"Jobb pártnak rendületlenül
Légy híve gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsírod is,
S a „fátyol”, mely takar!

Te kívüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány, provisorium: 
Ott élned, laknod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restoráció
Egy ezrest elpakolt.

Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai.

Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszú asztal alatt.

És annyi köpeny-forgatás
S színváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.

S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Húsz évi hízelgés kiált
„Tányérod hadd nyalom!”

Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit írt,
Hogy stempli, accis és trafik,
Ne legyen approbirt.

Az nem lehet, hogy ispán, pap
Gróf, főtiszt, pressbüró
Hiába korteskedjenek, –
S hát a sok főbíró?

Még jőni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük újra tán.

Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.

Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kígyót, békát kiabál
Ránk sok nagy torkú száj.

Légy híve rendületlenül
A jobbnak, gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.

Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,   már
Légy nagy szamár, vagy kis szamár
Hivatalt kapnod kell."

/A Szózat - lefordítva gyászmagyarra/

[provisorium = Átmeneti időszak Magyarországon 1861 és 1865 között
stempli = pecsét, accis = fogyasztási adó
approbirt = hivatását gyakorolhatja
pressbüró = sajtóiroda
penzió = nyugdíj ]

"Szerelem a szivé, de észé a tanács."

/A szív politikája/

"Nagyon jó, hogy a tél-idő
Csupán ideiglenes,
Mert ha definitív volna,
Az nem lenne kellemes."

/Nem soká tart már!/

"Arannyá csak a vas válik
S a földmüves verejtéke."

/Iskolába járj kis fiam/

"S most halljátok: ki a legnagyobb?
Ki előtt minden meghajol.
Az a nép volt:a közvitéz;
Ki róla szól, Istent idéz!
Ők voltak: a közhonvédek,
Kik nem hirért haltak, éltek,
Kiket nem dicsvágy vitt harczba,
Csak hazájuk nagy panasza,
Kik nem küzdtek hiú hírért,
Csak hazájuk szerelméért.
Vezér nélkül is megállva,
Győzelembe és halálba
Külön-külön egy-egy bajnok,
Együtt – tenger tört meg rajtok."

/Nagyok, nagyobbak, legnagyobbak/

Kossuth Lajos nevezte őket így egy beszédben, melyet Londonban tartott: unknown demigods

"Maradt még ki segít rajtad,
Ki soha meg nem tagad:
Két igazi hű pártfogód
... A jó Isten – s jó magad."

/Ne csüggedj/

"Boldog idők évei sem érik fel
A dicsőségnek egyetlen egy perczét."

/Utcza szegletén ül a csonka hős/

"A kard neve lesz ezután
Kövön csörömpölő joujou.
A bombát nevezik ekép:
Nyakban nem hordható bijou.
A szurony felebarátot haladásra intő műszer.
A puskapor álmatlanság ellen radikális fűszer."

/Az új aranykor !/

[joujou (francia) = játék]

"De fentartá a hont megalkotó elvet:
Nem szóval, de tettel a hazát szeretni."

/Korvin Mátyás Király/

A szentséges pápa, Pius, számra «kilencz»,
Mi előtt e földön minden napja kilesz,
Téged adott nékünk, óh Salesi Ferencz,
Ki úíjságiróknak oltárára illendsz.
Nem tudjuk, tudod-e, mi az ujságiró?
Előfizetési programokat siró,
Újdonságot nyiró, publikummal bíró,
A gonoszságban vén, az erényben tyro.
De kérünk, őrizz meg minket minden rossztól,
Kivált a nyakunkon veszett papirostól,
Őrizz meg bennünket rettegett Sárkánytól,
A kitől legjobban reszket valahány toll.
A sajtóperektől, ingyen koszttól Váczon,
Krisztkindlitől, a kit nem hoz a karácson.
A hirlapbélyegtől, concurrentiátul:
A nyomdakontó is maradjon Ieghátul!
Casino haragját, sürü dementiket.
Fordítsd el mi rólunk, kérünk szépen Téged!
Betűszedő strikenek jókor elejét vedd,
A sajtóhibákat lapunkból kitépjed.
Hárítsd el rólunk a plagiumon-kapást,
Collega- és egyéb vadállat -harapást;
Reklamatíókat, visszaküldött lapot,
Különösen pedig «madridi kalapot!»
De adj pedig nekünk mindenféle jókat.
Táborszámra gyűlő praenumerálókat,
Kiadót, a kinek van sok potya pénze,
Mire vesztegeti ? azt ne igen nézze.
Térítsd meg a zsidót és egyéb hitetlent.
Lapunk hátulját ne hagyja hirdetetlen.
Maecenas cassája so'se legyen zárva.
De nagylelksége sürün magyarázva.
Adj hosszú háborút, hogy mondhassuk: « üssed !»
És sok telegrammot, jó kövér betűsset !
Rémes gyilkosságot, jubilaeumokat,
Szerencsétlenséget és skandalumokat.
Gyilkos polémiát, mely igazi port ver,
Hajczihőt, hol arat az igaz reporter.
Elfogyni so se hagyj ! — Védj, ha lopni megyünk
S mástól elcsent czikkre rányomjuk a jegyünk.
Adj munkatársakat, kik dolgoznak ingyen.
És hű publikumot, a kinek jó minden.
Oh Salesíus szent Ferencz ! úgy védj minket,
Hogy «ezen a földön» legyen ránk tekintet.
A collegáinkat, kik pogányok, sújtsad !
(Még inkább, kik velünk egy kótábul fújnak!)
Ne értsd másokra is a « plurálisunkat».
Hanem « minket» segíts, csupán csak magunkat.
— S egy tiszteletpéldány majd akad valahol
Számodra is : — csak azt ízend meg, hol lakol ?

/Az újságírók védszentje/

"Mert mellettünk harczoltak ők mindég,
Ha megrohant «nem szeretem» vendég,
S ha örömünk volt, vagy veszedelmünk,
Együtt örült és sírt a «tót» velünk.

Megbecsüld, óh magyar, ezt a népet,
Testvérnek hivd, mikor jő elébed.
Megkináld őt fehér kenyereddel,
S fogadd szív szerinti szeretettel.

Hazánk neki fekete kenyért ád,
De ő a hazáért piros vért ád,
Ruháján folt; - de zászlónkon foltot
Nem tűrt soha! - Becsüld meg a tótot!"

/A zólyomiak/

“A mely nemzetnek szabadsága van,
Mindannyi közt az a leggazdagabb.”

/Phantasmagoria/

"Én sajnálom, de fel nem járhatok
A klubba, szörnyű sok foglalkozásom!
Éppen most vetettem a tarhonyát,
S az ürük mostan kezdenek elleni,
Tömérdek követ összehordaték,
A mikből kőszenet égettetek.
Királyi tóba békalencse sok,
Azokba mostan békát hordatok,
Kik onnan azt a lencsét kiegyék.
A szénát is mostan csépeltetem,
S a zab hegyét rendén levágatom,
Különben a lovak hasát kiszúrja.
Azt sem tudom még, ha tavaszfelé
Szarvas s tehén szarvát mind lehányja,
Honnan kerítek nékik másikat?
Nekem hát, kérem, békét hagyjatok."

/A pestmegyei jobboldal megalakulása/

"Volt hazánknak két hires embere,
A tudomány s közélet bölcsei:
Az egyik volt a tudós Szemere,
Másik volt a lánglelkű Kölcsey.

...

Egy szál gyertyát felosszunk nyolcz részre.
Ne! Csak hatra! elég lesz csak négyre!
Fertálygyertya jutván egy-egy részre,
Míz az leég, ügyét addig védje.

S megjegyzék a hosszú gyertyaszálat,
Tintával rovást csinálva rája.
Eddig terjed egy beszéd határa,
Itt kezdődik a más replikája.

És azontul vitatkoztak szépen,
Nem volt zúgás, nem kellett csengetni.
(Ilyen gyertyát országház termében
Talán szinte jó volna égetni?)"

/A szónokok gyertyája/

“Bár az irott tudományban
Semmi segedelem nincsen:
Legjobb gazda a jó idő,
Legfőbb tudós – az Úr Isten.”

/A tudósok mindent tudnak/

“Ki hallotta hírét, hogy a jó káposzta
Hazánknak czímere; áldott a ki hozta!
Ő maga lévén: zöld, – tejfel rajta fehér –
Piros: füstölt kolbász; sok czímerrel felér.”

/Országunk czímere utáni keserv/

"– Csitt! Nem te gúnyolod nemünket?
    Ránk fogva minden rút, gonosz hibát.
 – Hibák volnának, hogyha férfi tenné.
    Nőknél erény az mind, és úgy helyes.
 – Magad vagy a megtestesült satyra.
 – Tán csak satyr? – satyra nőnemű."

/A hivatalviselő hölgyek/
(Vígjáték a jövő századból)

"Mit mivelsz barátom, lelkem Arany János ?
Schismát támasztottál, lettél Ariánus.
Visszaküldöd a pénzt, lapod megszüntetve ?
Soh'se történt ez még e földi életbe.
Hisz ez veszélyes tan ! mindent felforgató,
Hogy legyen az ember ezután kiadó ?
…
S te mostan új vallást hirdetsz? «itt a bankó!»
S visszaküldöd a pénzt, még pediglen frankó.
Ez, barátom, hiba ; még pediglen izmos !
Pénzt széljelosztani! Hisz ez communismus!"

/Egy szerkesztőhöz, a ki pénzt küld a publicumnak/

schisma (skizma) = szakadás
Ariánus = 4. századbeli tanító, Áriusz. Legfőbb tétele, hogy Jézus nem öröktől való, hanem az Atya-isten „teremtménye”.

“Jó őseink, Álmos, Kund, Tuhutum,
De már én tovább meg nem állhatom,
Hogy meg ne kérdezzem kegyelmetek:
Ázsiából ide mért jöttetek?
Miért kellett ottan felmondani?
Mit véthetett hazánk, a hajdani?

A sáska lepte tán meg a hazát,
S az mindent, a mi zöld volt, lekaszált?
Viz önte ki? vagy a futóhomok?
Nagy krinolint hordtak az asszonyok,
Attul nem fértetek el az ősi honban,
S elhagytátok, hogy azt se tudni: hol van?

Miért hagytátok el! Tán ottan is,
Volt már jebúzeus, a kis hamis?
Váltók, uzsorák, prolongátió,
Restánczia és ekzekuczió
A hypothékát már úgy benőtte,
Hogy érdemes volt megszökni tőle?

A külső szomszéd volt goromba tán,
A sok harczháborút megunatá?
Mongol, tatár, bolgár és pecsenyég
Elszedte tőletek a pecsenyét?
Azt mondtátok: nohát legyen tied!
S pihenni jöttetek – épen ide?

Vagy tán Chinával gyült meg a baj ott,
A sok bölcs mandarin ott sem hagyott
Békét? ruhádat, ősi nyelvedet
Kívánta, hogy kedvéért leveted?
Ígérte, hogy czivilizálni fog?
Arra aztán mind el futottatok?

A chinai Presse s a pekingi
Allgemeine-Zeitung (eb az ingi!)
Addig kunírozott, szekírozott,
Míg a flegmából végképp kihozott?
S nehogy rájok előfizetni kelljen,
Inkább eljöttetek valamennyen?

… Azt mondja erre az ős hagyomány,
A melynek eddig indulánk nyomán,
Hogy nem biz az, hanem Emős anyánk
Álmodta egyszer, mikor? hajdanán:
Hogy nékünk épen itt lesz jó helyünk,
S arra mingyárt azt mondtuk, hogy: gyerünk.

Már hiszen itt vagyunk, hál istennek!
Napjaink szép örömök közt mennek.
De én csak a mondó vagyok «ős mámi»,
Hogyha méltóztatott álmot látni,
Az még magában nem volt nagy hiba;
De – tette volna inkább lutriba!”

/Őseinkhez/

hipotéka = jelzálog
pecsenyég = besenyők
Algemeine-Zeitung = német újság
kunéroz = bosszant, csúfol, kifiguráz

“A színpadon mind angyal és néma ;
No de ott künn, ott van aztán théma!
Benn lábával beszél csak mímelve,
De künn ugyan fel van vágva nyelve,
(S vannak sokan, kiknek a szép nemnél
Szép láb jobban tetszik a gyors nyelvnél).”

/Kitört a véres forradalom/

“Nem is tudja a minisztérium :
(Ilyesmi persze ott misztérium!)
Hogy a mig ők mind fürdőkre járnak,
S élvezik «holt idényét» a nyárnak,
S isszák a drága minerálvizet,
Ez a hanyagság mire nem vezet. ”

/Kitört a véres forradalom/

“Mit nekünk : aszály, fagy vert a földhöz ?
— Ha fagy van, fűts ; — ha aszály van, öntözz,
Mert van egy ur, ki több, mint fagy, aszály,
S annak becsületes neve : muszáj. ”

/Bécsi dal/

“Angliában, Angliában
Az ember most él hiában,
Még mostan sincs elég gyapot
S ez a legrosszabb állapot,
Ott nem jó nézni a napot.

Francziában, francziánál
Háborúban mit csinálnál ?
A « gloire » mind egy emberé,
S ki az ellenséget véré
Falábbal jő haza : c'est vrai !

Az olasznál, az olasznál
Rossz mulatság mit se használ.
Ott a szép uj tartományok,
De bennük a sok zsiványok :
Ottan járni sem kivánok.

A porosznak, a porosznak
Napjai lehetnek rosszak :
Kifelé oppositió.
Befelé meg reactió ;
De már ez k . ty . portió.

Péterváron, Péterváron
Elég meleg volt e nyáron :
De közel van Sibéria,
Az embert hamar éri a !
Nem tetszik a libéria.

Lengyelhonban, Lengyelhonban
Lapot írnak alattomban :
Ha megcsípik a czikkirót.
Neki fordítják az irónt,
S őt törlik ki, nem, mit irott.

Románia, Románia
Oda vágyni rossz mánia :
Adót exequál ott Kúza,
S kinél nincsen elég búza
Még a brét is lehúzza.

Szomszéd ozmán, szomszéd ozmán
Még nálad se táboroznám,
Nem kapni évszámra zsoldot,
Viselni folt hátán foltot,
S ugy szolgálni a félholdot.

Amerika, Amerika
Te is fából vaskarika
Egy nemzet és tábor három,
Szabadság és szolgajárom.
Érted a tengert se járom.

Magyar hazám, magyar hazám
Benned sincs öröm igazán.
De azért megsúgom titkon :
Mert másutt még rosszabb, mint honn.
Csak azért legjobb most itthon.”

/Hol legjobb most/

bré= kalap, sapka

“Hogy mivel Magyarországon jelenleg
A felhőnek nem volt leve
S igy nem termett búza felesleg
S nagy lévén a szénahiány,
Maradt minden marha sovány :
Annálfogva megvizsgáltassék.
Mit mérhet ránk még a hatalmas ég ?
S ha az alföldön nem terme semmi.
Valjon Bécsben lesz-e mit enni?
Lesz-e sör, ha hozzá
Árpád Ivadéka nem hoz árpát ? ”

/Bécs csak megél/

“Ha a zsidó észreveszi
Hogy «egy az ö népe közül »
Kapaszkodik fel a fára,
Annak valamennyi örül.
Legyen szinész — vagy hegedűs,
Író, doctor, vagy miniszter,
Annak hírét minden zsidó
Sokszorozni szokta tízszer.

Hát a magyar? ha lát egyet
Fajtájából emelkedni,
Utána, rajta, fogd meg, csipd meg !
Húzd le, rántsd le, ne engedd. Ni !
Taposd, törd el, hogyha mingyárt
Rubintos vagy briliántos !
A magyar igy szokott tenni,
Példa reá T* és Xántus. ”

/Mi a különbség a magyar és a zsidó között? /

“ Vannak különféle babonák a népben :
Egyik azt hiszi, hogy azért van szárazság.
Mert a boszorkány mind eladta az esőt,
S az esőkulcsot ott hordja a fülében.

Másutt meg azt hiszik, vámpyrok járnak fel
Puszta temetőből ; megrontják a felhőt;
Azoknak egyenkint fejket elvágják,
A míg csak közülök egy a földre feljön.

Van, a ki azt hiszi, hogy faültetéssel
Lehetne segitni ezen a nagy bajon ;
Más meg, hogy mióta Tiszát szabályoznak,
Azóta nem terem kákát és sást Bajom.

No én a babonát mindenkép tisztelem ;
Hanem én nekem is meg van a babonám:
Én tudom legjobban, mi rontja vetésem
S mióta szárad ki tőbül a gabonám?

Ez a sok esernyő! ménykü . . . majd mit mondok,
Ettül nem eshetik, pedig lóg már sokszor ;
De hogyha meglát egy paruplit a felhő,
Azt hiszi, hogy ide talált jönni rosszkor.

Az ég nekünk szánta az Isten áldását,
S ezek nemhogy húznák az égből lefelé,
De még visszatartják ! óh hogy – majd megmondtam,
Hogy mik és hányrétben csapkodjanak belé! ”

/Mi okozza a szárazságot ?/

“Kedves drága barátom Reményi,
Kinek bár elismervék erényi,
Még is meghiusultak reményi,
Mivel a tens közönség merényi
Miatt megromlának nyereményi;
Mert azt sok ember fel nem éri,
Hogy a tapson kívül kell kenyér is.
Alólírt mindazonáltal reményli,
Ujra fölléptét ismét megérni,
S aztán még sokáig: «remain-y! » “

/Reményihez/

Reményi = Reményi Ede hegedűművész
remain-y = maradj itt (angol)

“Iskolakerülő és csavargó,
Ruharéz, pákosztos, betyár”

/Megintés/

ruharéz (ruharézma, ruharézmán) = ruhát szaggató
pákosztos = torkoskodó, fegyelmezetlen

“Egyszerre kezdénk építtetni
Egy templomot, ők is, mi is,
Az övéké rég készen áll már,
Mienknek még teteje nincs.

Hogyan maradhatánk mi így el?
Ok arra lehet nagyon sok,
Azt a hitelezők építék,
Emezt pedig az adósok.”

/ A pesti zsinagóga /

"Hajdan tarfejeket szeldeltek apáink,
Most mink dinnyéket kaszabolni ragadjuk a – bicskát.
Vágni ez is jó tán? vérbéle van ennek is egyszer!
És a pusztítás ebben háromszoros édes!

Boldog a hon, melynek dinnyéje van ennyi halommal;
Cantaloup és ananász, görög és más nemzeti dinnyék.
Magjaikat külföld termé, de gyümölcse magyar lett.
És magyar ínyeknek szolgál kedves csemegéül.

Üdv neked óh dinnyész! föld első vegytani bölcse,
A ki a zord trágyát finom illatszerre varázsolod.
Őrizzen meg az ég a ragyától és a vakandtól,
Nyári esőzéstől, zivatartól, földi kukacztól;
S szent Lőrincz védnök legyen hozzád hosszú kegyelmü."

/A dinnyeverseny/