“ekkor azt mondám Petőfinek: Barátom, a vasvilla ellenünk fordult, itt nem rendezünk többé tollal és parapléval, ide kard kell.
És aztán kötöttünk kardot.
Karddal járt minden ember az utcán, a diákok az iskolába, a színészek a próbára. Vendéglőbe, kávéházba, mindenüvé magunkkal vittük a kardot. Petőfinek volt egy olyan széles pallosa, amivel sétálni szokott, hogy azt már guillotine-nak csúfolták. [...]
Utóbb puskát is akasztottunk a nyakunkba, anélkül reggelizni sem ment az ember.”

/Az én kortársaim/

paraplé = esernyő