"Mindig nagy kedvelője voltam a természettudománynak. Fiumei iskolánk könyvtára gazdag az egzotikus plántákról írott képes munkákban. Valamennyi fának és cserjének, még a gumós virágoknak is tudtam a nevét.

Az ott a kornaró-pálma, akkora fürtökkel, hogy két embernek dolgot ád rúdon elcepelni; mellette az algarobo fűszeres zamatú szilváival, tövében a bixa-virág lilaszín máktokjaival, a lonka védfalára kifeszítve a citromtermő huitoch. Sövényét képezi a bossia Parkii, melynek diógyümölcse vajat rejt a héja alatt.

Az átellenes lonkán találom az aguamielt, melynek derekából a mámorító italt, a pulkot csapolják, meg a kupuasszut kakaó-tobozaival, az onguriát függő dinnyécskéivel, a solpichront tyúktojást mímelő gyümölcsökkel rakva, az ananászt paradicsom alakú gerezdes bogyóival, cserjéket a narancstermő coyaviérből, a földön elterülő pikkelyes paszték dinnyéket, az aracachát, s amellett a kávéfákat, narancscsemetéket, aranyalmákkal megrakva, fügefákkal vegyest."

/Ahol a pénz nem isten/