"Csupán egy faj tartotta ki legmakacsabbul a harczot. Mikor már a többinek híre is mulni kezdett, ezek még akkor is elő-előtörtek a lakatlan pusztákból, a Salamon-hegy havas bérczei közül, gyalog, lóháton, olykor ördöngős bőrcsónakaikon, mikkel a hegyek közül eredő Indus-folyam kataraktáin is tudtak hajókázni; rohantak előre sebesen, nyomában a jöttüket megelőző rémhírnek; ölték, a ki halandó volt, rabolták, a mi szemöknek megtetszett, s ha észrevették, hogy valahol komolyabb készületek vannak ellenök, ismét oly hirtelen eltüntek, mint jövének.
Betöréseik mind sűrűbbek, mindig alkalmatlanabbak kezdtek lenni, a nép puszta nevök előtt reszketett, volt is oka rá; a hol ők egyszer végig vonultak, azon a folton még a föld sem termett esztendőkig.