"Élt Komáromban egy bolond, aki fölbokrétázott kalapjával ide-oda köszöngetve, 'Urak a papok' felkiáltásokkal bolyongott az utcákon. Móric egy kis poémet ír a bolondról:

Olyan vagyok, mint az oly madársereg,
Amely eltévedvén az ég alatt cseveg,
Én is eltévedtem, elmémben bujdosok,
Szánjatok meg kérlek, jó lelki orvosok!"

/Mikszáth: Jókai Mór élete és kora/