"Mert a magyar csak akkor fizet magátul, ha megharagítják. "
/Nincsen ördög/
"Mert a magyar csak akkor fizet magátul, ha megharagítják. "
/Nincsen ördög/
" Könnyű a szegényt kicsúfolni, de nehéz felruházni. Könnyű keeteknek onnan beszélni az akasztófárul, de nekünk „szíjmadzag: húzzad!" Aztán a tordai malacznak is több esze lehetett volna a maga idejéhez képest. De hát micsináljon a szegény ember, mikor odahaza azt mondja a sok gyerek: „apám uram, csináljunk puliszkát, vizünk már van!" Akkor találkozik az ember Bözsi bával a vásáron. Van az embernek a tarsolyában éppeg huszonöt piczula, aztán az ember számlálgassa, hogyan lehetne ebből egy uj zekét, egy süldő malaczot, egy pár csizmát, meg egy vaskondért venni rézbül ? "
/Jocus és Momus/
"Még akkor nem voltak föltalálva az unatkozás elmés műszerei, a kártya és a pipa, mik a mai világban kizárnak minden egyéb mulatságot. Manapság ha az ember telefüstölte a szobát, hogy a szomszédját sem látja, s reggelig ütötte a filkót, azt hiszi, hogy jól mulatott s az elméjét sem igen fárasztotta rajta. Még amaz időkben kénytelenek voltak az emberek jó szivet és leleményes észt vinni magukkal, ha mulatni akartak társaságban; - most elég, ha tele erszényt és dohányzacskót visznek; - még akkor, ha azt mondták: jerünk mulatni, játszani! értették alatta: enyelegjünk, csókolózzunk, tréfálkodjunk! most ha azt mondjuk: jerünk játszani! értjük alatta: nyerjük el egymás pénzét. "
/Petki Farkas leányai/
"Aztán utoljára is, a ki ur, nemcsak a pokolban ur, hanem a szőlőben is ur! Hadd forogjon a pénz!"
/Kertészgazdászati jegyzetek/
"Akkor még azok a vastag krajczárok voltak, a miket a hagyomány szerint Mária Theresia királynénk azon czélból veretett, hogy a kincstárnokát rászedje vele: ki is sokat opponálván a miatt, hogy a királyné igen bőkezűleg osztogatja aranyait a kolduló barátoknak, azontúl ő felsége kétfelé nyitható krajcárokba rejté alamizsna aranyait. Még gyermekkoromban én is akadtam többször ilyen kétfelé nyitható krajcárokra; de biz azokból az aranyakat akkor már kivették."
/A magyar Faust/
"Ma is vannak még, kiknek minden tudományuk, mellyel a világot megadóztatják, Hermes Trismegistos bűvös könyve, melynek most is harminczkét lapja van, s most is négy a színe, csakhogy a színek neve: zöld, veres, tök, makk. […]
A ki pedig embereket akar látni, a kiknek mai nap is minden fáradság nélkül zsákkal hordja a pénzt az ördög, s a kiket a nagy pénzkeresésben elvisz az ördög - csak menjen el a börzére, ott láthat eleget.
Mindenek meg voltak már, és mindenek újra kerülnek és semmi sem új, és semmi sem lehetetlen a nap alatt."
/A magyar Faust/
"Hát mi lett már sokmilliomosok fiaiból? Akiknek az apái nagy szerencsével mérhetetlen gazdagságot gyűjtöttek össze. Talán nagy hatáskörű diplomaták? Országok követei? Derék katonák? Fölfedezéseikről hírhedt utazók? Új találmányokat kigondoló lángelmék? Városok alapítói? Művészet, költészet mecénásai? Emberbaráti protektorok? A nyomor enyhítői? A bukottak megmentői? Vagy legalább az apáik vállalatainak további fenntartói, tökéletesítői? Becsületes üzérek, akik a meglevő százmillióhoz újabb százat halmozni törekesznek? Nevezz meg nekem egy ilyen százmilliomos fiút."
/Ahol a pénz nem isten/
"(Dicső kereskedelmi elv! Ha az egész világon elfogadnák!)
Én adok neked, mert nekem van, s te elfogadod, mert neked kell.
(Hogy meg volna ezzel oldva minden szociális kérdés!)"
/Ahol a pénz nem isten/
"Akinek pénze van, azé a hatalom, az ország és a dicsőség. (Azért ki is maradt ez a három szó a Miatyánkból: nagyon természetesen; mivelhogy a „mi atyánk”-tól csak kenyeret kérünk, nem pénzt.)"
/Ahol a pénz nem isten/
"Hogy az emberek a Jehovát, a Krisztust káromolják, az úton-útfélen hallható, de hogy azt a Krisztus-t, aki alatt a pénzt értik, szidta volna valaha ember, ez nem történt meg soha."
/Ahol a pénz nem isten/
"elvezették Bar Noémit a nagy fényes bálvány Dagon templomába, mely aranytól és ezüsttől ragyog, hol a gazdagság aranyból öntött istene gyöngyház hajóban ül, mely rakva van gyönggyel és drágakővel, s tengerhullám helyett kénesővel telt medencében úszik."
/Óceánia/
[Dagon: pogány isten. Tisztelete a Tigris és az Eufrátesz mentén és Palesztinában élt. Az ÓSzövetségben a filiszteusok istene. Az időjárás és az alvilág istene, olykor a legfőbb istenként tisztelték.]
"azzá válik, amiből az ember az Istent a saját képére teremti, mivelhogy olyan világot élünk, amikor az arany és az ezüst az emberek Istene, s a magyar nemhiába nevezi azt „Krisztus”-nak."
/Úti táskámból/
"Az árulásért nem hálákodunk:
Megadjuk az árát s aztán elfeledjük;
Judásnak csókját meg szokták fizetni."
/Milton/
"Gróf úr, van nekem egy ismerős patikárusom Párizsban, aki a hírhedett 'fogszivarkákat' feltalálta, melynek hirdetményével minden hírlapban találkozunk. Egyszer azt kérdeztem tőle: 'Ugyan kedves barátom, használnak a fogaknak azok a te hírhedett szivarkáid?' Az én emberem egyet mosolygott: 'Az én fogaimnak használnak!' "
/A Kráó/
"A tengerésznek a pénze csak a szárazföldön pénz: a tengeren mit venne rajta? Minden napra kijár a maga osztályrésze: a matróz ugyanazt a kétszersültet és szárított halat eszi, a mit a kapitánya, s azt a meszes vizet és brandyt issza rá, a mit a tisztjei. A mit aztán három hónap alatt keresett, azt tiz nap alatt el kell neki költeni, a míg a hajószállítmányt betöltögetik. Ez a tiz nap az ő farsangja."
/Elizianna/
"Sokan élnek, sokan meghalnak így, akik sohasem alkalmatlankodtak a világnak vágyaik kifejezésével. Legtökéletesebb ideálja a szegénységnek: a gazdag ember fiából válik."
/Szegény gazdagok/
"Mivelhogy kétféle emberek vannak a világon. Olyanok, akiknek jó fogaik vannak, de nincs harapnivalójuk, és aztán olyanok, akiknek fölösleges harapnivalójuk van; de nincs jó foguk hozzá.
Aki ezt a kettőt ki tudta egyenlíteni, az megoldotta a szociális kérdést."
/Öreg ember nem vén ember/