"SZENT PÉTER

Nagyon egyszerű ennek a módja,
Hogy az ember a nyakáról leódja.
Nem tudod, hogy kinek tégy igazat?
S rakod a kérvényből a nagy kazalt,
Hát tégy úgy, hogy mikor már nagyon sok
S nagyon háborgatnak az instánsok,
Nevezz ki egy nagy enquéte-bizottmányt,
Az egész nagy hamazt rázúdítván,
Nevezd belé Stilites Simeont,
Ki húsz esztendeig semmit sem mond,
Szent Calepinust, ki sohsem mosdott,
Kétfélekép szóló szent Ágostont.
Szent Ivánt, kinek nótája örök,
Szent Jánost, a kinek neve Török,
Szent Xaverust, ki mindig kóborol,
Szent Quadrust, ki két évig horkol.
Bizd rájuk a complicált causát,
Vizsgálják meg, tartsana pauzát.
S hogy ha azok elkészültek velek,
Hivassanak meg a notabelek,
A skeptikusok és casusiták,
Azok a dolgot jól megvitassák,
S ha átment conferentiákon,
E sok teketórjás ákombákom,
Ugy kerüljön az osztályok elé,
Minden angyal bátran szóljon belé.
Azután ha az instánsok mégis
Élnek, hallgattassék ki az ég is.
A csillagok, a cherubim sereg;
Valahol csak elvesztik a perek!
Mire ennek vége lesz, barátom,
Beteljesül mindannyin a fátum."

/Paradicsomi bajok/