"Szememből könypatak csereg
Emlékedre édes hazám.
Bár tatár rabszíjat fűz rám
Szívem csak érted dobog.
Bár még egyszer láthatnám
Kéklő bérczed kedves hazám
Vigan hunynám le szememet
Majd ha egy hant eltemet."

/Világszép leányok/

"Nézz rózsám a szemembe:
Mit olvasol belőle?
Ugy ég: azt mondja
Ugy ég: azt mondja:
Te vagy az angyalom
Ragyogó csillagom."

/Világszép leányok/

"Maga vontcsövű szamár!"

/Világszép leányok/

"Este virágzik a repcze,
Fekete szemű menyecske!
Kérlek: ne nézz a szömömbe
Meghalok szégyenletömbe!"

/Világszép leányok/

"Eszemadta barna szűz
Ég a szemed, mint a tűz,
Ha az enyim úgy égne,
Száz aranyat megérne
Eszemadta!"

/Világszép leányok/

"Jöjj az ablakodra kedves,
Minden nyugszik már;
Csak egy pár boldog szerelmes
Ide-tova jár.
Alusznak minden állatok. Nyugszik föld és ég
Csak a vidám indulatok vagynak ébren még."

/Világszép leányok/

"- Ejnye galambom; de kicsipted magadat.
- Hát konczerthez így szokás.
- Olyan csinos vagy, hogy szinte gusztusom van.
- No csak ne legyeskedj! Ennyi ember előtt.
- Hajszen minden ember tudja, hogy vőlegényed vagyok. Szabad neked engem megcsókolni.
- Szabad; de nem illik! A menyegző előtt, mit gondolsz? Megszólnak."

/Világszép leányok/

"Molnárlegény nem volna
Fehér czipó sem volna;
A garat lejárat
Minden gondot, minden bút.
Terabéritrára
Ratabéja bu-bu-bu!

Szabólegény nem volna
Pitykés dolmány sem volna
Elkezdi az olló,
Végezi a vasalló.
Terabéritrára
Ratabéja bu-bu-bu!"

/Világszép leányok/

"Szárazon nem lelkesedik a magyar."

/Világszép leányok/

"Czigányasszony sátora
Kigyulladt a hátulja
Beleégett a vajdája
A vajdának a lyánya. Ihajja hajja.
Én a vajdát nem bánom
De a lyányát sajnálom
Piros bársony topánkája
Jól illett a lábára. Ihajja hajja."

/Világszép leányok/

"Legyen úgy, mint régen volt
Süvegelje meg a magyart
Mind a német, mind az oláh, mind a tót,
Legyen úgy, mint régen volt
Hogy ne legyen a magyarnak
Se dolmányán se jó hírén semmi folt.
Legyen úgy mint régen volt
Tele legyen a magyarnak
Mind itczéje, mind pinczéje, mind a bolt."

/Világszép leányok/

"Megy a baka lefelé, lefelé
Az ázsió fölfelé, fölfelé
A Beczirker kifelé, kifelé,
A szabadság befelé!"

/Világszép leányok/

"Ha én kicsiny madár volnék,
Mindenkinek máskép szólnék.
Hogyha jönne szép menyecske
Nyalka szeretőt keresve,
Azt mondanám: pittypalatty!
Pittypalatty
Pittypalatty.
Keresd ott a fák alatt
Lalla lá, lilla lalla lallalá.

S hogy ha féltékeny férj jönne
Én tőlem kérdezősködne
Azt mondanám rá: kakukk!
Kakukk
Kakukk
Mért nem látnak a vakok?
A pávának száz szeme van, még se lát,
Oly csúnyán azért kiált
Páon, páon, páon!
De ha jönne kedvesem
Annak szólnék szerelmesen,
Fülemile énekén
Annak így énekelném:
Tyiú! Tyiú! Tyiú! Jó fiú!
Gyűjj, gyüjj, gyüjj, gyüjj, gyüjj
Idegyüjj, idegyüjj.
Az én kis fészkemre ülj.
Rosz, rosz, rosz, rosz, rosz, rosz fiú!
Szép, szép, szép, szép, szép, szép leány.
Halavány,
Mit kiván.
Csók, csók, csók, csók, csók, csattog, csattog, csattogó.
Semmi mást az nem kiván.
Nem talán.
Nem? Talán?
Nem? Talán.
Sziv, sziv, sziv, sziv - szakadás!
Mért nem vagyok is madár? Erdőn járó kis madár."

/Világszép leányok/

"Indulj cspatom
Harczi utadon
Bátran, szabadon:
Diadal nyomodon!
Trombita szól dob pörög:
Harczi árma égre tör:
Reng a föld, az ég dörög
Ezredünk küzdésitől.
Áldást zeng szája,
Hogyha eszébe jut hazája.
Nem kiméli a drága vért
A honáért s a szabadságáért,
Nem a vért!
Majd ha visszatérünk,
Hősi babér lesz diadalbérünk
Hogy ha összetörve lesz minden láncz
Győzelemmel harsoghatjuk: a magyart ne bántsd."

/Világszép leányok/

"Söprik a pápai utczát,
Masiroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lyány
Elment a regement után.

Hová hová barna is lyány?
Kérdi tőle a kapitány.
Hejh ne kérdje tőlem a kapitány!
Megyek a szeretőm után."

/Világszép leányok/

"Minek varrják nekem a gyolcs inget?
Ha már engem katonának visznek.
- Ha megvágnak, jó lesz a sebemre.
Ha meghalok, eltemetnek benne.

Nem félek én kozák dárdájától,
Nem félek az ágyú golyójától;
Jó az Isten, egyik se ér hozzám,
Attul félek, hogy elfeledsz rózsám."

/Világszép leányok/

"Nyakamban van már a tarsoly, galambom.
Harminczhárom éles töltés van abban:
Éles töltés hadd nyugodjon magába,
De a kardom nem húzom ki hiába."

/Világszép leányok/

"Ha kifáradt a csatában a honvédnak a marka
A legelső kérdése az, no most hol van a marha?
A gulyáshúst megteremti tábortűznél a Marcsa.
De csa úgy ha szét nem futott a csatában a marha.
Az ökörre nagy szükség van! Csupán az a nagy baj, ha
Mind a generalstabnál van egyesítve a - marha."

/Világszép leányok/

"Katona vagy rózsám, az leszél
Nekem ugyan nagy bút szereztél:
Felkötötted rózsám ardodat
Viselje az Isten gondodat.

Sárga csizmás Jancsi sárba jár:
Panni patakon túl reá vár
Ne várd Panni Jancsit mert nagy a sár
Sárga csizma sárba járni kár."

/Világszép leányok/

"Zöld erdőben zúg a malom,
Ott őröl az én galambom.
Oh be kedves nyári este,
Megnyugszik a rózsám teste.
Jobban alszik azután."

/Világszép leányok/

"Fűvel van az utcza végtül végig behintve,
Akár mi hírt halasz, édes rózsám ne hidd el.
Kard, trombita, dobszó, szomorú hangot adnak
Talán akkor már a temetésemre hínak."

/Világszép leányok/

"A Tisza, a Duna de zavaros,
A szivem, a molnár de haragos.
Ne haragudj - szivem molnár
Tied vagyok, tied leszek szüret után."

/Világszép leányok/

"Nem vagyok én szelidecske
Sem leányka, sem menyecske.
Mert én égi harmat vagyok.
Este a virágra szállok
Hajnalig rajta uszkálok."

/Világszép leányok/

"Áll uhláh, a tábor őre,
Búcsufényt vet a tetőre
A nap, és a málna-lyánka
Jő, kosár karján.
Málna-lyánka, merre s honnan?
Oly sietve, oly osonva?
Rózsát szedtem
A ligetben
Haza tartok én.

Váltság nélkül nem bocsátlak
Csókot kérek váltságárnak.
Majd ha megtérsz győzelemmel
Várlak csókkal én.
Hátha elhullok hazámért
Csókom elvész, nem kapok bért.
Ugy kereszted
Csókolom meg
Hősöm éretted!"

/Világszép leányok/

"Én vagyok az, én vagyok az eprész lyánka;
Szeretőm ha megkivánja;
Ha az erdőn nem találom,
Ajkamon egy: megkinálom.

Hajjah bizony megérett a meggy!
Van szeretőm nekem, de csak egy;
Mentül jobban érik a meggy
Annál jobb a meggy, meggy, meggy
Mentül jobban kérik a lyánt
Annál jobban megy, megy, megy."

/Világszép leányok/

"Elvitte a nénémet
Czifra szabólegény.
Engemet is elvett
Szegény juhászlegény.
Öröme nénémnek
Czifra szabólegény.
Siralom én nekem
Szegény juhászlegény.
Bottal költi nénémet
Czifra szabólegény.
Engem galambcsókjával
Szegény juhászlegény.
Örömem én nekem
Szegény juhászlegény.
Siralom nénémnek
Czifra szabólegény."

/Világszép leányok/

"Ha zörög malmom,
Szivesen hallom:
Molnár vagyok:
Vígan vagyok!
Szivem dobog: tik ták
Tiki taki ták.

Hogyha menyecske
Jön, locska-fecske:
Hölgyem danál,
Malmom danál;
Szivem dobog: tik ták
Tiki taki ták."

/Világszép leányok/

"Hát megverted-e már? Mert addig nincs rendben az asszonyféle, a míg jól meg nem verik, sőt azt meg is kívánja: addig el sem hiszi, hogy szereti a vőlegénye, a míg meg nem verte."

/Világszép leányok/

"Én is úgy vagyok már, mint az egyszeri palócz, a ki azt mondta, hogy úgy elnézem ezt a kulacsot, azt gondoltam sonka, pedig hát sajt."

/Világszép leányok/

"Mikor az ember hét esztendeig Afrikában lakik, ott olyan kemény a nap, hogy minden hajaszála összegöndörödik tőle. […]
Mikor a muszkák elfogtak, felvittek Siberiába. Ott mentem így össze. Hiszen rektram maga tanította, hogy a hideg összehúzza a testeket. […]
Szerecsenyországban barnultam így meg: a hol még éjjel is süt a nap. Ott minden ember kéményseprő.
- Hogyan kerültél te le Sibériából Szerecsenországba?
- A föld alatt.
- A föld alatt? Héh ez hazugság.
- Hazugság ám! Azért mert Bozonkán nem tudnak róla. (Kihúz a táskájából egy képes könyvet.) Tessék: olvassák el azt csak. Utazás a föld alatt, Verne Gyulától. Ennek voltam én az inasa.
- Nyomtatva van; tehát igaz. […]
- Huszonkét gyerekünk lett a boldog házasságból. Tizenhárom princz és kilencz princzesz.
- Huszonkét gyerek! Te Peti! Hét esztendő alatt!
- Hja! Hosszabbak ám ott az esztendők. Tetszik tudni, a meleg mindent kitágít. […]
- Gyalog soha nem játam, csak mindig struczmadáron lovagoltam.
- Hát aztán mét hagytad ott ezt a jó helyedet mégis?
- Nagyon meguntam a sok kolibrimájat, amivel traktáltak. Aztán meg ott az a szokás van, hogy a mikor az embernek fia születik, annak a nevét föltetoválják az apának a bőrére, hogy el ne felejtse (mutatja a felgyűrt karján a betűket.) Utoljára azt mondtam, hogy biz én nem hagyok a bőrömből eleven kalendáriumot csinálni! Megszököm. Csakhogy Szerecsenországban soha sincs éjszaka, ott mindig süt a nap. Én tehát megvártam egyszer, mikor egy napfogyatkozás jött. Akor olyan sötét lett, hogy a szerecsenek mind megvakultak. Én is hirtelen felkaptam a struczmadár-csődörömre, s egy vágtatással áthajtottam Európába.
- Hát a Földközi tenger mit vétett, édes öcsém?
- Igy van ám az, rektram, mikor az ember nem tanult egyebet a Hármas Kis Tükörnél. Hát nem hallotta hírét, hogy a dicső Lesseps a suezi csatorna által összekötötte a két világrészt egymással. Azon jöttem keresztül.
- No már a suezi csatornárul csakugyan hallottam; de még ilyen alaposan meg nem magyarázta senki, hogy az nem a száraz földet, hanem a tenget metszi keresztül.
- Hát aztán hova kerültél?
- A legközelebb eső oszágba: Párisba. De ott nem volt maradásom; mert ott már olyan sok az ember, hogy felének nappal aludni kell, csak éjjel jöhetnek elő, mert különben nem lehetne járni az utcán. Én hát nagy hirtelen átvándoroltam Angliába.
- No most megcsíplek! S miféle alkalmatossággal mentél át Angliába?
- Hát mifélével? A magam két fakójával.
- Micsoda? gyalog? Te! A calaisi csatornán eresztül! Nem vagy te nagy Kristóf!
- Ejnye! bizony még meghazudtolnának. Hát nem olvasták még, hogy alagut van már a csatorna alatt csinálva.
- Annak biz ott van a képe a Vasárnapi Ujságban.
- Még ott sem maradtam. Egy kis sétaugrással átkeltem Amerikába.
- De már oda csak gőzhajón utaztál?
- Nem! Én oda a tengei kígyón utaztam.
- Tengeri kígyón? Megeszem én azt!
- Ne egye meg, nemzetes uram! Az is benne van a Vasárnapi Ujságban. […]
- Hát én ezt szerecsenországban tanultam meg: ott a hegedű a fegyver. Mikor két császár háborút akar folytatni egymással, szembe állítják a hadseregeiket: minden katonánál van egy hegedű; s azok addig hegedűlak egymásnak, míg a két sereg közül valamelyik elszalad."

/Világszép leányok/