"A népdalok valamennyi folyamaink közül legtöbbször a Tiszát éneklik meg.
„Zavaros a Tisza, keskeny híd van rajta,
Ne menj rá galambom, mert leesel róla.”
„Tisza mellett van egy hajó kikötve,
Abban van egy barna legény megölve;
Jertek, lyánkák, öltöztessük biborba,
Temessük el egy nefelejts-bokorba.”
„Nincsen olyan víz, mint a Tisza víz;
Csuka, potyka úszik benne,
Szép menyecske fürdik benne.”
„Túl a Tiszán, Tisza szélén,
Ott terem a magyar legény,
Vékony, mint a vékony nádszál,
Hajlik mint a rozmaringszál.”
„Túl a Tiszán, Tisza; partján,
Ott terem a szép magyar lány,
Vékony, karcsú a dereka,
Csókra termett az ajaka.”
„Túl a Tiszán selyemkendő integet,
Általmennék hozzád, rózsám, nem lehet;
Széles a víz, nincsen sajka,
Nem mehetek által rajta,
Galambom!”
„Ki a Tisza vizét issza,
Vágyik annak szíve vissza.”
„Lassan foly a Tisza,
Boldog; aki issza.”"
/Úti táskámból/