"- Tizenkét tarokk tuletroa pagát ultimo.
- Köszönteti a kuruti plébános.
- Rekontra!
- Aztán a molnár ultimót mondott: a pandurhadnagy megkontrázza, nemzetes úr hív ki. Aztán okosan azzal a csepp észszel.
- Hát aztán ki játszik? (Kihív.)
- Tudtam, hogy bakot lő! Hát hosszú színt kell híni ilyenkor? A patnert kell meghajtani?
- Ángol ész!
(Ütik ököllel az asztalt.)
- Mint a kijáró kutyát!
- Azt hagyom a szent ekklézsiának.
- Megeszem én azt.
(A míg az ütéseket szedi, jól rásújt a kezére Csibor.)
- Aujaj! Az az én csontom volt!
- Hát ezt ki bírja?
- Hegyibe a gémmel!
- Ütni, híni!
- Vulpest, vulpest!
- Tarokkot neki.
- Skiz, vagy semmi.
- Magam az öreg!
[…]
(a fejéhez kap) - Hüh, mit csinálsz te leány?
- Csak egy legyet fogtam el a leveli békánk számára.
- De ne nézd az én fejemet vadászterületnek, mert én foglak el. (Kártyát dob az ütésbe.)
- Hát pubot kell én nekem smirolni az ütésbe?
- Mikor az a leány legyet fogdos a fejemen!
- Úgy játszott az úr, mint egy pudli!
- Ne tessék veszekedni. Épen így lett a molnár haminczhárom.
- Ta apjuk! Hallod-e? Hát igaz, hogy te annyi pénzt nyertél a kártyán?
- Hagyj nekem most békét, mikor éppen dritte káfban bika lettem! "

/Világszép leányok/