"Nincs a világon ehhez fogható szép! Alattam terjeszkedik az ifjúdad testvérváros, keresztülszelve a hatalmas Duna szigetektől szaggatott, kettős medre által. Negyven esztendő óta nézem innen erről a helyről, hogy nő, hogyan emelkedik, hogyan foglal tért, hogyan hódít ez a szép Budapest. A magasan kiemelkedő bazilika most már egész világváros-képet ad neki s a központi pályaudvar homlokzata úgy tűnik föl, tőlem nézve, mint egy óriási diadalkapu, melyen át dicsőség, gazdagság, nemzeti életerő özönlik be a szétdagadó fővárosba. Új palotasorok a két parton és be a Rákos felé, melyek már Kőbánya házcsoportjaival összeérnek s a széles erdősor a város körül szintén tele van házakkal, de azokat még eltakarják a fák: csak egy nagy kupola, egy-egy háztömb jelzi, hogy ott is világ van. Az én időmben e paloták, ez erdők helyén csak homoksivatag volt, melyről minden szél porfelleget zúdított a városra.
Az előtérben meg az ős Buda, a királyi várral s az új palotákkal, a Mátyás templommal. A százablakú Ferdinánd-kaszárnya mellől a túlparton versenyző magasra emelkedik a monumentális országház, maga a Gellérthegy is a bástyakoronájával beillik kontrasztnak e felséges képbe.
[…]
De sok órámat elvitte már ez a felséges panoráma! De szívesen adtam!"

/Babszemek/