"Azt az ember-kandidátust, a kit a jó ropogós hóban megszállítottak négy utczán keresztül a templomig: ott addig dönnölték, ütögették, míg abbahagyta a sivalkodást a tiszteletes úr prédikációja alatt; akkor akarva nem akarva lehúzták a fejéről a gyöngyös sapakot s vizet öntöttek rá, aztán megint visszasétáltak az élet kútforrásához: hát az akkor nagyon jól érzi magát."
/Hogy kezdődött ez a dolog?/