Jókai műveinek nemzeti díszkiadása - mely a korszakot tekintve nemzetközi viszonylatban is páratlan vállalkozás - több szempontból is az első igazi hazai könyvsiker és kiadói bravúr volt. A sorozat a maga 100 kötetével és 6000-et is meghaladó eladott sorozatszámával a könyvpiacon soha addig nem látott méretet öltő vállalkozás volt, melynek létrejötte több hazai könyvkiadó együttes munkájának köszönhető.
A díszkiadás megjelentetésének gondolata a huszadik század talán legnagyobb formátumú könyvkiadójától, Révai Mór Jánostól származott.
A rendhagyó ötlet okozta dilemmára így emlékszik vissza Révai: "Magyar kiadónál minden terv alphája, hogy leül az íróasztalhoz és megcsinálja a kalkulust, aztán minden terv omegája, hogy szépen elteszi a tervét - jobb időkre. Ez az omega ölte volna meg a Jókai összkiadás szép tervét is, mert a számok óriási magasságra nőttek, minél többet számoltam, és lehetetlennek látszott hazánkban ily vállalatot megindítani. Szinte sajnáltam, hogy Jókai oly sokat írt, hogy önmaga tette lehetetlenné műveinek összkiadását. Azonban a terv nem engedett nyugodni, elfogott az a bizonyos láz, amely a tervelőt nem engedi pihenni, és attól tartottam, hogy valaki megelőz avval az ideával, mely voltaképpen oly kézenfekvő volt." A díszkiadás elindításához - Révai számításai szerint - minimum 1000 előfizetőre volt szükség, hogy a kiadó ne károsuljon, amellett, hogy a sorozat árának felét, de minimálisan 100 000 forint a Jókai-ünnepen átadathassék a szerzőnek.
Leginkább maga Jókai kételkedett a terv kivitelezhetőségében. Révai már említett emlékirataiban a következőképpen beszéli el az író szkepszisét: "Előadtam neki az egész tervemet, a keresztülvitel módozatait lehető részletesen - ő nyugodtan meghallgatott, néha elmosolyodott, mikor pedig befejeztem, azzal a lakonikus kérdéssel főzött le:
- Hát meg van maga bolondulva öcsém? Hiszen az én munkáim több kiadó kezébe örökre le vannak kötve, azok meg nem fognak lemondani jogaikról, azután meg hol vesz maga ezer embert Magyarországon, aki annyi pénzt ad munkáimért, mikor úgy is sok példányban vannak elterjedve."
Jókai a magas szerzői honorárium miatt is kételkedett abban, hogy az előfizetők száma elérheti az ezret. Épp ezért az előkészületi tárgyalások alatt folyamatosan licitálta lefelé saját honoráriumát előbb felére, majd harmadára, sőt - mivel a terv megvalósítása egyre inkább szívügyévé vált - végül arról lemondani szándékozott. Révai azonban mindvégig hitt az első számítások szerinti terv megvalósíthatóságában, s nem fogadta el Jókai ajánlatát.
A Jókai szerint is súlyosabbnak ítélt akadály - a kiadási jogok összekuszáltsága - azonban valóban majdnem meghiúsította a kiadás létrejöttét, ugyanis a Jókai-művek kiadói jogával nem egy, hanem több könyvkiadó rendelkezett. A legnagyobb ellenállást a legtöbb, illetve a legkevesebb kötet első kiadási jogát birtokoló vállalatok, a Franklin Társulat és a Légrády támasztották.
Jókai, aki folyamatosan figyelemmel kísérte a lapok híradásait, 800 előfizető körül járván tréfásan jegyezte meg Révainak: "Nagyon sok aláírónak kell még beérkeznie, mert az eddigiek többnyire ismeretlenek előttem."
A díszkiadás első előfizetője József főherceg volt, aki három példányban rendelte meg a sorozatot; az ezredik előfizető 1894. január elsején jelentkezett. A kiadáshoz szükséges 1000 aláírás fele alig három hét alatt gyűlt össze, s miután a számos olvasói kérésnek engedve lehetővé vált a részletfizetés lehetősége, a január hatodikai ünnepre az 1800-at is meghaladta a megrendelői névsor. Ezer megrendelésre volt szükség, hogy egyrészt a nemzeti díszkiadás terve megvalósítható legyen, másrészt a jubiláris költő százezer forint honoráriumot kaphasson.
Az eredeti terveknek megfelelően háromféle sorozat készült el, amely szedését tekintve semennyiben, csupán papírminőségében és kötésében, illetve részben formátumában különbözött. A sorozatok köteteinek mindegyike 20 ívnyi terjedelmű volt, ívenként 3700 betűvel, amelyeket garamondból szedtek. Az ún. jubileumi díszkiadásból - mely könyvárusi forgalomba nem került - összességében 1950 darabot nyomtattak ki, hisz a jubileumi ünnepségig ennyi aláírás gyűlt össze. A jobb minőségű, vastagabb papíron közzétett kötetek mindegyikének elején Jókai arcképe található, s a szerző egyenként dedikálta őket.
Ugyanebből a jubileumi díszkiadásból 20 sorozat japán papírra nyomattatot ki, s ebből az ún. amateur kiadásból rendelt például Ferenc József, Erzsébet királyné, gr. Eszterházy Miklós, Eötvös Lóránd és Révai Mór János is. További 4050 sorozatot tett ki összességében a nemzeti kiadásként elhíresült, ám a korai szerződési szövegeken és nyomdai mintanyomatokon népies kiadásként nevezett változat, mely nem nagy, hanem kis nyolcadrét alakú volt, s valamivel gyengébb minőségű papírral került könyvárusi forgalomba.
A teljes nyomdai munkálatokat a Franklin Társulat mint a legnagyobb nyomdával rendelkező könyvkiadó vállalta magára. Megfelelő méretű kapacitással, betűvel azonban ők sem rendelkeztek, így új betűöntő gépeket kellett felállítaniuk. A kiadás és a nyomtatott munka tipográfiai szépségét az is biztosította, hogy minden betűt csak egyszer használtak fel.
A teljes sorozat öt év alatt került az olvasók kezébe úgy, hogy az előfizetők félévenként 10 kötetet kaptak. Ez volt ugyanis az a kapacitás, amelyet a kiadó, a nyomda, valamint Jókai is teljesíteni tudott. Jókai ugyanis vállalta, sőt ragaszkodott is hozzá, hogy a szövegeket maga válogathassa össze, s a szöveggondozást is maga végezhesse el. Eötvös Lórándhoz címzett levelében, a munka végeztével írja:
"...ilyen nagy halmaz munkában a hiba is sok. Azt senkinek nincs joga kiigazítani: egyedül magának a szerzőnek. Én magam helyreigazíthatom a nagyobb hibákat, tévedéseket, kirostálhatom a vadócot: a mit kívülem más nem tehetne, az irodalmi egyéniség meghamisítása nélkül."
A századik Jókai kötet a jubileum napjának ötödik évfordulójára jelent meg pontosan, ahogy a kiadó ígérte.
A jubileum alkalmából született sorozat nagy sikert aratott az 1900-as párizsi világkiállításon: a Grand Prix-t, a kiállítás nagydíját nyerte el. Jókait a díj alkalmából a francia köztársasági elnök, Émile Loubet is fogadta, díszlakomát szervezve tiszteletére.
Forrás: Rózsafalvi Zsuzsanna - Ötvenéves aranylakodalom a múzsával