"A várúrnő kalandja
Minden poklon keresztül című regényét rajzokkal akarták tarkíttatni. Minthogy a szöveg még nem volt készen, Jókai magára vállalta, hogy a piktornak megmagyarázza az első folytatás részére szánt címképnek a témáját. - Rajzoljon kedves öcsém egy várurat, aki elbúcsuzik a feleségétől. A rajz szépen elkészült, róla a klisé is, míg a kézirat úgyszólván az utolsó percben jött, s akkor kiderült, hogy nem használható. Mert a várúron és hitvesén kívül még egy dada és néhány gyerek is volt, akik a várúrnő szoknyájába kapaszkodtak. - De kérem - mondta Jókai -, a várúr épp azért megy szentföldre, hogy áldást eszközöljön ki virágtalan családfája részére. - De már nincs idő új kép rajzolására. - szólt Révay. - A regényt megillusztrálva ígértük. - A szövegen se lehet változtatni, mert ez az epizód a meginduló regény alapeszméjét jelenti. Végre mégiscsak Jókai oldotta meg a problémát; avval, hogy a következő sorokat írta bele a manuscriptumba:

Pedig a várúrnő oly végtelenül szerette a gyermekeket, hogy összeszedte a béreseket, gazdatisztek porontyait és reggeltől estig játszott velük, becézgette és a karján hordozta őket. "