„Egy hosszú görbe asztalra fel volt téve egy nagy korsó, mellette egy darab kréta, s a krétával az asztalra különféle figurák pingálva, mint pl. +, X, ʘ, o, mindenik ábra alatt kisebb, nagyobb számú verticális huzás, mint pl. ||| etcetera.

A gulyás cicerone aztán megmagyarázta, hogy a gugyori korcsmáros most nincs idekinn, esett bőrt szállított, meg faggyut a magazinba; hanem még ma kijön. Addig itt a bor a korsóban; gulyások emberségére bízva; kiki iszik belőle, a mennyi kell, és a hányszor iszik, annyi huzást tesz a neve alá; mert azok a figurák megannyi érdemes pásztoremberek subscriptumai. Az urak is ihatnak belőle, hanem fizesssenek egy piczulát készpénzben; kaputos vendégeknek nincs kredit.”

/Egy marhavész-inspectio/