"Én sajnálom, de fel nem járhatok
A klubba, szörnyű sok foglalkozásom!
Éppen most vetettem a tarhonyát,
S az ürük mostan kezdenek elleni,
Tömérdek követ összehordaték,
A mikből kőszenet égettetek.
Királyi tóba békalencse sok,
Azokba mostan békát hordatok,
Kik onnan azt a lencsét kiegyék.
A szénát is mostan csépeltetem,
S a zab hegyét rendén levágatom,
Különben a lovak hasát kiszúrja.
Azt sem tudom még, ha tavaszfelé
Szarvas s tehén szarvát mind lehányja,
Honnan kerítek nékik másikat?
Nekem hát, kérem, békét hagyjatok."

/A pestmegyei jobboldal megalakulása/

“ha Bosznia Magyarországba bekebeleztetik: akkor az ottani mohamedán hitű honfitársaknak a próféta által megengedett többnejűség a Szent-István koronája országainak területén jogi érvényességet fog-e nyerni s a kétfeleségű férj gyermekei nálunk is törvényesnek fognak-e elismertetni? Szándékozik-e a sok miniszter közül valamelyik e bizonytalan helyzet megorvoslására egy novellát a Ház elé terjeszteni? A mely kérdésre, egy miniszter sem lévén a Házban, a Ház elnöke azt a határozatot mondta ki, hogy a fontos ügy ki fog adatni az ó-gyallai csillagvizsgáló igazgatójának, hogy tudakozza meg a csillagok járásából, mi fog Boszniával történni az idők teljességében?”

/A hóhér kötele/

"Hanem azért járok ilyen bicén, mert valami jámbor poéta ráhágott a sarkantyúmra, s azzal egyszerre lemaradt az egyik sarkam kérgestül. Biz azon Iván is nevetett, mert nagyon furcsa volt.
- Poetica licentia! Hexameter voltál, jámbust csinált belőled.
- Hahaha! - nevetett élesen a kapitány. - Ez jó élc, halljátok! Hexameter voltam, lovas katona, hatlábú; jámbus lettem: egy hosszú, egy rövid."

/Fekete gyémántok/

"Azon kérdésre: melyik lenne a legjobb víz? egy valaki így felelt meg: Az esővíz, mely a nap által szőlővesszőn át desztilláltatik."

/Melyik a legjobb víz?, A magyar nép élce/

"Öregúr vett szép fiatal feleséget. A menyecske kikapó lett, az öregúr eléggé megtudta, de bölcs ember volt, és nem törődött vele. Egyszer találkozik valami ismerősével, s az kötekedni kezd vele.
– Azt hallom, hogy mások szeretgetik a feleségedet.
Az öregúr mulatságos büszkeséggel felelt.
– Parasztember dolga a földét magának szántani."

/Az öregember büszkesége, A magyar nép élce/

"Az sem rossz, mely egy zsémbes asszonyra van írva:

Itten pihen Eszter asszon,
De még a férje is otthon."

/Az sem rossz, A magyar nép élce/

"Lovat árult a cigány, mely külsőre igen tetszetős volt. Alkuba bocsátkozik vele valami városi ember.
– De cigány, meg ne csalj, megmondd, ha hibája van a lovadnak, különben itt a vásárbíró meg a kaloda.
– Nincs ennek semmi hibája – bizonyítja a rajkó –, csak kútba nem néz, fára nem mász, és vasat nem eszik.
– Hisz énnekem nem is kell, hogy a kútba nézzen, madárfészket se akarok vele szedetni, enni pedig zabot kap nálam, nem patkószeget.
Megalkudtak, kezet adtak, a cigány eltette a pénzt.
Hát amint megindul a vevő, akkor veszi észre, hogy a ló vak. De hisz a cigány megmondta, hogy nem néz a kútba.
Megy vele odább, egyszer egy hídhoz érnek; amint a paripa meghallja lábai alatt dobogni a pallót, egyszerre visszarugaszkodik, és semmi könyörgés; ütés, verés rá nem bírja kényszeríteni, hogy a hídon átmenjen. Úgy kellett a vízen keresztülgázolni vele. Megmondta a cigány, hogy fára nem mász.
Végre fel akarják kantározni, s akkor sül ki, hogy a paripa nem enged zablát tenni a szájába.
Ezt is megmondta a cigány, hogy vasat nem eszik.
Mit tehetett a jámbor vevő? Addig járt, míg ő is rászedhetett vele valaki mást."

/A kupec lova, A magyar nép élce/

"Három tehene volt a cigánynak.
Egyszer kiüt a környékben a marhavész, s a cigány tehenei közől megdöglik egy.
Szomszédjai vigasztalják, ő azt feleli nekik:
– Annak döglik, akinek van.
Elhull a másik, ekkor azzal vigasztalja magát a cigány:
– Jut is, marad is.
Végre megdöglik a harmadik tehene, ekkor aztán könnyebbült szívvel sóhajt fel:
– No hála Istennek, itt már megszűnt a marhadög."

/Életbölcsesség, A magyar nép élce/

"Beteg volt a rajkó, s ott ült gornyadozva a sátor előtt, odamegy a cigányasszony, s elkezdi édelgetni a rajkót mindenféle szép szavakkal.
– Mi kell édes fiam? szólj lelkem magzatom, mit ennél? Meghozom, ha a föld alul teremtem is, ha száz forintomba kerül is.
– Adjon hát kee egy kis kenyeret – szól a rajkó.
– Üm. Te is mindig olyat kérsz, ami nincs."

/A beteg rajkó, A magyar nép élce/

"A legátus ünnepi kommúnió alkalmával olvasott a bibliából.
A felvett rész szólt a patriarchák életéről, aholott e szavakat olvasá az utolsó sorban:
– Ismerte vala pedig Ábrahám Sárát…
Itt fordítania kellett. De egyszerre két levelet talált fordítani, s ottan már a Noé bárkájáról volt szó, minélfogva ez lőn az épületes folytatás:
… és bekené vala annak fenekét szurokkal."

/Az elfordított lap, A magyar nép élce/

"Handabandázott a kortes a megyegyűlésen.
Egyszer azzal torkolja le valaki:
– Hallgasson kend, hisz kend nem is nemes ember!
– Én? nem nemes ember! – kiált fel a kortes – de ugyan az vagyok, mégpediglen háromszéki.
– Az bizony – szól rá ellenfele hirtelen: – borszéki, csapszéki és mészárszéki."

/Háromszék, A magyar nép élce/

"Kecskeméten van egy faja a tanyán lakó embereknek, kiket rövidség okáért neveznek gányóknak.
Ritka nap veti be őket a városba, csak ha esett állat bőrét kell a gazdához bevinni, vagy mikor elfogyott a tarhonya, e jeles művészeti terménye a kecskemétkőrösi iparnak, mely szerint az egyszer lisztté őrölt búzát még egyszer búza formába igyekeznek visszavarázsolni."

/Lássuk már a medvét, A magyar nép élce/

"– Nos tehát, jó hívem, mondd meg, hol kel fel a nap? – szólt a király mosolyogva.
A kántor végigtörülte hosszú bajuszát (akkor a papok is bajuszt és szakállt viseltek) s egyenesen felelt.
– Felségednek Budán, nekem meg Cinkotán.
A király és a főurak elnevették magukat: ennek igaza van.
– Lássuk a másik kérdést: mennyit ér a király?
Erre egy kicsinyt vakarta a fejét a kántor, de kijött a felelet.
– Ha a Krisztust eladták harminc ezüstpénzen, akkor bizonyára huszonkilencet megér a király is.
E feleletet is kénytelen volt mindenki igen helyesnek találni.
De hát a harmadik?
– Mit gondol most a király?
– A király bizony most azt gondolja, hogy a cinkotai pappal beszél, pedig csak a nagyságos királynak legalázatosabb szolgája, a cinkotai kántor áll a trón előtt."

/A czinkotai kántor, Anekdoták Mátyás királyról/

"Czinkota helysége azon időkben jóval messzebb volt Pesttől, mint most. Miért volt pedig messzebb? azért, mivelhogy Pest városának utolsó kapuja ott volt, a hol most a hatvani kapu van, már pedig ez idő szerint a hatvani kaputól a város végéig jó kétezer lépést lehet számlálni, minélfogva Pest kétezer lépéssel közelebb van Czinkotához az idén, mint volt Mátyás király idejében."

/A czinkotai kántor, Anekdoták Mátyás királyról/

"Trenk Frigyes e hatszáz aranyas játéksikere után egy igazán megható disszertációt írt a játékszenvedély ellen, melyben inti az ifjú nemzedéket, hogy őrizze magát e romboló démon incselkedései ellen. Igaz ugyan, hogy valami harminc évvel később írta ezt a kegyes értekezést a megtörtént esemény után; de ami annak etikai értékéből semmit sem von le."

/Trenk Frigyes/

"a magyar főuraknak van azon ideájuk, hogy a nyár azért adatott a Teremtőtől, miszerint abban semmi újságlapot sem kell olvasni."

/Egy magyar nábob/

"Az a pipa azért látszik feltalálva lenni, hogy az embernek legyen mivel bedugni a száját, hogy ne káromkodjék annyit."

/Egy magyar nábob/

"A zeke ezüstgombos és zsinórra jár: de most ki van gombolva, mert ebéd előtt ez így tanácsos; az előre domborodó testrész ezt megkívánja, melyet nem egész akkurátusan fedez a kalotaszegi varrottas mellény, úgy hogy az alatt a következő csattos szíj lyukait meg lehet számlálni. (Majd később szaporodni fognak.) "

/Hányan vagyunk még?/

"Azon idők divatja szerint jól illett a fehér hajzat a fiatal archoz férfiaknál, nőknél egyaránt. A tulajdon hajszínével civilizált ember nem jelent meg a világ előtt. Ha ezt a Pentateuch szerzője tudta volna, Ádám és Éva mindjárt, ab orogine, fehér hajjal jött volna elő a föld méhéből – és egymás oldalából. "

/A barátfalvi lévita/

[Pentateuch = Tóra]

"kivett belőle egy viselt ezüst máriást, melyen a fejedelmi arckép pirulni látszott afölött, hogy nagyon sok réztartalma van az ezüstpénznek. "

/A barátfalvi lévita/

"Ha a születésem napján megmutatták volna azt a sok tiszta papirost, a mit nekem majd mind tele kell irnom, bizony azt mondtam volna rá, hogy: Visszaszületek! "

/A ki holta után áll boszut/

"Tizenkilencz éves korában az ember olyan óriásnak képzeli magát, hogy mikor felhős idő van, kénytelen lehúzni a fejét, hogy be ne üsse vele az eget! "

/A ki holta után áll boszut/

"Igaz, hogy a leghátulsó kocsiban kaptam helyet, a mivel az a kellemetes helyzet van összekötve, hogy a ki nem tud másképen aludni, mint ha ringatják,hát ebből kaphat eleget; azonkívül ama nagy köralagutaknál, a melyek a Gotthard hegy mélyében körül forognak, a vasuti plesiosaurus farkán ülő folytonosan abban az érzésben részesül, mintha fejtetővel előre bele akarna repülni a holdba. "

/Nincsen ördög/

"csak azért lakik itt Pesten, mert itt jobb port lehet nyelni, mint falun."

/Jocus és Momus/

" Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz felruházni. Könnyű keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szíjmadzag: húzzad!" Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga idejéhez képest. De hát micsináljon a szegény ember, mikor odahaza azt mondja a sok gyerek: „apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!" Akkor találkozik az ember Bözsi bával a vásáron. Van az embernek a tarsolyában éppeg huszonöt piczula, aztán az ember számlálgassa, hogyan lehetne ebből egy uj zekét, egy süldő malaczot, egy pár csizmát, meg egy vaskondért venni rézbül ? "

/Jocus és Momus/

" Az öreg ur séta közben a fiatal emberhez fordul s tréfásan kérdi, hogy tősgyökeres magyar ember létére mint tudott elvenni egy stocknémet lányt.
— Hát kedves urambátyám, nagyon utálom a fajtáját; s azt gondoltam, hogy ha egyet elveszek belőle: azzal is kevesebb lesz a német. "
[Deák Ferencz-adoma]

/Jocus és Momus/

"— A lány is csak olyan portéka, mint más portéka: akkor veszik, ha látják. Hozd fel őket a farsangra Pestre.
— No már azt nem teszem. Először is sokba kerül, másodszor meg az az elvem, hogy a jó bor czégér nélkül is elkel.
— El ám, ha megkóstolhatják, — felelt az öregur nagy komolyan. "

/Jocus és Momus/

"A gazda-ember mint időrendező.

— Oh, uram Isten, de nagy ez a szárazság, csak már jönne egykis jó eső, hogy szántani lehetne.

(Jön egy hetes nagy eső.)

— Jaj, uram Isten, csak már megállna ez az eső, hogy vetni lehetne.

(Megáll az eső, jön helyette nagy szél.)

— Jaj, uram Isten: mind cserepes lesz a föld, elszárad avetés, csak már megállna ez a szél.

(Megáll a szél, lesz utána dér.)

— Már megint minden kifagy, a mi kikelt? Csak már bemelegednék újra.

(Dühös melegség támad.)

— Jaj, minden kiszárad, hernyó, sáska elhatalmasodik, de jóvolna egy kis friss zivatar.

(Jön zivatar záporral, mennykőhullással.)

— Végünk van, mind megdűl a gabona, beiszapul a rét! állandó idő kellene már.

(Megállapodik az idő.)

— Egyik nap olyan, mint a másik; mind összeszorul a búzaszeme.

(Végre eljön az aratás, szerencsés bő esztendő van, gazda-emberszomorúan vakarja a fejét a telt hombárok előtt, mikor kiszámítja, hogy máskorfelényi termésért több pénzt igért Mózes, mint most öszszesen a két annyiért.)

— Óh uram Isten, ha már adtál sok búzát: adj még hozzá egykis tisztességes háborút is, hogy ára legyen!"

/Jocus és Momus/

" Vajjon tettek-e be a nádor hálószobájába olyan bizonyos edényt, a miről Csokonay azt állítja a Békaegér-harczban, hogy a magyar embernek olyan nincs ? "

/Jocus és Momus/

"Felkutat a vérszomju had minden bokrot, minden erdőt, s a hány szálfa van egy erdőn, mindenik alá jut egy tatár; bár az ágaira jutna! óhajtja magában a székely. "

/A Hargita/