"Reggel fél ötkor vizes lepedő, pokróccal, abban izzadni fél 6 óráig, akkor bele egy tizenkétfokú vízzel telt fürdőmedencébe, lubickolni három percig, akkor durva vászonnal letörültetni, a derekára négy singnyi felében nedves, jól kifacsart kendőt körülcsavartatni, az öltönyt felkapni, s aztán mezítláb futni a harmatos fűben. […] Útközben meginni két pohár forrásvizet, azaz, hogy két kürtre valót. A hegytetőn megfúni a kürtöt, s aztán csendesen lejönni a lejtőn, leülni a reggelihez, mely áll egy köcsög aludttejből, teleaprítva fekete kenyérrel. Akkor egyet pihenni, újságot olvasni. Semmi szivar! Az is méreg. Délben két pohár víz, rá egy nagy darab félig sült borjúhús kenyér nélkül, utána megint víz. Akkor szieszta tizenöt perc. Megújított vizes burkolat. Ismét szaladás a szabadban. Ozsonnára írós vaj, aludttej mézesaláccsal. Csendes séta. Estére hideg lábvíz, lépes méz, bodzalekvár, pohár tej. Kilenc órakor lefekvés. Semmi vánkos a fej alatt."

/A Kráó/