tóték

"Mert mellettünk harczoltak ők mindég,
Ha megrohant «nem szeretem» vendég,
S ha örömünk volt, vagy veszedelmünk,
Együtt örült és sírt a «tót» velünk.

Megbecsüld, óh magyar, ezt a népet,
Testvérnek hivd, mikor jő elébed.
Megkináld őt fehér kenyereddel,
S fogadd szív szerinti szeretettel.

Hazánk neki fekete kenyért ád,
De ő a hazáért piros vért ád,
Ruháján folt; - de zászlónkon foltot
Nem tűrt soha! - Becsüld meg a tótot!"