"Szép hölgytül nyerni: veszteség."

/Milton/

"Hisz kínzó gondolat, megtudni azt
Egy férjnek, hogy hitvese megcsalá,
Hogy esküdt ellensége s gyilkosa.
De százszor kinzóbb még megtudni azt,
Hogy a nő, a kit imádtunk: ostoba!"

/Milton/

"Ha a király beteg, gyógyitsd a népet."

/Milton/

"Sötétség ellen csak egy gyógyszert tudok.
S ez a világosság. Terjeszd a fényt."

/Milton/

"Hazánknak van két kincsbányája még
Kifogyhatatlan s ujra megtelő.
Egyik a munkás izzadó tenyér,
Másik a tettrevágyó észerő.
E fegyverekkel ur lesz egykoron
A fél világon. Mással önmagán sem."

/Milton/

"Most menjetek és hozzátok elő
A nagy tojáshajat, a melybe
Az embert visszadugják, hogy ha egyik
Éltét keservesen elvégezé,
S aztán megint anyjának visszaadják,
A földnek, hogy ha tudja, költse ki!"

/Milton/

"Hát hisz a csigának
Sincsen szeme; még is hogy összejár
Kertet, mezőt s nem kéri vakvezérnek
A pókot, a kinek nyolcz szeme van
S még sem mer hálóján túl útra kelni."

/Milton/

"Irtóztató egy hordszekér! Azon
Szállítják álczás kórházzsoldosok
Félis sárga, félig fekete öltözetben
A szörnyű pestis áldozatait."

/Milton/

"Nem tudni a valót sokszor szerencse."

/Milton/

"S én azt tanultam, a hol esküszik
A férfi: a nő zárja el fülét.
Hideg kéz forró szenvedélyt jelez.
S ki férfi szembe néz: attól beteg lesz."

/Milton/

"A megbukott
Nők boldogok: nem fáj többé a lelkük."

/Milton/

"Az isteneknek vére hófehér,
Vénust kivéve, azé rózsaszín."

/Milton/

"A nagylelkűség koronás erény;
A populus romanus nem bocsát meg,
Kivált annak, a ki jót tett vele."

/Milton/

"Mert én láttam már olyan kötélverőt,
Ki a legvékonyabb beszédfonálból
Csinálta a legdrágább kötelet.
(Mutatja kezével az akasztást.)"

/Milton/

"Ültessetek egy olajágat el,
S egy év alatt egy erdő lesz belőle,
De ontsatok ki egy maroknyi vért,
S egy év alatt tengerré árad az!"

/Milton/

"Irott betű én nékem nem uram:
Szolgám csupán. - Idézd a józan észt."

/Milton/

"Ne üsd fel véres szentírásodat
Előttem! Vágóhidak krónikáját!
Mely textust ad az ádáz konczolásra!
És rágalmazza a jóságos Istent
Midőn nevében gyilkolásra hív."

/Milton/

"Az a homok, mit e levélre hintek,
Még Angliának földe: - e papír,
Mint rongy, e népnek testiről szakadt le:
S az a pecsét, melyet reá ütök,
Britanniának ősi czímere.
Ez a levél rá fog kiáltani,
Ha ellenségnek adja el magát:
Angol hazáját tán gyűlölheti,
De el nem árulhatja azt soha!"

/Milton/

"A fát virágival, gyümölcsivel. -
S melyet magból neveltem én magam,
A szent szabadság fáját, a midőn
Megrázza a szél és érett gyümölcs
Esik le róla; hulló korona!"

/Milton/

"Az árulásért nem hálákodunk:
Megadjuk az árát s aztán elfeledjük;
Judásnak csókját meg szokták fizetni."

/Milton/

"[Árpád]
Magyarok Istene! Kit mindenütt látunk,
Égben, földben, vizben, kezed munkáiban,
Töltsd ki a te lelked erre a nemzetre!
Századok százada lássa virágzását,
A hányszor elbukik, annyiszor támaszd fel.
Védd meg ellenségtől, védd meg önmagától!
Takard be mennyeddel, földét gazdagítsd meg!
Árpád dicső törzsét örökítsd meg rajta.
Mig világ világ lesz, mig magyar magyar lesz,
Uralkodjék benne időtlen időkig."

/Levente/

"[Árpád]
Az apja kardjának markolatától
Lesz erős a gyermek; minket is az tett meg."

/Levente/

"[Tarkócz]
Mikor még más suhancz pillangókat kerget,
Te már kardot kaptál, egy égből esettet,
Kis kéz kis kardot, de nem is játékra,
S aztán ahogy nőttél, akként nőtt a kard is,
A míg termetedhez egészen hozzá nőtt."

/Levente/

"[Levente]
Látod azt a szűrös, púpos atyánkfiát,
Az a Gönczöl apó, a ki feltalálta,
Hogy a szekerünknek négy kereke legyen.
Ezzel eszelte ki egész átkelésünk.
Bizony megérdemli, hogy a hálás nemzet
Feltegye a nevét a csillagok közé,
S azt a körben forgó hat fényes húgyokat
Úgy híja utána, hogy 'Gönczöl szekere'."

/Levente/

[húgy - csillag régi neve (cikk)
"Húgyok hatalmas teremtője!" - régi ima
Kaszahúgy - Sirius]

"[Levente]
Ott azon a tetőn egy várat emeltünk,
Erős czölöpvárat, mint hajdan a győrök.
Őrzi a bérckaput, a melyen bejöttünk.
Mindent általhoztunk, szekerekre raktunk,
Semmit a mienkből kinn nem felejtettünk,
Asszony, gyerek, jobbágy s meg a nyájak, csordák,
Mind átkeltek velünk. Hidd el, nagy munka volt.
Annak emlékére 'Munkás'-nak nevezzük
Ezt az új hazában legelső várunkat."

/Levente/

"A nagy hírű Attilának,
A nagy Bendegőz fiának,
Csak nevének hallására,
Száll a magyar a csatára."

/Levente/

"Viselete: fején kéthegyü vidrabőr süveg, darutollal; térdig érő zeke, derekán csattos bőrövvel. Ez öv körül van aggatva mindenféle szerszámmal, balrul egy rövid kard, aztán kalapács, harapó fogó, nagy kulcs, jobbrul pénzes tarsoly, irónád és tintatartó, hátul kurtanyelü korbács, görbe kés becsukva, olló, fürész, aczél, kova, tapló-tok. Mindezek együtt jelvényei a magyaroknál nagy becsületben tartott bajdorának."

/Levente/

"[Árpád]
Édes hazám! Leendő szép hazám!
Te érted én, íme, megáldozom
Agg ősz apám és deli négy fiam!
Vajha megáldanák négy sarkaid
Ez áldozatok drága hamvai!
Im, égnek szórlak új hazámnak földje!
Csókold meg a napot, és vissza úgy
Szállj a fejünkre, és úgy hozd az áldást
Onnan magasból, bolygó nemzetemre."

/Levente/

"[Árpád]
S a magyarnak mindig az volt a törvénye:
'Tiszteld Istenedet, más Istenét ne bántsd.'
Ez tartott bennünket annyi néppel öszsze.
Isteneink fölött nem vikotilódtunk."

/Levente/

"[Levente]
Én csak az egy Istent ismerem. Magyarok
Örök nagy Istenét, a ki senki másé,
Ki együtt jár velünk, ki együtt él velünk,
Szenved, ha szenvedünk, vigad, ha vigadunk,
Vezet, ha bújdosunk, megtart, ha megszállnuk,
S ha elestünk holtan dicső csatamezőn,
Felragad magához a nap mezejére.
Nincs annak más neve, csak egyetlen Isten,
Nevét nem czifrázzuk, mondjuk boldog Isten,
Örök isten, élő, igaz, édes Isten.
Az én hitvallásom nincs rovásra vésve,
Olvasztott szurokkal kutyabőrre írva.
Itt lakik a szívemben, mindnyájunk szivében,
Meglátom a napban, melegszem tüzénél,
Hűselek vizénél, pihenek a földjén.
Nekem anyám mondta, anyjától hallotta
Annak is az anyja, úgy szállt ivadékra.
Most is azon állok, min őseim álltak,
A tuhudún vallás igaz magyar hitén.
Lelkem Istenemé, vérem a hazámé,
Szerelmem szülemé, kardom ellenemé.
Ez az én vallásom, s bizony állok érte."

/Levente/

[ A székely tuhudun vallásról a Bálványosvár-ban sokat olvashatunk.]"