"Délelőtt olyan fekete sárban járunk, mely mellett a tiszafüredi gát még makadám! A csizmát lehúzza az ember lábáról, s mikor kihúzom a lábam a sárból, akkorát czuppan, mint egy óriás istenasszony csókja! Délután övetkezik másforma sár. Ez sárga agyaból készült, az ember jobbra-balra csúszik benne s üti el a szomszédját a lábáról, s mikor egyet lép, felet hátrafele iszamlik. Másnap aztán a változatosság edvéért következik kavicsos sár, mintha öreg vakolatban gázolna az ember, csak úgy varczog a talpa alatt; utoljára vigasztalásul jön egy mértföldnyi sima latyak, egy olvasztott habarék, mely a csizmaszáron bemegy."

/A véres kenyér/