"A közönséges hazárdjátékhoz nem kell egyéb, mint szerencse és vakmerőség. A holtrészeg is nyerhet - véletlenül. De ennél kombinálva van mindaz, ami szerencse, vakeset, bolond véletlen: azzal, ami számítás, elővigyázat, óvatosság és vakmerőség. A tarokkjátszó nemcsak a kártyáiból játszik, hanem az ellenfelei arcvonásaiból. Az megannyi Lavater a más arcából, s megannyi Tartuffe a saját magáéval. Az nagy színész, ki kétségbeesést mutat, mikor örül, s hetvenkedik, mikor legjobban fél. Az hadvezér, ki csatatervét minden ütésnél újra tudja alakítani; az Bosco, ki az első kihívásból megfejti az egész kártyaállást; és nagylelkű, ki, mikor kell, fel tudja magát áldozni a jövendőért, a közügy megmentéseért."

/Fekete gyémántok/