"S most halljátok: ki a legnagyobb?
Ki előtt minden meghajol.
Az a nép volt:a közvitéz;
Ki róla szól, Istent idéz!
Ők voltak: a közhonvédek,
Kik nem hirért haltak, éltek,
Kiket nem dicsvágy vitt harczba,
Csak hazájuk nagy panasza,
Kik nem küzdtek hiú hírért,
Csak hazájuk szerelméért.
Vezér nélkül is megállva,
Győzelembe és halálba
Külön-külön egy-egy bajnok,
Együtt – tenger tört meg rajtok."

/Nagyok, nagyobbak, legnagyobbak/

Kossuth Lajos nevezte őket így egy beszédben, melyet Londonban tartott: unknown demigods

“Hejh de a fegyver rosszul fog a férfi kezében, ha asszony az ellenség. Az ütött seb az adónak fáj jobban.”

/A Bravallamező hölgyei/

"Délelőtt olyan fekete sárban járunk, mely mellett a tiszafüredi gát még makadám! A csizmát lehúzza az ember lábáról, s mikor kihúzom a lábam a sárból, akkorát czuppan, mint egy óriás istenasszony csókja! Délután övetkezik másforma sár. Ez sárga agyaból készült, az ember jobbra-balra csúszik benne s üti el a szomszédját a lábáról, s mikor egyet lép, felet hátrafele iszamlik. Másnap aztán a változatosság edvéért következik kavicsos sár, mintha öreg vakolatban gázolna az ember, csak úgy varczog a talpa alatt; utoljára vigasztalásul jön egy mértföldnyi sima latyak, egy olvasztott habarék, mely a csizmaszáron bemegy."

/A véres kenyér/

"Hanem a borzalmakon mind túltesz az, a mit az ember aztán a csatatéri kórházakban lát.
Én azt hiszem, hogy ha a háború kezdete előtt a két ellenséges hadsereget végigdefiliroztatnák két ilyen sebesültekel rakott lazarétumon, mind a két fél összetörné a puskáját, s azt mondaná: 'Eb, a ki hadakozik; ha a két császárnak van egymással valami baja, álljanak ki ketten; menjenek ki birokra, végezzék el egymással; mi nem puskázunk egymásra'."

/A véres kenyér/

"Mit ér, hogy a németek találták fel a könyvnyomtatás mesterségét, a lőport és a zsebórát? de a borsóhurkát is ők találták fel, s e legutóbbi találmányuk a barbarismus legutolsó fokára szállítja le őket.
Megenni az elfogott ellenséget, az még nem cannibalismus; de megenni a borsóhurkát, az a népjog elleni merénylet!
Már Plátó kimondta, hogy a borsóevéstől ostobává lesz az ember, s a németek a hadjárat alatt húszmillió borsóhurkát ettek meg. […]
A megtört borsót újra hüvelyes veteménynyé alakítani, beletöltvé azt a disznóbélbe! Hisz ez lealacsonyítása a disznó méltóságának!
Ez magyarázza meg, hogy a németek miért győztek. Mikor a német katona a csatatéren állt, azt godolta magában: ha előre megyek, akkor meglehet, hogy meglőnek; de ha visszamegyek, minden bizonynyal borsóhurkát kapok. Hát inkább előre ment."

/A véres kenyér/

"Mi puskatűzzel fogadtuk őket, a mi annyira megrémítette az ellenséget, hogy rögtön ágyúval felelt rá.
S hogy kellően jellemezzem az ellenség gyávaságát, még nem is úgy lőtt, a hogy más tisztességes ellenség szokott, hogy egyet ellő az ellenség feje felett, azután a másikat száz ölnyire előtte, a harmadikat jobbra, a negyediket balra mellette el; hanem ezek mindjárt az első golyóval egyenesen oda közénk lőttek."

/A véres kenyér/

"Véres kenyér a katona-kenyér."

/A véres kenyér/

"A háború vadállattá teszi az embert. Elárulja, hogy mi lakik benne? Milyen jól esik neki ledobni magáról terhes szerepét s bevallhatni egész gyönyörrel: medve vagyok!"

/Párbaj Istennel/

"A mennyországot megszerzi a hit és az erény; de a földi hazát nem tartja meg más, mint a hősi vitézség."

/Ahol a pénz nem isten/

"Amíg a földnek egy területén magyarok fognak élni, azoknak a kezéből senki ki nem fogja énekelni a kardot, a fegyvert. Amíg hazaszeretet fog lángolni a magyar szívben, addig annak a kardnak az élét, annak a fegyvernek a golyóját se a te tízparancsolatod, se Mózes sinai kőtáblái, se a Messiás tiltó mondása meg nem fogja akadályozni, hogy embert öljenek, aki hazájuk ellen támad."

/Ahol a pénz nem isten/

"Akkor a föld lakói szenvedjenek a saját bolondságuk miatt. A nemzetek gyűlölik egymást, és ez a gyűlölet felemészti a jólétüket. Csak Európa nagyhatalmai évenkint négyezer milliót adnak ki hadseregek fenntartására. Miért? Mert egyik nemzet gyűlöli a másikat.
Ha minden puskát, ágyút a lomtárba dobnának, paradicsomi élete volna minden embernek a földön; a külön fajok, nemzetiségek nemes versenyben győzhetnének egymás fölött tudósaik, költőik, művészeik zsenijével; a találmányok világa közelebb hozná egymáshoz a népeket, az ismeret, a szeretet, a szükség egyesítené valamennyit. "

/Ahol a pénz nem isten/

"Hadd legyen egy boldog sziget a világon, ahol az itt születtek nem ismerik azt a rettenetes kötelességet, amit a kerek világ minden nemzete magára vállalt: megtanulni az emberölés mesterségét."

/Ahol a pénz nem isten/

"elvezették őt a Renaphan isten, a hadak istenének templomába, mely csupa rézoszlopokon állt, maga a bálvány sötét ércből öntve, lábai előtt halommal hevertek tört fegyverek, pajzsok, diadalmas csaták maradványai, miket a karthágói harcosok ellenségeiken nyertek, és hajók monstrumai, miket a tengeri csatákban foglaltak el, s ide halmoztak Renaphan lábaihoz."

/Óceánia/

"A magyar csak a csatában katona. Otthon szerény munkás polgár, íróasztalánál kedélyes költő, kedvesénél hősszívű szerelmes, borasztalnál vígkedvű cimbora, csak a csatamezőn hős, csak ott oroszlán, kedvese ölében nem jutnak eszébe csatái, de viszont a csatában sem jut eszébe kedvese."

/A vörössipkás/

"Megy a baka lefelé, lefelé
Az ázsió fölfelé, fölfelé
A Beczirker kifelé, kifelé,
A szabadság befelé!"

/Világszép leányok/

"Indulj cspatom
Harczi utadon
Bátran, szabadon:
Diadal nyomodon!
Trombita szól dob pörög:
Harczi árma égre tör:
Reng a föld, az ég dörög
Ezredünk küzdésitől.
Áldást zeng szája,
Hogyha eszébe jut hazája.
Nem kiméli a drága vért
A honáért s a szabadságáért,
Nem a vért!
Majd ha visszatérünk,
Hősi babér lesz diadalbérünk
Hogy ha összetörve lesz minden láncz
Győzelemmel harsoghatjuk: a magyart ne bántsd."

/Világszép leányok/

"Söprik a pápai utczát,
Masiroznak a katonák.
Tizenhat esztendős barna kis lyány
Elment a regement után.

Hová hová barna is lyány?
Kérdi tőle a kapitány.
Hejh ne kérdje tőlem a kapitány!
Megyek a szeretőm után."

/Világszép leányok/

"Minek varrják nekem a gyolcs inget?
Ha már engem katonának visznek.
- Ha megvágnak, jó lesz a sebemre.
Ha meghalok, eltemetnek benne.

Nem félek én kozák dárdájától,
Nem félek az ágyú golyójától;
Jó az Isten, egyik se ér hozzám,
Attul félek, hogy elfeledsz rózsám."

/Világszép leányok/

"Nyakamban van már a tarsoly, galambom.
Harminczhárom éles töltés van abban:
Éles töltés hadd nyugodjon magába,
De a kardom nem húzom ki hiába."

/Világszép leányok/

"Ha kifáradt a csatában a honvédnak a marka
A legelső kérdése az, no most hol van a marha?
A gulyáshúst megteremti tábortűznél a Marcsa.
De csa úgy ha szét nem futott a csatában a marha.
Az ökörre nagy szükség van! Csupán az a nagy baj, ha
Mind a generalstabnál van egyesítve a - marha."

/Világszép leányok/

"Katona vagy rózsám, az leszél
Nekem ugyan nagy bút szereztél:
Felkötötted rózsám ardodat
Viselje az Isten gondodat.

Sárga csizmás Jancsi sárba jár:
Panni patakon túl reá vár
Ne várd Panni Jancsit mert nagy a sár
Sárga csizma sárba járni kár."

/Világszép leányok/

"Fűvel van az utcza végtül végig behintve,
Akár mi hírt halasz, édes rózsám ne hidd el.
Kard, trombita, dobszó, szomorú hangot adnak
Talán akkor már a temetésemre hínak."

/Világszép leányok/

"Áll uhláh, a tábor őre,
Búcsufényt vet a tetőre
A nap, és a málna-lyánka
Jő, kosár karján.
Málna-lyánka, merre s honnan?
Oly sietve, oly osonva?
Rózsát szedtem
A ligetben
Haza tartok én.

Váltság nélkül nem bocsátlak
Csókot kérek váltságárnak.
Majd ha megtérsz győzelemmel
Várlak csókkal én.
Hátha elhullok hazámért
Csókom elvész, nem kapok bért.
Ugy kereszted
Csókolom meg
Hősöm éretted!"

/Világszép leányok/

"- Az orosz és török seregek hadi zsoldot kapnak.
- Mi az a hadi zsolt?
- Az a dupla zsold. A muszka kap béke idején egy kancsukát, háborúban kettőt. A török katona kap béke idején semmi zsoldot; háborúban annak a duplumossát."

/Világszép leányok/

"Én pedig egy jó tanácsot adok neked, Peti öcsém. Ha azt akarod, hogy a háborúban soha meg ne lőjjenek: azt vigyázd meg, hogy a legelső ágyúgolyóbis hol csap le a földbe. Te akkor abba a lyukba állj bele: a mathematikai proportio szeint úgy áll mint egy a 32198-hoz, hogy ugyanabba a lyukba több golyót bele nem fognak lőni."

/Világszép leányok/

"Értve ellenség alatt nem a franciát, bár annak is többször bemutatta bravúrjait; hanem a civilt, mert az elejétől fogva orrol a versenyért, amiben rendesen a kétszínű posztó marad a győztes. (Így híjuk egymás között mi civilisták a hajtókás urakat.)"

/Névtelen vár/

"a Névtelen Vár kapujára egy nagy kétfejű sas volt festve, melynek szügyében a magyar nemesi címer pompázott, két fejének csőrei pedig arra voltak alkalmazva, hogy egy széles sávot feszítsenek szét e felirattal: SALVA GUARDIA. Most megtudta a gróf a hasznát ennek a dekorációnak. Ez azt jelenti, hogy ott nemesi telek van, mely három privilégiummal van felruházva: szabad benne bort mérni; szabad rajta zsidónak lakni; s nem szabad bele katonát szállásolni."

/Névtelen vár/

"Délfelé aztán előjön nyolc gyalog trombitás, s vidám allegrettót harsogtatva összegyűjti s hazaviszi az egész dandárt. Jó, hogy az olaszokkal barátságban vagyunk; mert ha ellenségeik volnánk, ettől a tábori muzsikától csakugyan elszaladnánk."

/Utazás egy sirdomb körül/

Ezek voltak az afghanok."

/A láthatatlan csillag/

"Megindultak egymás ellen a seregek, pedig semmi jó jel sem mutatkozott a harczra. A míg veszteg állottak szemben, sánta vaddisznó jött elő az erdőből, kilencz kocával, s nagy röfögve, sántikálva végig baktattak a két sereg között. Ez nem jó jel! dörmögék a harczi jósok."

/Holtak harcza/