"Beteg volt a rajkó, s ott ült gornyadozva a sátor előtt, odamegy a cigányasszony, s elkezdi édelgetni a rajkót mindenféle szép szavakkal.
– Mi kell édes fiam? szólj lelkem magzatom, mit ennél? Meghozom, ha a föld alul teremtem is, ha száz forintomba kerül is.
– Adjon hát kee egy kis kenyeret – szól a rajkó.
– Üm. Te is mindig olyat kérsz, ami nincs."

/A beteg rajkó, A magyar nép élce/