"Egy őszinte jótanács
Jókai egy időben szemközt állt, azaz ült az ország házában Deák Ferenccel, de azért jóban voltak és az "öregúr" nem egy témát is adott Jókainak. A régi színháztéren találkoztak egyszer (a mai Gizella téren), és Deák Ferenc - amint késobb Jókai elmondotta így szólt hozzá: - Gyere Móric, kísérj el ide az Angol királynébe, mert egy jóízű históriám van a számodra.- Útközben Deák észrevett egy kisfiút, aki keservesen sírt, mivel eltévedt. Deák sokáig bajlódott vele és addig faggata, amíg nagy nehezen kisütötték, hogy merre lakik. Jókaival együtt haza is kísérték aztán a Stáció uccába. A gyerek anyja, aki már kétségbeesetten kereste a fiúcskát, sírva hálálkodott, az apa pedig jutalommal akart szolgálni. Miután látta, hogy olyan urakkal van dolga, akiknek pénzbeli jutalmat nem adhat, hogy valamiképp mégiscsak revánssal tudjon szolgálni, az idősebbikhez fordult és így szólt: - Kérem szépen, legalább egy jótanácsot tessék tőlem elfogadni, tekintetes úr. Én hentes vagyok, azért mondom, hogy nyáron ne egyék soha virslit. De még pesti kolbászt se."