“Hejh de a fegyver rosszul fog a férfi kezében, ha asszony az ellenség. Az ütött seb az adónak fáj jobban.”

/A Bravallamező hölgyei/

“mert a svéd, ha csak egy falatja van a háznál, azt nem osztja meg a feleségével, hanem odaadja neki egészen.”

/A Bravallamező hölgyei/

"Aki legény, annak az asztal mellett a helye – vagy az asztal alatt!"

/Trenk Frigyes/

"S az inasok között még létezik igaz barátság. Sohasem hallotta még a világ, hogy két inas párbajt vívott volna."

/Trenk Frigyes/

"a férfi fájdalma azt kívánja, hogy ne vígasztalják."

/Egy magyar nábob/

"A hölgyjárom kedves lehet az igazi férfi előtt, s ha neki úgy tetszik, ha önkényt teheti, miért ne hajtaná meg előtte nyakát, miért ne hódolna a legkedvesebb, a legszeretetreméltóbb zsarnokság előtt, de kényszerítve, meggyőzve nem, nem, soha!"

/Egy magyar nábob/

"szokták is az urak szegény emberek leányát elvenni! Igen: elvenni és visszaadni."

/Egy magyar nábob/

"Barátom, a rossz asszonyok szükségesek a világon. Mert miután vannak kicsapongó férfiak, kell, hogy legyenek kicsapongó asszonyok is, mert ha ezek nem volnának, akkor amazok a tisztességes asszonyokra és leányokra vetnék szemeiket."

/Egy magyar nábob/

"A mi fajtánk férfiai rendesen így szokták; tizenhat éves koráig gyerek, addig nincs róla mit beszélni; tanul jót, rosszat, összevissza; tizenhattól húszig ábrándozó, költői vagy legalábbis epedő szerelmes; húsztól huszonötig azután elmerül a világ minden örömébe, vad, gyönyörvadászó lesz, s mikor az évek végén már azt hiszi, hogy lábaival feneket ért minden élvezetben, akkor elkezd blazírt lenni, megtagadja szenvedélyeit, megtagadja szívét, még vére melegségét is; mosolyog, vagy még azt sem teszi; ha valamiféle szeretetről beszélnek előtte, illessen az jó barátot, asszonyt vagy hazát; játszik életével, mint unott játékszerrel, melynek nincs előtte nagyobb becse, mint egy citromhéjnak, melynek levét az utolsó cseppig kifacsarta; s ez tart harmincéves koráig, ekkor nyílik ki csak saját szívének világa, ekkor kezd el valóban élni, helyesen látni, igazán érzeni, ekkor lesz belőle emberbarát, hazafi, jó férj, egyszóval boldog ember."

/Egy magyar nábob/

"Ez szabad: a bajuszt koromszinűre festeni. Szakáll, haj, szemöldök mind követheti a maga változatosság iránti szabad akaratát; de a bajusz a miénk, annak mi parancsolunk. "

/Hányan vagyunk még?/

"A régi magyaroknál nem volt szokás az üdvözlésnél a kézszorítás; parolázni csak adás-vevésnél szoktak vagy fogadásból; férfiak egymással össze nem csókolóztak. "

/A barátfalvi lévita/

"pedig tanult embernek szokása volt a feleségnek kezet csókolni. "

/A barátfalvi lévita/

"A legkiáltóbb tanúbizonyság egy faj végromlásáról, ha női nagyon szépek, s férfiai nagyon rútak. Ott nem messze van a megoszlatás napja."

/Óceánia/

"De hiszen ki kívánhatná azt, hogy azért, mivel valaki férfi, hát mindjárt esze is legyen?"

/Mikor az ember valami nyelvet tud és nem tud/

"Erős tanulmány volna egy biographia-írónak Teleki Sándor viselt dolgait megírni a continensen, ki együtt élt, mulatott és harcolt a földrész minden művelt és barbár nemzeteivel, tűrte a dicsőséget, s kereste a bajt, járt ágyútűzön, tengerviharos s hitelező csordán keresztül sértetlenül; jó barátja volt Victor Hugónak, a két Dumas-nak, Lisztnek, Petőfinek s századunk egyéb versíró, éneklő, muzsikáló, képfestő és szoborfaragó hírneveseinek, segített Garibaldinak országokat hódítani s más nagy embereknek légvárakat építeni; értekezett királyokkal és császárokkal Magyarország sorsa felől s lelkesedett földönfutókkal és poétákkal a népszabadságért; teleszedte mellét érdemrendekkel, azért, hogy azokat ne viselje, s bejárta egész Európát azért, hogy felfedezze, milyen szép kilátás van a koltói dombról a kis „Buba” szőke feje fölött átnézve? (Legkisebb leánykájának, Blankának a kényneve ez.)"

/Úti táskámból/

"Palotája a legigénytelenebb külsejű az egész Wilhelmstrasséban, s még csak medveprémes kapus sem őrzi ajtaját ezüst buzogánnyal; úgy kell becsengetni, mint más szegény emberhez. Az előtermet egyetlen moderateur lámpa az asztalon világítja meg. Ettől harmadik Bismarck dolgozó és elfogadó szobája. Ebben is a legegyszerűbb bútorzat; semmi pompa; a szögletben egy vas nyugágy, azalatt fekszik egy hatalmas bernáthegyi szelindek, az ablaknál egy vasszekrény; a szoba közepén egy nagy íróasztal, amellett ül a vasember.

Bismarck herceg egy teljes hat láb magas atlétai alak, széles vállakkal, hatalmas kezekkel, mik a kézszorításnál acélizmokat árulnak el: arcát semmi arcképéhez sem találtam hasonlónak, amikben mind morósusnak, epésnek van feltüntetve. Engem sokban emlékeztetett a Deák Ferenc arcára; ugyanazon sűrű szemtakaró szemöldök, az ajk elé boruló szürke bajusz, életpiros arcszín, egy helyütt megszakítva egy régi sebhely nyomától, mely az államférfiúról, mint katonáról beszél; kopasz, széles homlok; világos és nagy szemek, amiknek bizalmas tekintését semmi fénykép sem adja vissza. Általában az egész arc tökéletes eszménye egy régi magyar alispánnak.

A herceg olyan kegyes volt, hogy el sem hagyta mondanom azt a szépen kicifrázott beköszöntőt, amit magamban neki szántam, hanem mindjárt azon kezdte, hogy ejnye, de fiatal ember vagyok, sokkal vénebbnek képzelt, főhadnagy korában olvasta még legelső munkáim ismertetését az „Augsburger Allgemeine Zeitung”-ban, ami még akkor okos lap volt. – Mondám neki, hogy mennyi idős vagyok. – „No, én tíz évvel előbbre vagyok önnél.” „Az Isten éltesse.” – Azután leültetett az íróasztala másik oldalára; a vasszekrényből előkeresett egy doboz szivart, megkínált vele: „köszönöm, nem szivarozom soha.” Ő sem él vele: nagy tajtékpipából szokott dohányozni.

Eközben nyílt az oldalajtó, s a mellékszobából belépett a hercegnő és leánya. A vasembernek mágnese is van. Mindketten báli toilettben. A hercegnő most is impozáns szépség: ősnemes arc és termet; a hercegkisasszony pedig ragyogó eszményi alak; a királyi táncestélyre voltak indulandók s egész more patrio a családfőtől búcsúzni jöttek. Bismarck patriarchalis csókkal bocsátá el kedveseit; üdvözlő hódolatát küldve őfelségeiknek neje által."

/Bismarcknál/

"Királyok, hadvezérek nem vivnak ki olyan diadalokat, mint a festő. Neki van adva az Istenerő: alkotni, teremteni, s az ő alkotásai megmaradnak - még a katakombákban, a Vezúv lávája alatt is. A festőt megérti az egész világ: nem kell neki tolmács, fordító, sajtó: ő egymagában teremt. A festő nagy úr!"

/Sírkő-album/

"Hisz kínzó gondolat, megtudni azt
Egy férjnek, hogy hitvese megcsalá,
Hogy esküdt ellensége s gyilkosa.
De százszor kinzóbb még megtudni azt,
Hogy a nő, a kit imádtunk: ostoba!"

/Milton/

"S én azt tanultam, a hol esküszik
A férfi: a nő zárja el fülét.
Hideg kéz forró szenvedélyt jelez.
S ki férfi szembe néz: attól beteg lesz."

/Milton/

"Különben is unalmas emberek. A gazda lovairól és agarairól beszél; a tudós ember nyelvtani vitákat kezd; a fennkölt szellem hazafias kesergésekkel szomorít; – a tréfás adomázó megpirítja a nőhallgatót; ebéd után valamennyien félrehúzódnak inni és pipázni, a cigánnyal csak maguknak muzsikáltatnak, s aztán ha egyszer bevették magukat a kártyaasztal mellé, a négy dáma mellett ott maradhat felőlük a világ minden szép hölgye."

/Névtelen vár/

"Hát hiszen igaz, hogy én is csak állat vagyok, mint más, de hiéna mégsem vagyok. Mindenféle bűnre megvan a hajlandóságom, mint a többi embereknek, s ha önnek kedve volna elbukni, bizony nem állnék elő erényt prédikálni, hanem licitálnék a kegyeire. Hanem hát ön nem az a nő! Ön inkább fejére borítja a szemfödelet, mint a Thámár fátyolát."

/Tégy jót/

" Ha a tarokkpartit palástolgatják a konferencia köpönyegével, az még nem baj. – Hanem amikor már azt vallja be az "éjféleken és éjfélek után" hazajáró férj, hogy tarokkozott: "Lehetetlen volt felkelnem, tele volt a tábla bukott kettősökkel: nyerésben voltam, elszedtem tőlük tíz-tizenöt-húsz kemény forintot. Itt van mucuskám. Ezt neked hoztam haza. Szaporítsd vele a konyhapénzt. Mucuskám! Bubiskám!" Akkor már baj van! "

/Tégy jót/

"… ha a lengyel szavát adja a jó barátjának, hát tűzbe, vizbe megy érte; ha szavát adja az ellenségének, hát visszatér hozzá a fogságába; ha szavát adja a zsarnokának, hát tűri a nyakára tett jármot: — hanem ha szép lánynak adta a szavát, akkor elfelejti azt, a mint a sarkán megfordult."

/Kétszer kettõ — négy/

"Akadunk néha az életben emberekre, kikről az a gondolatunk támad: mint szeretném, ha ez az ember az apám volna! Vörösmarty ilyen; egy neme a fiúi érzelmeknek az, amit ifjabbkorúak láttára érezni kénytelenek."

/Magyar költők sorsa/

"Hja, bizony az akkori férfitoalett nem volt bolondság, s aki azt kiegészíté, a frizőr, a szabad művészek osztályához tartozott. Elébb simára kellett borotválnia őexcellenciája ábrázatját, azután elővenni az egyik pikszist, abból valami fehéret, a másikból valami gyönge pirosat mázolni az arcára; mert akkor nemcsak a delnők hanem a delfiak is festették magukat, majd finom pemzlivel szemöldököt rajzolni, azután meg egy ultramarin griflivel gyöngéd ereket a halántékra; azután a kipirosított ajkak fölé művészi kiszámítással odailleszteni a szépségflastromot.

S mikor készen volt a remekmű, csak azután kellett végezni a felbodorított, táskába font haj beporozását mely alatt, hogy a pictura el ne rontassék, a gavallér egy olyanforma hüvelyt tartott az arca elé, ami a cukorsüveg végét takaró papiroshoz hasonlít, míg a fodrász egy óriási nagy pamaccsal hajporfellegeket szórt a frizurájára."

/Rab Ráby/

"Hiszen nem esik az jól a fiatalembernek, ha azt látja, hogy olyan nagyon szeretik valahol! Hogy olyan szertelenül hűségesek hozzá! Hogy van valaki, aki játékos kisleánykorától egész pártás hajadon koráig megtartogatja a szeretetét! Nem kell érte küzdeni; nem kell meghódítani; csak haza kell jönni hozzá! De nem tetszik az ilyen könnyű birtok egy gavallérnak! Annak az kell, hogy az imádottját vetélytársak rajongják körül, kilencvenkilenc elbolondított között ő legyen a győztes századik (akit legjobban elbolondítottak), az kell neki, hogy egyszer eltaszítsák, másszor visszacsalogassák, a szívét megkínozzák, tűz-vízpróbán keresztülvigyék; elébb jól kétségbe ejtsék, azután megvigasztalják. Ilyen kell a módi gavallérnak!"

/Rab Ráby/

"Esze annyi van az asszonynak, mint a férfinak: némely dologban több is. "

/Öreg ember nem vén ember/

"A' bizony fiacskáim! A múzsát kielégíteni: ez a férfierő igaz megnyilvánulása. A múzsa kegyét nem lehet megvenni ajándékokkal: azt nem lehet elámítani szentimentális odaadással, a múzsának imponálni kell. Minerva páncélt visel!"

/Öreg ember nem vén ember/

"Hisz egy női tenyértől kapott pofon nem gyalázat, sőt megtiszteltetés.
Meg van ez örökítve a képviselőház naplójában. A tisztelt Ház legsnájdigabb minisztere egy ilyen kázussal vádolt hivatalnoka védelmében ejté ki e szókat: 'Aki az urak közül még soha szép asszonytól pofont nem kapott, az emelje fel a kezét.' – Egy kéz sem emelkedett fel."

/Öreg ember nem vén ember/