"Volt hazánknak két hires embere,
A tudomány s közélet bölcsei:
Az egyik volt a tudós Szemere,
Másik volt a lánglelkű Kölcsey.

...

Egy szál gyertyát felosszunk nyolcz részre.
Ne! Csak hatra! elég lesz csak négyre!
Fertálygyertya jutván egy-egy részre,
Míz az leég, ügyét addig védje.

S megjegyzék a hosszú gyertyaszálat,
Tintával rovást csinálva rája.
Eddig terjed egy beszéd határa,
Itt kezdődik a más replikája.

És azontul vitatkoztak szépen,
Nem volt zúgás, nem kellett csengetni.
(Ilyen gyertyát országház termében
Talán szinte jó volna égetni?)"

/A szónokok gyertyája/