maga kilencz tarokkjával az én tizenegy tarokkom ellenében? …

– Mindjárt kifejtem a tényállást. A Muki három szine mind a kettőnkével renonsz volt. A Nusi három tarokkja az enyimek felett szüperiőr volt; háromszor szürkupot csinált; engem háromszor megtalált, akkor a Muki levágta a szept-majorját, a nyolczadikra kiugratta az én szüperiőrömet s a színemen hazavitte a bohóczot legvégül.”

/A hóhér kötele/

“Mikor a derék, becsületes Handa Péter uram a fiát Andrásnak kereszteltette, nem gondolta meg, hogy azt a teljes életében Handa Bandinak fogják nevezni, a mi egy betű különbséggel valami czivakodást jelent magyarul.”

/Melyik a férfi?/

“A törvényhozók Nesztora, az ifjú kedélyű öreg Bónis Samu talált ki a titkos feleségek számára egy kollektív nevet: Kalazánczia. Szótárba nem került, de akkoriban mindenki értette.”

/A szív törvénye/

“Hát bizony németül tanulni sohasem szerettek a magyar fiúk. ”

/A szív törvénye/

"az Isten a magyar nyelvet csak a saját gyönyörűségére teremtette"

/A látható Isten/

"S hogy magyarul írok, azt nem azért teszem, mert nemzetem iránti kötelességem kényszerít, hogy hű hazafi legyek – hanem azért, mert én olyan szép, kifejezésekben gazdag, mondataiban tökéletes, a gondolatokhoz odataláló nyelvet nem ismerek, mint a magyar. "

/A látható Isten/

"A szerelem még nem találta fel a beszédet: az megvan az állati gügyögéssel, csicsergéssel, kuncogással, hívogatással, de a parancsolónak már beszéd kell."

/Fekete gyémántok/

"Richtig: felkapom a puskámat, numero kettővel töltve, nekicélzok a szügyének, ropp! az egész töltés belement, a vadkan egyet ugrott félre, azzal bukfencet vetett, s elnyúlt nagy hörögve a harasztban, többet a lábát sem rázta. Én csak vártam, lövésre készen, hogy ha még egyszer felugornék, még egy másik csomó postával is megszerelmeslevelezzem; de biz az csak úgy maradt elnyúlva, meg sem moccant többet."

/A vadkanvadászat, A magyar nép élce/

"Az arabs nyelvben ötven kifejezés van a kard szóra. Ami arra mutat, hogy az arabs nagyon szeret hadakozni.
Hasonló jellemzetes körülmény van a magyar nyelvben is: a verekedés kifejezésére legalább kétannyi szó találtatván benne, 
úgymint:
Harcolni, ütközni, hadakozni, viaskodni, tülekedni.
Megverni, megütni, megvágni, megdögönyözni.
Eldöngetni, elpáholni, elabajgatni, kimángorolni, lehúzatni.
Elcsépelni, megöklözni, megtapogatni, megpofozni, megtépászni.
Birkózni, huzakodni, csatázni, vívni, marakodni.
Megcibálni, megtérdelni, kiporolni, lepüfölni, megtenyerelni.
Megkommantani, megdöfölni, főbeteremteni, képére mászni, meggyomrozni.
Megpaskolni, végigrakni, helybenhagyni, megrugdalni, megtaposni.
Meggázolni, földhözverni, letiporni, megfejelni, elderekalni.
Rászedegetni, lecsípetni, megsújtani, megrakni, megtörögetni.
Dulakodni, csetepatézni, nyeggetni, elhegedülni, kicsávázni.
Végignyújtani rajta, felképelni, poflevesezni, kikapatni, meglökdösni.
Lefülelni, elegyengetni, megkutyaporciózni, megbúbolni, megcincálni.
Megtaszigálni, megkapanyelezni, megfurkósbotozni, megdorgálni, elléhálni.
Elfenekelni, megnyakalni, megsodrófázni, megnyaggatni, ellazsnakolni.
Főbeverni, agyonverni, gúzsba csavarni, derekát leütni, mogyoróhájjal kenni.
Lesuhintani, lekalabintani, leteremteni, meggyömöszölni, megmarkolászni.
Főbekólintani, kiebrudalni, megnáspángolni, elegyebugyálni, kitéglázni.
Civakodni, hajbakapni, odasózni, besavanyítani, megugratni.
Megaprítani, falhoz mázolni, kirúgni, felrúgni és értekezni stb."

/Száz kifejezés a verekedésre, A magyar nép élce/

"Parasztember érti e szó alatt: szabadság az országos vásárt; világnak nevezi a mécsest és gyertyát; igazságnak az útlevelet; jószágnak az igavonó állatot; szivárványnak a kút csövét; öröknek az apáról maradt vagyont; életnek búzát és kukoricát; és hazának azt a falut, melyben született."

/A magyar nép élce/

"Sajátságos a magyar nyelvben, hogy az állatok nevei mint vétettek át műszerek szavaiul. Így:
Vasmacska: horgony, mely a hajókat tartja.
Famacska: azon eszköz, mellyel a csizmát szokás lehúzni.
Vaskutya: azon sokágú eszköz, mely a tűzhelyeken áll, s mikre a tüzet rakják meg a nyárs végit teszik.
Fakutya: az a cölöp, amit a házak elé vernek, hogy a kocsik közel ne menjenek.
Bak: ama háromlábú szék, mire szapuláskor a kádat teszik.
Faló: a hintó-emelő tengelykenésnél.
Daru: az emelőgép a hajókon.
Kecskeláb: a feszítő vas.
Lúdlelke: a pecsenyén átjáró vas.
Gém: a kutak ágasa."

/Sajátságos a magyar nyelvben, A magyar nép élce/

"Handabandázott a kortes a megyegyűlésen.
Egyszer azzal torkolja le valaki:
– Hallgasson kend, hisz kend nem is nemes ember!
– Én? nem nemes ember! – kiált fel a kortes – de ugyan az vagyok, mégpediglen háromszéki.
– Az bizony – szól rá ellenfele hirtelen: – borszéki, csapszéki és mészárszéki."

/Háromszék, A magyar nép élce/

"olyat nyújtok rajtad végig vele, hogy az anyád is megsajnál!  majd ott is megvakarod, ahol nem viszket."

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

"Te embercsaló gézengúz! Te város füle, falu farka! Te gyönyörűséges mákvirág! Te akasztófa címere! Te ördögökkel egyidős nagy kópé! te kujon! te hím boszorkány!"

/Csalóka Péter kalandjai, Népmesék/

„Ez akkor volt, amikor még a kő is lágy volt, s a szív is kemény volt.”

/Trenk Frigyes/

"Ámde különbség van rágalom és rágalom között. Valaki felől álhíreket terjeszteni, rejtettebb hibáit felkapni, továbbadni, ismerőseinél jó hírét aláásni, árulkodni, ezek bizonyosan mind nemigen szép foglalatosságok, ez nemtelen rágalom; de ismerni a világ gyöngeségeit, s azokat ártatlan téveteg lelkekkel megismertetni, óvni, figyelmeztetni valakit, aki különben nagyon érzékeny, nagyon esendő, az útjában fekvő tövisekre, kavicsokra, sikányokra, békákra és vermekre, ez már ismét helyes dolog, ez nemes rágalom."

/Egy magyar nábob/

" A szultán siketnémáit nevezik így. Egyszerű a mesterség, ahogy a siketnémákat szerzik. Golgondában egy pár száz ember foglalkozik vele. Szegény emberektől, kiknek sok gyermekük van, összevásárolják tíz húsz rupiáért, minőség szerint, a gyermekeket egy éves korukban, amikor még nem tudnak beszélni.
Azután valami növényekből készített maró nedvet töltenek a füleikbe, amitől azok tökéletesen megsiketülnek. "

/Bizeban /

"Debrecenben azon időjárást szokva voltak az ilyen beszédhez, a török uraságoktól rájuk ragadt, hogy ojunt játéknak értsék; értelméből azt is megtanulták, hogy kacsiniz annyit tesz, mint szaladj; hogy hogy oglán gyereket jelent, tepszin bizonyosan valami ugorj innent, s a csirkin csirlek valami furcsa csúfszó, amivel a török a gyereket ijesztgeti; s hogy a magyar szavak után raggatott szün, lor, mek toldalékok a törököt megilletik."

/A struccmadár /

" Bergengóciának neveznek pedig diák műnyelven minden olyan falut, aminek a nevét még a mappán sem találni. "

/Peregrinus /

"az a szokása volt, a mi rendes a magyar parasztnál, hogy ha úrral jön szembe, csak akkor köszönti, mikor már elment mellette, s a háta mögött van. "

/Az asztalos családja/

"Hanem előbb köpjünk be egy pohár somlyait. [Petőfi mondása volt.] "

/Hányan vagyunk még?/

"Hát bizony „táti”-nak hívtuk az apánkat még az én gyerekkoromban is, s nagyot bámultunk, mikor a jogász bátyánk hazatért a kollégiumból, s „apám”-nak merte szólítani. Ez már újítás volt. "

/A barátfalvi lévita/

"– Ördög szánkázta lelke! Hogy a kutya tutulja meg kendet!
– No csak ne szánkáztassa a méltóságos úr az ördögöt az én lelkemen; a kutyával se tutultasson meg engem, ami igen nagy káromkodás, mivelhogy a kutya akkor tutul, mikor valakinek a halálát érzi. "

/A barátfalvi lévita/

"– Vagyon egy főváros, melynek neve Buda, Buda mellett egy víz, melynek neve Duna, a Dunában egy hal, melynek neve harcsa; – vicispányunk, vicispánynénk az Úristen tartsa!
Volt, aki vissza tudott rá kontrázni, a vicefiskális.
– Adjon Isten minden jót, bort, pecsenyét, olcsó sót; a lengyelnek sok borsót, ellenségnek koporsót. "

/A barátfalvi lévita/

"a két hajdú fölhordta ezüsttálcákon azt, amit a régi magyarok poszpásznak híttak.
A báró holmi süteményféléket képzelt alatta.
Aztán az egyik hajdú hozott a tálcán egy nagy fekete retket meg egy tányér diót; a másik pedig kevélyen mutogatott egy egészen jól kinőtt ostyepkát.
Ez utóbbit nem kísértjük meg leírni, mert úgyis tudja minden ember, hogy mi az, aztán meg nem is tudnánk hozzá.
A vicispán nagyon bőkezű volt a klasszikus mondásaival; a fekete retket meghámozta egy olyan furfangos masinával, mely azt egyúttal vékony szeletekre felaprózza.
„Omnia cum sale, raphanum sine sale comede.” (Mindent sóval egyél, de a retket sótalanul fald.)
A bárónak nem kellett az sem sóval, sem só nélkül.
Amíg pediglen a diót feltörte a vicispán egy furfangos csavarvégű géppel:
„Prima nux prodest, nocet alter, tertia mors est.” (Jó a dió egyben, kettő árt, harmadik öl már.) "

/A barátfalvi lévita/

[poszpász: ízigazító, evés utáni édesség]

"a magyaroknál ez a megszólítás a bizalom kifejezése. „Fiam”-nak nevezi a férj a feleségét s a feleség az urát. "

/A barátfalvi lévita/

"Holberdó! Ki vagy, ha Istentől vagy? "

/A barátfalvi lévita/

"Hiszen régi példabeszéd az a magyaroknál, hogy úgy húzza halasztja, mint a zsidó a halálát. "

/Nincsen ördög/