Ősei

A Jókay név a XVI-ik században bukkan fel, legelőször Bars megyében. Egyszerû kurtanemesek, molnármesterek viselik, kik a kanyargó Zsitván őrölgetnek vagy kis kúriájukból csekély birtokukat és a Jókahegyen fekvő szőlőiket mûvelik.

Jókay Sámuel

I. Leopold király alatt Esztergom várában zászlótartó, a vár vivásánál fölfedezvén, hogy a tüzérek meg vannak vesztegetve, maga irányzott egy ágyút, és oly jól, hogy a vár alatt táborozó törökök közül egy basának a karját sodrá el a golyó, érdemeiért 1668. február 5-én czímeres nemeslevelet nyert. Felesége Gazdag Sára, hat gyermekük született, de csak kettő élte túl őt: Mihály és Sámuel II.

Jókay Sámuel II.

Nagy szerző embernek emlegetik a hagyományok. Kétszer nősült, mindig jó házból, mutatós ábrázatú ember lévén. Második felesége Sándor Judit. Jelentős vagyont hagyhatott fiára, III. Sámuelre.

Konkoly-Thege Zsófia

Nagyszülei

Apai ágon:

Ásvay Jókay Sámuel (III.)

"Szimplex ember, nem szereti se az írást, se az olvasást, otthon csibukozik, legfeljebb néha ballag ki puskájával és agarával a határba, nagyobb utat csak akkor tesz, ha meghallja, hogy valahol valami jósnő van. Az öregúrnak ez az egy szenvedélye volt." Négy gyermekük volt, a legidősebb József.

Veres Kata

Anyai ágon:

Pulay Dávid

banai földbirtokos

Szülei

Jókay (Ásvay) József

1781-ben született Ó-Gyallán (Komárom megye). Előbb megyei ügyész, majd városi árvagyám (árvák-atyja) volt; mint insurgens hadnagy, részt vett az 1809. győri ütközetben. Barátja volt az irodalomnak (a mint maga írja: «tisztelettel, még pedig különös tisztelettel viseltetem hazánknak minden jelesebb poétai lélekkel ékeskedő fiai eránt»); maga is csinált időtöltésből verseket, összeirogatott más szerzőktől érdekes dolgokat; ügyes rajzoló s festő is volt és jegyzeteit találóan illusztrálta. Mint a magyar szinészetnek nagy pártolója, a komáromi színi előadásokról érdekes levelet küldött be a Tudományos Gyûjteménybe, melyet mint akkor, a rövid, száraz színi tudósítások mellett, nagy ritkaságot közöltek. Meghalt 1837-ben Komáromban.

Pulay Mária

"Amit a magyar 'kardos menyecské'-nek nevez, ebben az asszonyban hatványozottan van meg. Környezetében 'vicispán'-nak, 'Jókayné uram'-nak nevezik ellentmondást nem tûrő erélye miatt."

Testvérei

Jókai Károly

1814. május 3-án született Rév-Komáromban. Pápán jogot végzett, ügyvédi diplomát nyert Pesten, városi árvagyám volt Komáromban. Felesége Csontos Klára, leányaik: Jolán (Hegedûs Sándorné) és Etelka (Ihász Lajosné), fiuk: Géza, ifj. Jókai Mór. Roppant emlékező tehetsége a multak krónikájává teszi, kitől Jókai Mór sok adatot kapott munkáihoz.

Jókai Eszter

1816. február 15-én született Rév-Komáromban. 1839-ben ment férjhez Váli Ferencz tanárhoz. 1882. december. 13-án halt meg Pápán. Czikkei, rajzai, humorisztikus elbeszélései s visszaemlékezései jelentek meg

• az Üstökösben
  • Özvegy férfiak (1864)
  • A férj, ki férjhez adja nejét (1864)
  • A szalmaözvegy férfi (1864)
  • Vén ifjú legény Adonisz (1865)
  • Asszonykortes, a régi nemesi világból (1876)
  • A vén ifjú legény (1877)
• a Hazánk s a Külföldben
  • Az a ház Komáromban, melyben az én Móricz öcsén született (1865)
• az Igazmondóban
  • Húsvét ünnepe Komáromban 1849-ben (1867)
  • Komáromi emlékek: A szeptember 17. tûzvész 1848-ban (1868)
  • Komárom ostroma napjaiból (1868)
  • A cernirozás (1868)
  • A bombázás kezdete (1868)
  • A bombázás alatt (1868)
  • Komárom ostroma napjaiból (1868)
  • Czigánymező (1868)
  • Az 1849. aug. hó Komáromban (1868)
  • Az ostromlott város (1868)
  • Legkeserûbb napjai Komáromnak (1868)
• a Magyar Népvilágban
  • Az egyetlen egy leány (1879)

Jókai Lajos

1818. február 20-án született, azonban 1820-ban meghalt.

Jókai Lajos

1822. április 6-án született, csupán 1 évet élt.

Feleségei

Laborfalvi Róza

1817. április 8-án született Benke Judit néven, apja Benke József volt. A család nemesi előnevét használta mûvésznévnek. Első fellépése 1833. október 27-én volt Náni szobalány szerepében (Cuno: Benjámin Lengyelországból) a budai Várszínházban. 1837-ben átszerződött a Nemzeti Színházba, ahol tragikai szerepeket játszott, Kántorné Engelhardt Anna kezéből véve át a stafétabotot. Sokat dicsérték mélyzengésû hangját, szavalótehetségét, alakját és kifejező tekintetét. 1848. március 15-én, Katona József Bánk bánjának az előadásán találkozott a tőle 8 évvel fiatalabb Jókai Mórral, egy kokárdát tûzve a férfi kabátjának hajtókájára. Még ebben az évben feleségül ment hozzá. A házasság nagy botrányt kavart, az író családja és barátai (például Petőfi Sándor) is nehezen törődött bele a kapcsolatba, különösen, mert a feleségnek volt egy házasságon kívül született, ekkor 12 éves lánya, Benke Róza. Övé volt a legmagasabb színész fizetés - évi 2200 forint - 1859-1860-ban. Utolsó fellépése 1869. március 7. (Predszláva, Szigligeti Ede: A trónkereső) volt. Nyugdíjba vonulása után gyakran vendégszerepelt vidéken. 1886. november 20-án halt meg.
Fontosabb szerepei:
- Gertrudis (Bánk bán)
- Volumina (Shakespeare: Coriolanus)
- Stuart Mária (Schiller)
- Lady Macbeth (Shakespeare: Macbeth)
- Goneril (Shakespeare: Lear király)
- Orsina (Lessing: Emília Galotti)
- Lady Milford (Schiller: Ármány és szerelem)
- Predszlava (Szigligeti: A trónkereső)
- Cleopatra (Shakespeare)
- Margit (Shakespeare: III. Richárd)
- Thisbe (Hugo: Angelo)
- Lenke (Vörösmarty: Vérnász)
- Zrínyi Ilona (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága)
- Dalma (Jókai)
- Csáky Lóra (Jókai: Dózsa György)
- Adrienne Lecouvreur (Scribe: Legouvé)
- Malborough hercegnő (Scribe: Egy pohár víz)
- Rózsa (Szigligeti Ede)

Nagy Bella

1879. július 4-én született Jákón, apja Grósz Mór gépész, anyja Flamm Éva. Óbudán végzett kereskedelmi iskolát, de színésznő lett, a SzAk, majd Rákosi Szidi növendéke volt. Az óbudai Kisfaludy Színházban lépett fel először 19 évesen, Sudermann: Otthon címû drámájának Magda-szerepében. A Budai Nyári Színkörben Jókai: Dalma címû drámájának címszerepét alakította nagy sikerrel, majd ugyanott a Petőfi halálának 50 éves évfordulóján rendezett díszelőadáson Jókai: Apotheosis címû drámai költeményében a Nemtő szerepét játszotta. Következő évben a Vígszínház szerződtette, de esküvője után visszavonult. (1899. szeptember 16-án házasodtak össze a gyár-utcai anyakönyvvezetô-hivatalban.) Feltûnő drámai erejû hangja és alkata nagy pályát jósolt neki. Londonban halt meg 1947. január 30-án.

Fogadott gyermekei

Benke Róza II.

1836-ban született. Róza törvénytelen lánya, apja a kor ünnepelt színésze, Lendvay Márton. Állítólag nagyon ledér életet élt. Törvénytelen leányának, Róza III-nak valódi apja a későbbi miniszterelnök, id. Andrássy Gyula gróf volt. Alig 24 évesen, 1860-ban halt meg.

Róza III.

1859. február 20-án született. Jókai hivatalosan 1886-ban adoptálta. Budapesten Székely Bertalantól és Lotz Károlytól tanult festeni, majd a müncheni festőak.-n Liezen-Mayer Sándor tanítványa. Kiállításokon gyakran szerepeltek arcképeket és alakos intérieuröket ábrázoló festményei. Öregkorában két memoár jellegû könyvben: Akik elmentek… (1923), A tegnap (1924) írta meg Jókai környezetében, az író- és mûvészvilágban szerzett élményeit. 1888-ban férjhez ment Feszty Árpád festőmûvészhez. 1936. január 28-án halt meg.

Unokái

Feszty Masa, Mária

1895. január 31-én született. Feszty Árpád és Jókay Róza leánya. Édesanyjától, majd az Iparmûvészeti Főiskolán Szablya-Frischauf Ferenc mellett szerzett mûvészeti ismereteket. Tudását Münchenben és Firenzében tökéletesítette. Első kiállítását 1922-ben az Ernst Múzeumban rendezték meg. Elsősorban oltárképeket, portrékat és tájképeket festett. Mûvészetére az olasz cinquecento rajzos, színes zeneisége hatott. Vásznain a biztos rajzosság ünnepélyes színvilággal, dekoratív festői hatással jelent meg. Kompozíciói harmonikusak, tájképei bensőségesek. Anyjáról és Kallós Ede szobrászról készített portréi az MNG-ben láthatók. 1979. március 1-én halt meg.