"Három tehene volt a cigánynak.
Egyszer kiüt a környékben a marhavész, s a cigány tehenei közől megdöglik egy.
Szomszédjai vigasztalják, ő azt feleli nekik:
– Annak döglik, akinek van.
Elhull a másik, ekkor azzal vigasztalja magát a cigány:
– Jut is, marad is.
Végre megdöglik a harmadik tehene, ekkor aztán könnyebbült szívvel sóhajt fel:
– No hála Istennek, itt már megszűnt a marhadög."

/Életbölcsesség, A magyar nép élce/