"Hogy csak a menést jellemző szavakat soroljam elő, melyeknek legtöbbjét más európai nyelven csak hozzá tett melléknévvel lehet kifejezni : a járásra átaljában megy, jár, jön, járkál, a különböző lassúbb, vagy tétova járásra ballag, kullog, vegyeg, csoszog, koszrog, czammog, sompolyog, tipeg, toppog, vánszorog, botorkál, libeg, lejt, mászkál, sétál, ödöng, lézeng, révedez, tébolyog, bódorog, cselleng, ácsorog, őgyeleg, barangol, csatangol, tekereg, csavarog, kószál, kóborol, lépeget, bujdoéik, hátrál, — huzamosb járásnál czafol, baktat, inal, talpal, gyalogol,kutyagol, eblábol; — gyorsjárásnál: fut, szalad, lohol, nyargal, vágtat, rohan, suhan, robog, iramodik, nyomakodik, csörtet, dobog, kalimpáz, elszelel, elillan, uszul, veselkedik. Hol vannak ezek a török és finnugor nyelvekben? "

/Levente, utószó/