"Jobb pártnak rendületlenül
Légy híve gyászmagyar!
Bölcsed itt, majdan zsírod is,
S a „fátyol”, mely takar!

Te kívüled itt senkinek
Nincsen számára hely,
Alkotmány, provisorium: 
Ott élned, laknod kell.

Ez a föld, melyen annyiszor
Apáid bora folyt,
Hol minden restoráció
Egy ezrest elpakolt.

Itt küzdtenek borért a hős
Kortesek hadai,
Itt törtek össze poharat
Tyukodnak botjai.

Ittasság! Itten hordozák
Sáros zászlóidat,
S elhulltanak legjobbjaink
Hosszú asztal alatt.

És annyi köpeny-forgatás
S színváltozás után
Ha senki meg nem élhet is,
Mink élünk a hazán.

S népek hazája, egységes
Osztrák birodalom,
Húsz évi hízelgés kiált
„Tányérod hadd nyalom!”

Az nem lehet, hogy annyi toll
Hiába annyit írt,
Hogy stempli, accis és trafik,
Ne legyen approbirt.

Az nem lehet, hogy ispán, pap
Gróf, főtiszt, pressbüró
Hiába korteskedjenek, –
S hát a sok főbíró?

Még jőni kell, még jőni fog
A muszka, ki után
Vezetni egykor küldeténk,
Vezetjük újra tán.

Vagy menni fog, ha menni kell
A miniszterium
S utána jön vagy Tiszapárt,
Vagy provisorium.

Már így is, úgy is penziót
Nekünk adni muszáj.
Bár kígyót, békát kiabál
Ránk sok nagy torkú száj.

Légy híve rendületlenül
A jobbnak, gyászmagyar!
Ez osztja most a hivatalt
S nyugdíjba ez takar.

Rajtad kívül itt senkinek
Nincsen számára hely,   már
Légy nagy szamár, vagy kis szamár
Hivatalt kapnod kell."

/A Szózat - lefordítva gyászmagyarra/

[provisorium = Átmeneti időszak Magyarországon 1861 és 1865 között
stempli = pecsét, accis = fogyasztási adó
approbirt = hivatását gyakorolhatja
pressbüró = sajtóiroda
penzió = nyugdíj ]