"A zsidónak ne legyen szíve.
Annak csak pénze legyen és esze."
/A zsidó fiú/
"A zsidónak ne legyen szíve.
Annak csak pénze legyen és esze."
/A zsidó fiú/
"Bolondság minden érzés a világon
És semmi sem igaz. A becsület
Pénz, mellyel a bolondokat fizetik.
Hát az erény? Portéka, a mit nagyra tartanak.
Boldog, ki vásárost talál reá.
Szeretet? Uzsorára adott pénz,
Melynél a tőke is elvész, kamattal együtt.
Asszonyhűség? Szín, melyről a vakok beszélnek.
Csak egy igaz a világon: a pénz!
Csak egy marad örökké: az arany."
/A zsidó fiú/
"Mit mivelsz barátom, lelkem Arany János ?
Schismát támasztottál, lettél Ariánus.
Visszaküldöd a pénzt, lapod megszüntetve ?
Soh'se történt ez még e földi életbe.
Hisz ez veszélyes tan ! mindent felforgató,
Hogy legyen az ember ezután kiadó ?
…
S te mostan új vallást hirdetsz? «itt a bankó!»
S visszaküldöd a pénzt, még pediglen frankó.
Ez, barátom, hiba ; még pediglen izmos !
Pénzt széljelosztani! Hisz ez communismus!"
/Egy szerkesztőhöz, a ki pénzt küld a publicumnak/
schisma (skizma) = szakadás
Ariánus = 4. századbeli tanító, Áriusz. Legfőbb tétele, hogy Jézus nem öröktől való, hanem az Atya-isten „teremtménye”.
“Egyszerre kezdénk építtetni
Egy templomot, ők is, mi is,
Az övéké rég készen áll már,
Mienknek még teteje nincs.
Hogyan maradhatánk mi így el?
Ok arra lehet nagyon sok,
Azt a hitelezők építék,
Emezt pedig az adósok.”
/ A pesti zsinagóga /
“A csábítás plebejus bűn; igazi aristocrata csak válogat és fizet, vagy nehezebb esetekben erőszakkal ragad el s verekedik vagy fizet. Csalni, lopni a szerelmet csak a pimasznak való.”
/A szegénység útja/
“A fukarság ösztöne rendesen át szokott ugrani egy nemzedéket; a nagyapától csak az unokák öröklik azt. Az apa gondoskodik róla, hogy kénytelenek legyenek «ez» öröklésre.”
/A szegénység útja/
“Még egy szót az akkori írók életmódjáról és élhetésmódjáról. A legnagyobb honorárium volt ívenkint 16 forint; egyes verseiért Petőfi kapott legtöbbet, 5 forintot. Heckenast, Emich, Hartleben, Geibel önálló munkáknál egy kötet prózát 150-180 frttal díjaztak, de azt előre fizették. A hírlapoknál működő írók is elég szerényen voltak fizetve. Az én havi díjam a Jelenkornál volt 35 forint, s a híres a Pesti Hirlapban, Pákh, elején 40 forintot kapott. Petőfi első művei közül a Helység kalapácsa 40 forint tiszteletdíjt aratott, a János vitéz már százat, s két kötet összegyüjtött verseiért Emich ötszáz forintot fizetett neki. Petőfi azt a pénzt is szülőinek adta. “
/Az én kortársaim/
“az életmód mesésen olcsó volt akkor. Talán el sem fogják hinni, ha elmondom, mi költségem volt kezdő író koromban. Hat forintot fizettem egy bútorozott szobáért havonkint Szigligetinek: ő volt a házigazdám. Öt forintért kaptam pompás ebédet, egy forintért kiszolgáltak, reggelizni nem szoktunk, vacsora helyett pedig valamennyi fiatal író pajtás velem együtt egy tejesboltba járt és tejet, vajat ozsonnázott, ami került három forintba (havonkint).”
/Az én kortársaim/
“Mai korban ily inség idején pénzt kérnének a fejedelmek kölcsön, s soha vissza nem fizetnék; a barbar korszakban vért adtak ilyenkor kölcsön, de azt vissza is fizették egymásnak.”
/A Bravallamező hölgyei/
„a krajczár nagy pénz volt akkor. A jelen ivadéknak fogalma sincs arról, hogy mi volt az igazi krajczár? Az nem ilyen inséges krajczár volt, mint a mostani, hanem tekintélyes, derék érczdarab, széles és köpczös. Egy krajczárért kapott az ember fél zsemlét, egy pohár pálinkát meg egy darab szalonnát hozzá: egész reggelit; s a jó gazdasszony, ha a koldusnak egy kraczárt adott, felet visszakért belőle.”
/Ne nyulj hozzám/
“Valóságos axiómát képezett az az adoma, a melyben egy öcs pénzt kér kölcsön a bátyjától s ezt a választ kapja tőle: Ha nem adok neked kölcsön pénzt, akkor, öcsém, csak te haragszol meg rám; de ha adok, akkor majd én is megharagszom terád, te is én rám.”
/A háromszínű kandúr/
"Visszaemlékezem rá, hogy egyszer kis gyermekkoromban felvitt magával az apám a városházára, ahol a hivatala volt, s megmutogatta a nagy vasládákat, amik mesterséges zárakkal nyíltak fel, s azokban azt a sok mindenféle csillogó és penészes pénzt. Egy hivatalnoktársa is jelen volt, az ellenőr. Egy gömbölyű fatányérban álltak a legkisebb ezüst pénzek, ötkrajcárosok. 'No, végy el belőle magadnak egyet!' monda az ellenőr. Szép fényes újveretű pénzek voltak. - "Nem szabad, az a másé" mondám. 'Igen, de én ahelyett egy ócska ötöst teszek vissza a magam zsebéből' biztatott a jószívű gyermekbarát. Erre aztán bátorságot vettem magamnak egy ötöst kiszemelni a sok közül. De nagyon égette én nekem az az ötös a markomat. Mégis csak olyán pénz ez, ami az én apám gondviselésére van bízva. Mikor senki se nézett oda, visszatettem az ötöst a tálkába. Mikor az apám halálával a számadásait és a pénztárt átvették : öt krajcárral többet találtak benne a kimutatásnál. Ez az én visszalopott öt krajcárom volt. És én annak az ősömnek a véres kezére, aki egy török basát ölt meg, nem vagyok büszke; de az apámnak a tiszta kezére az vagyok."
/Negyven év viszhangja/
"Lopni, in thesi már magában sem szép; de másnak lopni, hisz az már pláne immoralitás!"
/Fekete gyémántok/
[in thesi = elméletben, immoralitás = erkölcstelenség]
"Sok embert tett már az a káprázat tönkre, hogy jó kisgyáros, kiskereskedő létére nagygyárosnak, nagykereskedőnek hitte magát fölemelhetni; holott az két ellentétes talentum és tanulmány. "
/Fekete gyémántok/
"nyerészkedésre alakult konzorciumoknál; ott először is szerepel a protekció. Az igazgatótanács tagjai a legtöbb részvénnyel bíró alapítók. Azok rendesen annyit értenek ahhoz az üzletághoz, amelynek kormányzatát viszik, mint a hajdú a harangöntéshez. Többnyire az elnök, az igazgató imponál. Azoknak van valami protezséjük, akinek alkalmazás kell, Az talán bádogos volt, annálfogva kell értenie a vasöntöde vezetéséhez. A legjobb esetben takarékossági szempontból indulnak ki, s tíz ajánlkozó közül kiválasztják a legjutányosabbat. Az első év azután magán viseli az experimentáció jellegeit. A feldolgozott nyersanyagnak fele kárba vész. Kisül, hogy senki sem ért ahhoz a munkához, amit magára vállalt. Rosszul teljesített kötelezettségek miatt kárpótlási pörök zúdulnak a jogfelügyelő gallérjába özönnel. Vége felé rájön az igazgató bizottmány, hogy ünnepnapokon, mikor a gépek pihennek, sokkal kevesebb a veszteség, mint munkanapokon, mikor dolgoznak. Végre nagy későre észreveszik, hogy a vállalatnak nagyobb a teste, mint az ereje, s nem bír mozogni. Van sok épület, gép, anyag, készlet, de nincs elég üzleti tőke. Új befizetés rendeltetik. Nem fizetnek. Vetik ezerével a részvényeket a piacra. Következik egy prioritási kölcsön a társulat ingatlanaira. Ez egy percre megállítja a bukást. Akad uzsorás, ki a százforintos prioritási papírért ád 60-at. Akkor az igazgató bizottmány iparkodik a saját csizmáit kimenteni a sárból, s ha szabadulhatott, nyakra-főre leköszön, magára hagyva a felügyelőt, hogy tegye amit akar. Az azután amíg a készletben tart, szórja potom árért, ami eladható, okosnak, bolondnak, hogy a munkásait fizethesse, hogy maga élhessen. Végre az is megszökik, s az üresen maradt nagyszerű établissement előtt megüti a címeres ember a dobot: "Ki vesz téglát?" Ez a története az én tudtomra minden erőltetett nagyszerű iparvállalatnak, ami nem a maga természetes kifejlődési stádiumain keresztül a korkívánalom és közszükséglet mellett nőtt naggyá."
/Fekete gyémántok/
"a magyar pénzt keres, a német pénzt érdemel (Geld verdienen), a francia pénzt nyer (gagner d'argent), az amerikai pénzt csinál (to make money). Tökéletesen jellemző kifejezések. A szegény magyart mintha látná az ember, hogyan keresi a pénzt, melyik bokorban találhatná meg; a jámbor németet, ahogy izzad, dolgozik kézzel-lábbal, míg megérdemli azt a pénzdarabot, a könnyűvérű franciát, ahogy kockáztat és nyer, ha akad egy másikra, aki veszít; míg a nehézvérű jenki ül egyhelyben, s a körmét faragva csinálja a pénzt."
/Fekete gyémántok/
"Mikor két koldusból egy pár lesz, akkor kétszeres koldus mind a kettő."
/Fekete gyémántok/
"Szegény ember szándokát boldog Isten bírja."
/Fekete gyémántok/
"Fejcsüggesztve jött haza Icig a zsinagógából, s atyja kérdésére azt felelte, hogy őt a rabbi szomorítá meg, mert arról beszélt egy óránál tovább, hogy porból vagyunk és ismét porrá leszünk mindnyájan.
– Szamár vagy, édes fiam – mond az öreg táté –, hogy emiatt búsulod úgy el magadat. Más lenne, ha aranyból volnál, és porrá kellene lenned, mert akkor száz percentet vesztenél, de így se nem nyersz, se nem vesztesz."
/Kiszámított vigasztalás, A magyar nép élce/
"Egy időben Petőfi, a halhatlan népköltő, ki mint tudjuk, országos híre dacára sem volt soha gazdagnak nevezhető, több barátjaival sétálva a Váci utcán, egyszer nagy csengéssel lát maga mellett elvágtatni egy falusi ekvipázst, melynek négy sárkánylovát parlagi gavallér hajtotta, bő ingben, tollas kalapban, vállra vetett dókával és glaszékesztyűben.
– Héj Sándor – mond egyike az ifjúknak vidámon –, lesz-e neked valaha ilyen négy paripád?
– Lesz, ha kocsis leszek – felelt rá a költő."
/Petőfiről, Nevezetes férfiak adomái/
"Trenk Frigyes e hatszáz aranyas játéksikere után egy igazán megható disszertációt írt a játékszenvedély ellen, melyben inti az ifjú nemzedéket, hogy őrizze magát e romboló démon incselkedései ellen. Igaz ugyan, hogy valami harminc évvel később írta ezt a kegyes értekezést a megtörtént esemény után; de ami annak etikai értékéből semmit sem von le."
/Trenk Frigyes/
"Ma az egész világ csak pénz után jár, akinek pénze van, annak van becsülete is. A koldus lehet becsületes, senki sem ügyel rá."
/Egy magyar nábob/
"Ős időktől kezdve, mióta az aranyat és a szerelmet ismerik, a szerelem volt az istenség jelképe és a pénz az ördögé. Oly ritka eset-e, hogy az istent eladják az ördögért? Nagyon sűrű. És a szégyen mindig azé, aki elád, és nem azé, aki vesz."
/Egy magyar nábob/
"a magyar főurak jól tudják azt, hogy külföldön nemzetük becsületét, különösen a cselédek előtt, fenn kell tartani, arra pedig csak egy mód van: szórni a pénzt, minden pohár vízért, minden elejtett zsebkendő feladásáért aranyakat osztogatni."
/Egy magyar nábob/
"Szegény embernek nagy munka száz forintra vergődni, de egy milliomosnak csekélység másik milliomot szerezni. – Hiába, a pénz is a társaságot szereti."
/Egy magyar nábob/
"nekem is megvan a magam tékozlása. Az én lukszusom abból áll, hogy az ivóvizet a Svábhegyről hordatom, minden reggel frissen; a tejes asszonyom lát el vele. Ez én nálam olyan finnyásság, mint mikor az urak undorodnak az itthoni pezsgőtől s válogatnak a francia sampányikban. "
/Az asztalos családja/
"Tudja nagyságos úr, nem kívánom én az olcsó nyereséget; megelégszem, ha a munkámért megfizetnek. Az a könnyen szerzett pénz olyan portéka, a mi az igaz keresményt is elviszi magával. Most én egészen jól vagyok. Felkelek hajnalban, dolgozom délig, akkor jól esik az ebédem, a mi bizony nem pompás, de nekem jóízű; aztán megint dolgozom estig, s a mint leteszem a fejemet, elalszom reggelig; ajtóm, ablakom nyitva, tolvajtól nem félek. A sok divatos nyavalyát nevéről sem ismerem. "
/Az asztalos családja/
"Gazdag az, a ki a sorsával meg van elégedve, s én az vagyok. "
/Az asztalos családja/
"A pénz elgurul, a földbirtok elszalad a kényeztetett úrfiak kezéből és lába alól; hanem a szegény ember fiának a munkakedve dominium és kapitális, ami nem vész el soha. "
/A barátfalvi lévita/
"kivett belőle egy viselt ezüst máriást, melyen a fejedelmi arckép pirulni látszott afölött, hogy nagyon sok réztartalma van az ezüstpénznek. "
/A barátfalvi lévita/