" Magyarországnak összes nagy embereit együttvéve nem szerettem annyira, mint Petőfi Sándort."

/Petőfi eszmecsírái/

"Ugyanis bátyám előtte való évben Debrecenben járt és akkor kivitték Pallagra, hol az állam kapálás által nemesitette a buzát. A Petőfi-telepre érve, látja bátyám, hogy a barázdába vetett buzát kapálják, kiveszi a bátyám a kapás kezéből a kapát és azt mondja:
— De már én is megkapálok egy barázdát a Petőfi szántóföldén.
Ezt az ő általa kapált buzatermést küldték el bátyámnak egy kis üvegládikában. A láda tetején volt az irás: 'Jókai nemesitett buza a Petőfi-parcellából. 1882'. Ezt a kis buzaládát mindig iroasztalán tartotta és mikor a buzát megkapta, azt mondta:
— Na most már örökké fogok élni, mert a buza tovább él, mint az iro, hisz az ezeréves buzát, ha elvetik, kikél. Istenem, ezer év mulva engem is megtermékenyitenek. "

   /Jókay Jolán visszaemlékezései/
 

"Ez a három hét rám nézve is olyan volt, mint amelyről valami Petőfi nevű versíró valami Jókai nevű regénycsinálónak (akitől sohasem olvastam semmit) ezt írta nagy elragadtatással: Barátom! Ez a három hét fölér testvérek között is három menyországgal! "

/Öreg ember nem vén ember/