"De meg minden apróságot, mely valami emlékhez kötötte, nagyon őrzött. Például volt egy tüskésdisznó sörtéjéből készült tollszára, talán még a forradalom előtt vette, mert azt talizmánnak tartotta s nagyon féltette. Sokszor elmondta: 'El ne vegyétek a disznótollamat.' Ezt a tollszárt vitte magával a börtönbe is. Mikor én férjhez mentem és a házassági szerződést kellett volna aláirni, az ő dolgozószobájában voltunk, bemártja a kedves tollszárában lévő tollat a tintába és kezünkbe adja a tollat a szerződést aláirni. Mikor az megtörtént, kezébe veszi a tollat és azt mondja: 'Na ezt nektek adom, de megőrizzétek ám, mert ez nekem sok dicsőséget szerzett!' "

/Jókay Jolán visszaemlékezései/